Breznai kiáltvány

bélyeg|190px|II. Rákóczi Ferenc herceg 1703-ban bélyeg|190px|Bercsényi Miklós 1686-ban Buda ostrománál kitüntette magát, ezredes, majd Szeged vára főkapitánya lett

A breznai kiáltványRákóczi-szabadságharc politikai irodalma – Pátensek és országgyűlési propozíciók vagy brezáni pátensPapp Klára – ifj. Barta János: A Rákóczi-szabadságharc és a hazai nemzetiségek , www.hhrf.org vagy brezáni kiáltvány a legnevezetesebb okirat a II. Rákóczi Ferenc által kiadott pátensek (a korabeli latin szaknyelvben a latin patens jelentése az parancs, törvényerejű rendelet, elöljárói engedélyirat, nyíltparancs, nyílt levél volt) sorában. 1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője és az ott bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna, Bržezan, régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany) várában.Misóczki Lajos: Az 1704. évi gyöngyösi béketárgyalások , tortenelem.ektf.hu 1703. május 12. keltezéssel II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, német-római birodalmi herceg, magyar főnemes és Bercsényi Miklós gróf kiadta a „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó „Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós…” kezdetű „breznai kiáltványt”. Ennek a fegyverbe szólító pátensnek három magyar nyelvű példánya, a szabadságharc publicisztikájának első emléke, Bercsényi kézírásában maradt fenn, melyeket Thaly Kálmán fedezett fel (Egész terjedelmében közölte A székesi gróf Bercsényi család, 1470–1835 című művében, 469–471. o.)Magyar katolikus lexikon > M > magyar irodalom

A breznai kiáltvány szövege

Előzmények bélyeg|190px|Esze Tamás, „Méltóságos Fölső Vadászi Rákóczy Ferencz Fejedelem ő Nagysága első gyalog ezeres kapitánnya”Mészáros Kálmán: Tábornoki és törzstiszti kinevezések a Rákóczi szabadságharcban – A kuruc tisztikar létrejötte

bélyeg|190px|Mányoki Ádám: Ráday Pál portréja. A „Recrudescunt” kezdetű kiáltvány szerkesztője, a híres kiáltvány Munkácson, 1703. Szent Iván hava (június) 7-i antedatálással keltezett, amelyet 1704, február elején a nagyszombati nyomda jelentetett meg

Az 1686. szeptember 2-án megtörtént Buda visszafoglalását követően I. Lipót magyar király és német-római császár arra használta fel, hogy az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen a magyar rendekkel törvénybe iktattatta és elfogadtatta, hogy a magyar nemesség lemond az Aranybulla 31. pontjában foglalt ellenállási jogáról (ius resistendi), a szabad királyválasztási jogáról, valamint törvénybe iktatta a Habsburg-ház német és spanyol férfiágának az elsőszülöttségi elv szerint való örökösödését. Megígérte, hogy Magyarország szabadságát, kiváltságait, törvényeit és szokásait megtartja, legalább háromévenként országgyűlést hív össze, a magyarokkal rendszeresen megtárgyalja a közös ügyeiket, a végvárak élére magyarokat állít, külföldről nem hoz katonaságot az országba, biztosítja a szabad vallásgyakorlást. Azonban a gyakorlatban Magyarország helyzete az osztrák örökös tartományokkal szemben hátrányosabb helyzetbe süllyedt.

Az 1700-as évek elején a bécsi Habsburg udvar szándékát Kollonich Lipót esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja fejezte ki latinul faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam, azaz „Magyarországot előbb rabbá teszem, azután koldussá, végre katolikussá”.Magyar katolikus lexikon > R > Rákóczi-szabadságharcJókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban – Törökért németet

A magyarság legnagyobb sérelmének, I. Lipót magyar király és német-római császár önkényének legvéresebb és legtűrhetetlenebb megnyilvánulásának, a Rákóczi-szabadságharc egyik legfőbb okának Antonio Caraffa zsoldosvezér vérengzését, az 1687-es Eperjesi vésztörvényszéketMagyar katolikus lexikon > E > eperjesi vésztörvényszék tartották.Bánlaky József: II. Rákóczi Ferenc nemzeti fölkelése. 1703–1711 – Előzmények. A nemzeti fölkelés okai, mek.oszk.hu A török hódoltság után bekövetkező változások, a végvári katonaság jobbágysorba kényszerítése és a jobbágyság számára kivetett adóemelések, a katonai elszállásolás (porció), és katonák szállítása (forspont) csak fokozta és még elviselhetetlenebbé tette a magyar országlakosok helyzetét. A felkelés okai közé sorolható az is, hogy az összefoglaló nevén Hármaskerületnek nevezett országrészt I. Lipót egyszerűen eladta. Ellentmondva mind a hatályos magyar törvényeknek és a saját koronázási esküjének, amelyben benne volt, hogy Magyarország területi épségét minden körülmények között megőrzi, abból idegenek kezébe semmit nem juttat. Ezt hivatott jelképezni a magyar koronázási szertartás egyik mozzanata is, amikor a mindenkori magyar uralkodó teljes díszben és lóháton felléptet a haza földjéből összehordott koronázó dombra, és kardjával a négy égtáj felé suhintva hitet tesz a határok és az ország területi épségének védelme mellett. De I. Lipót a Jászkun kerületet, a Kiskunságot és a Nagykunságot 1702-ben eladta a német vitézi rendnek, rokonának, Ferenc Lajos pfalz–neuburgi hercegnek. Eladta az egész Jászság területét és az ott élő őslakos népet is.Pezenhoffer Antal: A magyar nemzet történelme

A sérelem miatt a jászok és kunok a Rákóczi-szabadságharc lelkes támogatóivá váltak. Csak 1745-ben sikerült visszavásárolniuk földjeiket, a Jászkun kerület népe, pénzgyűjtést rendezett, és megváltotta szabadságát – ez volt az úgynevezett Redemptio.

A török kiűzése után a bécsi udvar kinyilvánította, hogy a Magyarország földjét fegyverrel meghódított földnek tekinti, és aszerint is fogja kezelni. A feleslegessé vált magyar végvári katonaságot elbocsátotta. A várakat és katonai erődítéseket elfoglalta, vagy felrobbantotta. Aki nem tudta igazolni a hatóságok előtt birtokához való tulajdonjogát, attól elvették azt, amennyiben igazolni tudta, akkor fizetnie kellett érte.

Megszüntették a hajdúk kiváltságait is.

Kevés gyűlöltebb két szó volt a birtokos magyarok körében két latin szónál: „Neoaquistica Comissio”, azaz Újszerzeményi Bizottság, amelynek jogi alapját I. Lipót 1689. december 9-ei rendelete, illetve 1690. augusztus 13-án kelt kiegészítő rendelkezése képezte. Esterházy Pál nádor, magyar gróf és birodalmi herceg 1690. november 10-én kelt levelében ezt írta a királyhoz: mintha az lenne a szándék, hogy Magyarországból a lakosság kiírtassék s vadállatok tanyájává tétessék, noha 300 esztendőn át ontotta vérét a kereszténységért s védte nemesül a szomszéd országokat.

1703 tavaszán II. Rákóczi Ferenc munkácsi uradalmában népmozgalom kezdődött, amely a magyar főúr támogatását kérte. Márciusban a bujdosó kurucok erdei gyűlésén döntést hoztak arról, hogy küldöttséget menesztenek a Lengyelországban élő Rákóczihoz. Élénk diplomáciai tevékenység folyt a francia udvar és Rákóczi között. Rákóczi a tétlen emigrációt szívesen cserélte hadvezéri megbízatásra, különösen azután, hogy a francia diplomácia is katonai, illetve pénzsegéllyel biztatta. Rákóczi garanciát vállalt arra, hogy nem hagyja cserben a felkelőket, akiket elismert saját hadinépének. A sereghez csatlakozó jobbágyoknak felszabadítást ígért. XIV. Lajos francia király bizalmasan felkérte Rákóczit, hogy álljon a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére. 1703. május 6-án Rákóczit a brezáni várban kuruc felkelők keresték fel és ők is azt kérték, álljon a Habsburg-ellenes felkelés élére. A főnemes eleget tett kívánságuknak.

A Rákóczi-szabadságharc kezdete

bélyeg|200px|Kuruc lovaskatona bélyeg|200px|Veszprémi Endre: II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása

A későbbiekben „brezáni pátens” néven ismert kiáltványt Rákóczi és Bercsényi Miklós kuruc főgenerális közösen bocsátották ki az egész ország minden rendű lakosa számára. Május 17-én megérkeztek Lengyelországból Tarpára Rákóczi kiáltványának május 12-én keltezett példányai. „Végső akarata és elhatározása jeléül” Rákóczi zászlókat is készíttetett piros selyemből és aranyos felirattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate” – Istennel a hazáért és szabadságért! Ezek a zászlók voltak Rákóczi és a nép szövetségének zálogai. A fejedelem megesküdött Esze Tamásnak, hogy a benne bízókat soha el nem hagyja. Később elterjedt a „magyar módra vágott”, azaz vörös-fehér sávozott zászló, melynek egyik oldalán a fejedelem jelmondata volt olvasható: IUSTAM CAUSAM DEUS NON DERELINQVET (Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten). A zászló másik oldalán a fejedelem nevének rövidítése volt.A történelmi zászlók galériája – Rákóczi zászlaja , (Magyar nemzeti és történelmi jelképek)

A felkelők 1703. május 21-én Váriban, Tarpán (Esze Tamás jobbágy falujában), május 22-én pedig Beregszászban bontottak zászlót. Június 16-án Naménynál a hozzá előző nap csatlakozott csapatok élén magyar földre lépett a 27 éves II. Rákóczi Ferenc.Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz, 1907 Ezzel elkezdődött a tiszaháti felkelés. Rákóczi pátensei (a brezáni és a vetési) hatására az elkeseredett parasztság Máramarostól a Székelyföldig tömegesen özönlött Rákóczi lobogói alá.

A Rákóczi-szabadságharc 1703-as eseményei bélyeg|190px|Károlyi Sándor a felkelés kezdetén labanc hadvezér, majd először kuruc mezei generális, utóbb kuruc főparancsnok, később ismét labanc császári-királyi tábornagy, a szatmári béke létrehozója Március 6-án Rákóczi sereggyűjtéssel bízta meg Esze Tamás ezereskapitányt. Március 17-én a galíciai BreznaMisóczki Lajos: Az 1704. évi gyöngyösi béketárgyalásokról , tortenelem.ektf.hu (Brezna, Bržezan, régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany) várában tartózkodó Rákóczi Ferenc emlékiratban kifejtette a francia követnek, milyen segítségre volna szüksége a Habsburg-ellenes harc megindításához. Május 12-én Brezna várában Rákóczi és Bercsényi kiadják a breznai nyilatkozatukat. Június 7-én Rákóczi Munkácson latinul és franciául kibocsátotta, a keresztény hatalmak meggyőzése végett, a „Recrudescunt” kezdetű kiáltványát („Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet régi sebei.”), amelyben részletesen megindokolta a magyarok szabadságharcának szükségességét. Június 7-én Károlyi Sándor Dolhánál nyolc század katonával és egy század vasas némettel megverte a gyanútlanul táborozó kurucokat. Június 16-án II. Rákóczi Ferenc Vereckénél Magyarország területére lépett, és a népi felkelés élére állt. Alig 200 fős, vert paraszthad várta. Június 30-án Ocskay László és Borbély Balázs 80 szökevény magyar huszárral csatlakozott Rákóczihoz. Július 18-án Rákóczi Naményban kiadott pátensében csatlakozásra hívta fel a nemességet. Augusztus elején Bóné András kuruc ezereskapitány súlyos vereséget szenvedett a váradolaszi rác katonaságtól. Augusztus 6-án Rákóczi hadat indított a bihari szerbek központja, Váradolaszi ellen. Augusztus végén II. Rákóczi Ferenc, a szatmári várat ostromló hadserege vetési táborában megfogalmazta és kiadta Vetési pátensét, amely arról nevezetes, hogy fő motívuma a jobbágyok felszabadítása volt, a jobbágyokat pedig felszólította a harcra, a felkeléshez csatlakozókat biztosította, hogy a harc ideje alatt mentesülnek a szolgáltatások alól, a hadba vonulókat arról is biztosította, hogy adómentességet kapnak, ugyanakkor megtiltotta a katolikus templomok elvételét és protestáns kézre adását, és új hadiszabályzatot adott ki Szeptember 2-án a kurucok elfoglalták Sárospatakot. Szeptember–októberben Ocskay László ezereskapitány felvidéki hadjáratával bevette a Garam menti bányavárosokat. Október elején a gyulafehérvári erdélyi országgyűlés adót szavazott meg a kurucok elleni katonai védelem költségeire. November 10-én a kurucok Bonchidánál (Doboka vármegye) szétszórták a székely hadakat és a kolozsvári német őrséget. Ezután indult meg az erdélyi nemesség átállása a kurucok oldalára. December 4-én a kuruc csapatok bevonultak Lőcsére.

Az Universis orbis Christiani – A világ keresztényeihez szóló Recrudescunt kezdetű kiáltvány bélyeg|190px|Varga Imre Rákóczi szobra SiófokonVarga Imre: II. Rákóczi Ferenc