Petróczy István

Petróci Petróczy István (Garancspetróc, Szepes vármegye (ma Granč-Petrovce, Szlovákia), 1874. január 3. – Budapest, 1957. augusztus 9.) magyar repülőtiszt, feltaláló, cs. és kir. alezredes, az első magyar katonai pilóta, az Osztrák–Magyar Monarchia hadirepülő-képzésének megszervezője, a légierő gyártó, javító és logisztikai szolgálatának, a Repülőarzenálnak parancsnoka. Az első világháború után m. kir. repülőezredes, a magyar légierő megszervezője, a helikopter-építés úttörője, a magyar polgári légi közlekedés alapjainak lefektetője, és Légoltalmi Liga első ügyvezető elnöke, a polgári védelem szervezetének kiépítője. Német nyelvű dokumentumokban Stephan Petróczy von Petrócz néven szerepel.

Élete Származása, tanulmányai

1874. január 3-án született Garancspetrócon, Szepes vármegyében. Fiatalkoráról kevés adat ismert. Régi nemesi családból született. Édesapja petróci Petróczy Pál helyi földbirtokos volt, édesanyja csépánfalvi Theőke Ilona volt. A Petróczy család kastélya a Petróc nevű településrészen áll.

1885–1889 között kijárta a kismartoni katonai alreáliskolát, majd Morvaországban a Mährisch-Weisskirchen-i katonai főreáliskolát (ma: Hranice na Moravě, Cseh Köztársaság). 1892–1895 között a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia hallgatója volt.Kriegsarchiv (KA) Kriegsministerium (KM)/QL Stephan Petróczy; a Hadtörténelmi Levéltárban (HL) a QL-k másolatai találhatók. HL a.l. 1890/3265 1–27. fol. 1895. augusztus 18-án hadnagyi rangban a tiroli császárvadászok 3. ezredéhez Tiroler Kaiserjägerregiment) helyezték Trientbe, Trentino tartomány fővárosába. Hamarosan az egyéves önkéntesek iskoláján oktatta a tartalékosokat. Minősítésében szerepel, hogy kiváló tornász, vívó, síelő. Felettesei értékelték szervezőkészségét, az általa oktatott tartalékosok kiemelkedő eredményeit. Több szolgálati dicséretet kapott, 1899. május 1-jén főhadnaggyá léptették elő, 1898 novemberében Bécsbe helyezték. Vezérkari tiszti pályát tervezett, 1900-ban felvételi vizsgát tett a bécsi Hadiakadémián (Kriegsschule), de csak az első fordulón jutott túl, jelentkezését elutasították.

Az ifjú léghajós és pilóta bélyegkép|balra |„Parseval” kormányozható léghajó, 1909.

1902. április 20-án Petróczyt a „Katonai Légjáró Intézethez” (Militär-Aeronautische Anstalt) vezényelték, ahol szeptember 30-ig katonai ballonrepülő tanfolyamot végzett ún. kötött ballonnal és a Parseval kormányozható léghajóval. 1903. augusztus 22. – szeptember 12. között a részt vett a Przemyśl erődben tartott erőd-ballonegység (Festung-Ballonabteilung) gyakorlatán.

1903. november 1-jén a bécsi Katonai Földrajzi Intézet (Militärgeographisches Institut) állományához vezényelték, ahol 5 éven át szolgált.Jankó Annamária: A második katonai felmérés, in: Hadtörténelmi Közlemények, 2001. 103–108. old.Balla János – Hrenkó Pál: A magyar katonai térképészet története. 1. Budapest, 1991, HM Térképészeti Szolgálati Kiadvány, 14–15. old. (Petróczyról téves adat) Horvátországban, Dalmáciában, Boszniában, Tirolban és Magyarországon végezett katonai terepfelmérési (háromszögelési, szintezési) feladatokat, gyakran mostoha időjárási viszonyok között. 1909. november 1-jén századossá léptették elő.

1909. június 11-én a bécsújhelyi városi tanács (Franz Kammann polgármester javaslatára) döntést hozott, hogy a várostól északnyugatra, a wöllersdorfi út melletti területen repülőgép-hangárt létesítenek, amelyet a repülés művelőinek adnak bérbe, támogatva „a motoros repülés ügyét.” Engedélyezték, hogy magánszemélyek további hangárokat építsenek. Leopold Schmidt mérnök-professzor, a bécsújhelyi Alsó-Ausztriai Tartományi Iparfőiskola (NÖ Landes-Gewerbeschule) tanára bizottságot alakította repülés oktatására és támogatásra, ennek tagja volt Ferdinand Porsche gyárigazgató, Adolf Wachalowski mérnök és Wilhelm Booms cs. és kir. százados.

Ezzel megkezdődött a bécsújhelyi repülőtér kialakítása, az újonnan megjelent hadi és polgári motoros gépek számára. A hadsereg ballonos részlegét Katonai Léghajózó Részleggé (K. u. K. Luftschifferabteilung) szervezték át, a közlekedési dandár kötelékébe helyezték. 1910. február 2-án ide helyezték Petróczy századost. A dandárt a Monarchia első katonai repülőterére, Fischamendbe telepítették.

bélyegkép|jobbra|Wright Flyer kétfedelű repülőgép, 1909.

Az első katonai pilóták 1910. július 22-én tették le a pilótavizsgát Leopold Schmidt professzor, vizsgabiztos előtt. Petróczy százados egy Wright Flyer kétfedelű gépen vizsgázott. Ő lett a Monarchia első magyar származású katonai pilótája.

Az osztrák Aero-Club állandó tagja, vizsgabiztosa és térképészeti bizottságának tagja lett. Rendszeresen részt vett a repülés népszerűsítését célzó légi bemutatókon. 1910. július 31-én Bécsújhelyen, itt időtartam-repülésben első helyezést ért el.Das Flugmeeting in Wiener-Neustadt, in: Wiener Abendpost, 1910. augusztus 1. 2. old. 1910 szeptemberében maga Ferenc József császár is megszemlélte a bécsújhelyi repülőverseny záró napját. A bemutató előtt a 80 éves uralkodó – Leopold Schleyer von Pontemalghera altábornagynak, a Hadügyminisztérium szekciófőnökének kíséretében – megtekintette a gépeket, szót váltott a pilótákkal és tervezőkkel, köztük Petróczy századossal is. Egyik 1910-es repülésén Petróczy egy balesetben könnyebben megsérült,Unterbrochener Überlandflug, in: Wiener Zeitung, 1910. november 9., 10. old. és Unfall eines Aviatkers, in: Wiener Zeitung, 1910. november 18., 13. old. és Verunglückte Probeflug des Hauptmannes von Petróczy, in: Pester Lloyd, 1910. november 18. 7. old. de még az abban az évben kinevezték a bécsújhelyi repülőtér parancsnokává.

bélyegkép|jobbra|„Etrich Taube” monoplán repülőgép, 1913.

A pilótaképzés szervezője 1911. április 19-én Petróczy százados parancsnoksága alatt katonai repülőiskola alakult. Az első tanfolyamot 1911. április 20. – szeptember 16. között tartották. Az elméleti oktatás Bécsben, a gyakorlati kiképzés Bécsújhelyen folyt. Petróczy új repülőgépeket szerzett be, április elején kipróbálták az Etrich IX „Taube” (Galamb) nevű gépet, a bécsi Lohner Művek gyártmányát, amelyet 65 lóerős Austro-Daimler motor hajtott. Május elején berepülték a budapesti Weiss Manfréd Művekben gyártott kétfedelű gépet is. Április 20-án a pilóták már új magassági rekordot értek el (100 méterre emelkedtek).Übernahme des Etrich-Monoplans. Pester Lloyd, 1911. április 4. 7. o.

1911 júniusában a bécsújhelyi repülőnapok szervezését és az új görzi (ma: Gorizia) repülőtér építésének műszaki ellenőrzését végezte. Pilótáit 1911. augusztus 21–23. között Kaposvár térségében, szeptember 3–6. között Esztergom–Komárom térségében a lovassági hadgyakorlaton hajtottak végre léghajós műveleteket és repülőgépek éjszakai leszállását, a hadvezetés teljes megelégedésére. Maga Petróczy százados 4 gépből álló repülőszázadot vezetett.

Az 1911. szeptember 20-án kinevezett új közös hadügyminiszter, Moritz von Auffenberg gyalogsági tábornok – szemben elődjével, Franz Xaver von Schönaich-hal szemben – a repülés meggyőződéses híve volt. Auffenberg sikeresen megnövelte a katonai költségvetést, és 1912-ben már 7,9 millió korona állt a légjáró csapatok rendelkezésére.10 Bár Auffenberget a császár 1912-ben leváltotta, utódja, Alexander von Krobatin is kitartott a légi fegyvernem támogatása mellett. Petróczy századost és több tiszttársát a hadügyminisztérium kiküldte a december 16-án kezdődött párizsi nemzetközi repülőgép-kiállítás megtekintésére, tapasztalatszerzésre.

1912. január 15-én az új görzi repülőtéren beindították a második pilótaiskolát, Karl Stohanzl főhadnagy parancsnoksága alatt. Petróczy volt a kiképzés főfelügyelője. Folyamatosan gyakorolták a hegyvidéki és a tenger fölötti repülést. 1912. március 25-én Petróczy újabb vizsgát tett, és megkapta „tábori pilóta” címet (tanítványa, Székely Mihály után második magyarként).Petróczy István százados tábori pilóta, in: Magyar Automobil és Aviatikai Szemle, 1912. április 7. 11–12. old.

1912. április 24-én a cs. és kir. légjáró csapatok (k.u.k Luftfahrtruppen, LFT) élére a komáromi születésű, horvát nemzetiségű Emil (Milan) Uzelac őrnagyot (1867–1954) nevezték ki, aki maga is szenvedélyes pilóta volt. 1912. május 1-jén Uzelacot alezredessé léptették elő, e napon képviselőházi küldöttség látogatta meg a bécsújhelyi repülőteret, akiket Petróczy százados, a repülőtér parancsnoka személyesen fogadott. Augusztus 29-én Uzelacot ezredessé nevezték ki. Szeptember 10-én Petróczy százados ellen – közelebbről nem ismert okból – tiszti becsületbírósági eljárás indult, felfüggesztették, és csak 1913. február 9-én kapott új beosztást a péterváradi 3. repülőszázadnál (Flugpark – Fp.3). Közben részt vett a Magyar Aero Szövetség (MAeSZ) alakuló ülésén (1913. január 25.) alakuló gyűlésén, szorgalmazta új repülőterek építését.

A világháború előestéjén bélyegkép|jobbra|„Parseval” katonai léghajó és „Wright” kétfedelű hadirepülő

Az Osztrák–Magyar Monarchia legközvetlenebb ellensége Szerbia volt, aki az Orosz Birodalom és Franciaország biztatására titkos diverziót folytatott. A Monarchia vezérkari főnöke, Franz Conrad von Hötzendorf altábornagy (1852–1925) már 1909 óta követelte, hogy a Monarchia kritikus határszakaszaira (Przemyśl, Görz és Újvidék) telepítsenek azonnal bevethető léghajós (később hadirepülő) egységeket. 1912 nyarán döntést hoztak az újvidéki repülőtér létesítéséről. Az 1913 tavaszán elkezdődött építkezést Petróczy százados felügyelte. Petróczy repülőszázada, 4 darab Etrich Taube repülőgép, amelyeket 3 pilóta, 1 műszaki tiszt és 31 fős legénység szolgált ki, az épülő repülőtér védelmére már 1912. december végén a Péterváradi erőd melletti lajosvölgyi gyakorlótérre települt. Feladatuk a déli határ mentén történő légi járőrözés és felderítés volt, harcba nem bocsátkozhattak.Határőr, 1912. december 29., 2. old.

A munka előrehaladtával 1913 áprilisában Petróczyt különleges megbízatással áthelyezték Bécsbe, a légjáró csapatok parancsnokságára. Itt valami közelebbről nem ismert becsületbeli ügybe keveredett. Feljebbvalójától, Uzelac alezredestől 1913. május 10-én írásbeli figyelmeztetést kapott. 1913 nyarán mégis komoly beosztásba helyezték, az Aspernben állomásozó repülőosztag parancsnokává nevezték ki. Egysége 18 repülőgépből állt.

Részt vett az 1913. augusztus 20-i budapesti Szent István-napi repülőverseny irányításában. 1914. február 6-án a budapesti tiszti kaszinóban vetített képekkel (!) kísért előadást tartott az aviatika katonai jelentőségéről.Az aero, 1914. február 8. (32. old.). és március 8. (58. old.). 1914 tavaszán Újvidéken, az új repülőtéren működő 5. repülőszázadnál tett ellenőrző látogatást a fokozódó háborús veszélyhelyzet miatt.Az újvidéki repülőtér és pilótaiskola, in: Az aero, 1914. május 15., 111. old.

bélyegkép|jobbra|150px|A k.u.k. Luftfahrtruppen jelzése 1915-től

Az első világháborúban 1914 júniusában Petróczy százados mellhártyagyulladásban megbetegedett. Felgyógyulása után, 1914 szeptemberében repülőcsoport- és repülőtér-parancsnokká nevezték ki Bécsújhelyre. Két új (13. és 15.) repülőszázadnak felszerelését és frontra indítását irányította.

November elején a keleti frontra vezényelték. A német Woyrsch-hadseregcsoportnak (Armeeabteilung Woyrsch) alárendelt 2. cs. és kir. hadseregen belül az 5. és 13. századokból álló repülőcsoport parancsnoka lett. Részt vett a Krakkó felé törő orosz támadás elleni harcokban, majd 1915 elején az oppelni offenzívában.

1915 februárjában a szerbiai frontra helyezték. A 6. hadsereg légügyi referense, és egy 3 századból álló repülőcsoport parancsnoka lett. A 2. század kötelékében maga is részt vett Szerbia elleni légi bevetésekben. Harctéri parancsnoki teljesítményéért Uzelac ezredes kitüntetésre terjesztette fel.