Az Excalibur 1981-ben elkészült színes, szélesvásznú brit–amerikai fantasy–akciófilm, John Boorman rendező munkája.
A film a legendás Artúr királynak és a Kerekasztal lovagjainak történetét dolgozza fel látványos és romantikus formában. Zenéjét Richard Wagner és Carl Orff művei alapján komponálták. A fő szerepeket jól ismert brit, ír és amerikai filmsztárok (Helen Mirren, Nicholas Clay, Liam Neeson és Nigel Terry) alakították, de szerepet kapott ekkor még alig ismert Cherie Lunghi, Patrick Stewart és Gabriel Byrne is. A film címe a kelta legendákban szereplő mitikus kardra, a varázserejű Excaliburra utal, a királyi hatalom jelképére, amely a filmbéli események középpontjában áll. A filmet teljes egészében Írországban készítették, a külső felvételeket vadregényes kelta vidékeken forgatták. A film Európában és az USA-ban nagy közönségsikert aratott, bár bevételét (a Hollywoodban megszokott arányokhoz képest) mérsékeltnek minősítették.
A magyar mozikban 1983-ban mutatták be, kiugró sikerrel. Magyar szinkronizált változata két szereposztásban is elkészült. Az elsőt a Pannónia Filmstúdió készítette 1983-ban népszerű magyar színészek, köztük az azóta elhunyt Gelley Kornél, Raksányi Gellért és Balkay Géza közreműködésével. Az első szinkronban szinkronizálta először Csernák János Liam Neesont.
A film DVD-változatát hatásvadász alcímmel adták ki: Excalibur – Vér és mágia.
A film háttere és eszközei A forgatókönyv alapja Thomas Malory Le Morte D’Arthur c. regénye, egy 15. század végén keletkezett mű, amely az Artúr-mondakört foglalja össze romantikus történetté. Boorman eredetileg Tolkien: A Gyűrűk Ura c. meseregényét akarta megfilmesíteni, de anyagi és technikai feltételek hiányában lemondott erről, helyette az Artúr-legenda felé fordult. Nagy látványerejű filmet készített a történetből. Sok a közeli, félközeli beállítás, a dialógusok kiemelése, mely a történet drámai feszültséget fokozza. Kevés a nagy totál beállítás, ritka a kamera svenkelése, mozgatása, ma megszokott „röptetése”. A harci jelenetek a teljes képmezőben, több síkon zajlanak, kiemelve a küzdelem kegyetlen, véres természetét. A szereplők mozgása reális, emberközeli mértékű, Boorman kerülte a mai akciófilmekben megszokottá vált, égig érő tűzgolyókat és a felhőkig röpködő embereket. A képek színvilága követi a cselekményt hangulatát: az előjáték, a véres, sötét időket jellemzően vörös szín, a vér és tűz uralja. Artúr felemelkedését a tavasz és a virágzás, a reménység zöld és fehér színei hangsúlyozzák. A gonosz győzelme, Artúr bukása komor sötétbarna és szürke hátterekkel van körülvéve.
Boorman más filmjeiben (az 1971-es Deliverance-ben, és az 1985-ös Smaragderdőben) is tárgyalja az ember és a természet közötti kapcsolat elvesztését. Ilyen vonal az Excaliburban is felismerhető. Merlin és Morgána többször beszélgetnek a mágia eltűnéséről a világból, az ősi istenek eltűnéséről. Az Artúr-legenda a korai középkorban, a kereszténység európai elterjedésének idején játszódik, Merlin is utal az egy-isten térnyerésére. A film azonban nem idealizálja az ősi idők mágikus világát, hiszen akkor is ugyanúgy munkáltak a gonosz emberi indulatok, mint más korokban.
A forgatás helyszíne az Ír Köztársaság volt, a „zöld sziget”, ahol nem volt hiány kelta erdőkben, de komor, sziklás, vadregényes helyszínekben sem. Ezek adják a brit és kelta legendák tökéletes hangulatú, hiteles hátterét. A stúdiómunkákat is írországi stúdiókban készítették, hozzájárulva az ír filmkészítő ipar ismertté tételéhez és fellendítéséhez, kezdő ír színészek karrier-esélyeinek javításához.
A filmet az Orion Pictures készítette, a Warner Bros. Pictures forgalmazta. Az Excalibur bemutatását követő évben, 1982-ben azonban a két vállalat útjai szétváltak, az Orion önállóan kezdte forgalmazni filmjeit. E tény tükrében érdekes információ volt, hogy 2010-ben a Warner Bros. és a Legendary Pictures filmvállalat közös munkával az Excalibur remake változatán dolgozott.
Tartalom A film az Arthur-mondakör történetét követi. Nagyjából három, egymással lazán összefüggő részre tagolható, amelyek időben egymás után következnek: Harcok a rómaiak utáni Britanniában Artúr születéséig, majd Artúr királysága, házassága, a kerekasztal létrejötte, a Morgana által irányított gonosz erők felülkerekedéséig, végül a Szent Grál utáni kutatás, a végső összecsapás, a lovagság pusztulása és Artúr király halála.
thumb|right|250px|Merlin, a varázsló (Nicol Williamson) Előjáték: Artúr születése A római uralom széthullása után Britanniában sötét idők járnak, nincs központi királyi hatalom, nincs törvény, hadurak kegyetlen harcot vívnak egymással. A csatákban győzelmes hadúr, Lord Uther Pendragon (Gabriel Byrne) azt kívánja tanácsadójától, a varázsló Merlintől (Nicol Williamson), hívja elő számára a hatalom legendás kardját, az istenek által kovácsolt Excaliburt, hogy ennek birtokában vitathatatlan királlyá válhasson. Merlin közbenjárásával Uther megkapja a Tó Hölgyétől a rejtőző kardot, és felmutatja utolsó nagy ellenfelének, Cornwall hercegének (Corin Redgrave). Uther szövetséget ajánl Cornwallnak, cserébe neki ígér „minden földet innentől a tengerig”. A szövetség megköttetik, Cornwall vendégül látja a királyt tintageli várkastélyában. Cornwall meggondolatlanul kérkedik ifjú feleségének, Igrayne-nek (Katrine Boorman) páratlan szépségével. A felgerjedt Uther megkívánja az asszonyt, felmondja a békét, és hadaival ostrom alá veszi Tintagelt, hogy megszerezze Igrayne-t.
Merlin a szemére veti Uthernek, hogy féktelen bujasága szétrombolta a békét, amelynek létrehozásán Merlin évek óta fáradozott, Uther viszont követeli Merlintől, hogy varázslattal juttassa őt vágyának tárgyához. Merlin azt a feltételt szabja, hogy az Igrayne megejtéséből származó gyermek őt illesse. A vágyait fékezni képtelen Uther rááll az alkura. A varázsló Cornwall külsejével ruházza fel Uthert, aki így bejut a várba. Miközben maga Cornwall egy kirohanást vezetve életét veszti a harcban, Uther a férj képében magáévá teszi a megtévesztett Igrayne-t. Egyedül Igrayne kislánya, Morgana (Barbara Byrne) sejti meg a bűvölet mögött a valót. Cornwall halálával minden hatalom Uther királynak jut. Kilenc hónap múlva megszületik Igrayne és Uther gyermeke, Artúr, akit Merlin – a királlyal megkötött, esküvel erősített alku értelmében – magával visz. Az elkeseredett Uther a nyomába ered, hogy fiát visszaszerezze, de Cornwall régi hívei rajtaütnek. Uther halálos sebet kapva az Excaliburt egy kősziklába döfi, hogy senki más ne kapja meg azt. Merlin, karjában a csecsemő Artúrral, kimondja az igét: „aki a kardot kihúzza a kőből, az lesz a király. Artúr, te vagy a választott.”
bélyegkép|jobbra|250px|Sir Uryens lovaggá üti Artúrt (Nigel Terry és Keith Buckley) bélyegkép|jobbra|250px|Artúr és Ginevra találkozása (Cherie Lunghi és Nigel Terry)
Artúr királlyá lesz Évek teltek el. Sir Ector (Clive Swift) saját fiaként neveli az ifjúvá érett Artúrt (Nigel Terry), aki bátyjával, Sir Kay-jal (Niall O’Brien) együtt lovagi tornára készülnek. A torna győztese, Sir Leondegrance (Patrick Stewart) megkísérli kihúzni a kőből az Excaliburt, de kudarcot vall. Később Artúr, Sir Kay ellopott kardját keresve könnyedén kihúzza az Excaliburt. A hír futótűzként terjed az összeverődő sokaságban, a megjelenő Merlin feltárja Artúr származását: ő valójában Uther király fia, a törvényes uralkodó. A lovagokat megosztja a hír. Sir Leondegrance és barátai hűséget fogadnak Artúrnak, mások elutasítják a tapasztalatlan ifjút, aki még csak nem is lovag. Maga Artúr is bizonytalan, Merlin magyarázza el neki, hogy ő, a király egy az országgal.
Az Artúr hűségére tért Sir Leondegrance várát ostrom alá veszik az Artúr-ellenes hadurak. Merlin noszogatására Artúr összegyűjti híveit, és a vár felmentésére siet. A harcban szembekerül legádázabb ellenfelével, Sir Uryens-szel (Keith Buckley), legyőzi őt, de kegyelmet kínál neki, ha meghódol. Uryens elutasítja, hogy egy közrendű fegyvernöknek megadja magát. Hirtelen ihlettel Artúr átadja neki az Excaliburt: „Üss hát engem lovaggá, hogy mint lovag a lovagnak kegyelmet adhassak.” Válságos pillanat, mindkét oldal harcolói, maga Merlin is, megdöbbennek: a feldúlt vezér agyonsújthatja Artúrt. Uryens habozik, majd elismerve a király bátorságát, lovaggá üti Artúrt, és hűséget esküszik neki. Hívei követik a vezér példáját. A csata után Sir Leondegrance leánya, a szép, de kacér Ginevra (Cherie Lunghi) látja el a sebesült Artúrt, aki mindjárt bele is szeret a lányba. A jövőbe (és lelkekbe) látó Merlint erősen aggasztja e fejlemény.
Artúr király és kísérete egy utazás során szembekerül a legyőzhetetlenségre kárhoztatott Sir Lancelottal (Nicholas Clay), aki olyan királyt keres, akit méltó uraként tisztelhet. Artúr legjobb lovagjai sorra alulmaradnak a vele vívott párbajban, Lancelot magát Artúrt is legyőzi. A feldühödött király nem nyugszik bele vereségébe, az Excalibur csodatévő erejéhez fohászkodik. A kard lesújtja Lancelotot, de pengéje kettétörik. A megszégyenült Artúr bevallja Merlinnek: elvakult dühében rossz célra használta az Excalibur varázserejét, elkeseredésében a vízbe hajítja a kard csonkját. A Tó Hölgye felmerül és visszaadja az egybeforrasztott Excaliburt. Artúr megfogadja, hogy többé nem él vissza az Excalibur erejével. A sebesült Lancelot hűséget fogad legyőzőjének, a királynak, aki bajnokává fogadja.
Győzelmes hadjáratok után a király és lovagjai egyesítik az országot Artúr koronája alatt. A király várat épít Camelotban, és a békekötés emlékezetére létrehozza a Kerekasztalt. Artúr végül feleségül veszi Sir Leondegrance leányát, Ginevrát. Sir Lancelot azonban, aki a menyasszonyt Camelotba kísérve, beleszeret Ginevrába. Királyhűsége belső válságba sodorja. Megjelenik Artúr féltestvére, Morgana le Fay, (Helen Mirren), egy kezdő varázslónő, aki Merlin mellé szegődik, hogy a bűverő tudományát eltanulja a Mestertől.
Artúr király és a Kerekasztal lovagjai Telnek az évek. Sir Lancelot, a Kerekasztal legmegbecsültebb lovagja, távol akarván maradni Ginevrától, gyakran vonul el magányosan az erdőbe. Egy parasztfiú, Percival (Paul Geoffrey) csatlakozik hozzá, aki szeretne lovaggá válni. Lancelot szolgálatába fogadja, megteszi fegyverhordozójává. Sir Gawain (Liam Neeson), Morgana titkos sugallatára azzal vádolja meg Ginevrát, hogy kéjvágyával elüldözte az udvarból Lancelotot. A királyné becsületén esett sértést csak vérrel lehet lemosni. Királyként és legfőbb bíróként maga Artúr nem vívhat meg Sir Gawainnel, ezért Sir Lancelotnak kell nyilvános párbajban megvédenie a királyné és saját becsületét. A párviadal előestéjén a lelkifurdalástól gyötört Lancelotot rémálmok gyötrik, önmagával tusakodva megsebzi magát tulajdon kardjával.
A párviadal kitűzött idején Lancelot késik. Artúr hiába kéri lovagjait, álljanak ki királynéjuk becsületéért, de senki sem jelentkezik, lelkük mélyén mind sejtik, hogy Sir Gawain igazat állított. Egyedül Percival, a közrendű csatlós kész kiállni. Artúr nyomban lovaggá üti és saját fegyverzetét adja neki. Végül mégis megérkezik a vérveszteségtől legyengült Sir Lancelot, Sir Percival helyére lépve megvív Sir Gawainnel és legyőzi őt. Sir Gawain visszavonja vádjait, a királyné becsülete hótisztán tündököl. A megerőltetéstől kis híján maga Lancelot is odavész, de Artúr kérésére Merlin nagy erejű varázslattal visszahozza az életbe. Lancelot ismét eltávozik, úgymond, az erdő magányában kell gyógyulást találnia. A szerelmes Ginevra utánalovagol az erdőbe, ahol egymáséi lesznek.