Pukánszky Béla (Pozsony, 1895. december 22. – Budapest, 1950. október 26.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Életpályája Pukánszky Béla és Günther Mária fiaként született. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Collegium tagjaként Budapesten végezte, utána német nyelvi lektorként működött. 1927-től magántanár, 1936-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a német irodalomtörténet tanára volt. 1932-ben az MTA levelező tagja lett. 1941. április 26-án a debreceni Tisza István Tudományegyetem német tanszékének élére nevezték ki, és haláláig a debreceni egyetem professzora maradt. Német irodalomtörténetet és német nyelvtant tanított. Az 1947/48-as tanévben a bölcsészettudományi kar dékánja, a következő tanévben az egyetem rektora volt. 1947-től felesége, Pukánszkyné Kádár Jolán levéltárnok, a neves színháztörténész is előadásokat tartott az egyetemen.
1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, és azt csak negyven évvel később – jóval halála után –, 1989-ben állították vissza.
Pukánszky Béla egyik legfőbb érdeme, hogy a tudomány megkaphatta a magyarországi német irodalom történetének rendszeres feldolgozását. A példás körültekintéssel kidolgozott mű biztos alapul és szilárd kiindulópontul szolgált minden további részletes kutatás számára.
Főbb munkái Herder hazánkban (Budapest, 1918) A magyarországi német irodalom története (Budapest, 1926) → új kiadás: Attraktor kiadó, 2002, A százéves magyar irodalomtudomány (Szeged, 1928) A német irodalom kis tükre (Budapest, 1930) Hegel és magyar közönsége (Budapest, 1932) A mai osztrák irodalom (Budapest, 1937) Német polgárság magyar földön (Budapest, 1940) Erdélyi szászok és magyarok (Budapest, 1942)
Jegyzetek
Források
https://tortenelem.unideb.hu/sites/default/files/upload_documents/2014_de-btk_tort_i.pdf
Külső hivatkozások
Kategória:Magyar rektorok Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1950-ben elhunyt személyek Kategória:Pozsonyiak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek