Nagyrassz

jobbra|bélyegkép|300px|A biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) elterjedése a Földön. A hosszú folyamat során az eltérő környezeti ökológiai hatások miatt az egységes fajon belül megjelentek a nagyobb csoportok jobbra|bélyegkép|300px|Nagyrasszok egy 1920-as világtérképen bélyegkép|300px|Genetikai távolságok különböző embercsoportok között

A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.

A nagyrassz rendszertani helye A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg, ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. Az alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).

A nagyrasszok történelmi besorolásai Az emberek különböző fajokba sorolásának első, görög-római utáni publikált változata François Bernier 1684-ben megjelent, a Föld új felosztása a rajta élő különböző fajok vagy rasszok szerint című műve lehet.Todorov, T. (1993). On human diversity. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press. A 18. századi nagyrassz "felosztások általában az európaiak "jó tulajdonságait" állították szembe a többi nagyrasszal, lenézve azokat.Carl Linnaeus, a zoológiai taxonómia megalkotója 1735-ös osztályozása az emberi fajt, a Homo sapiens-t, négy kontinentális változatra osztotta: europaeus, asiaticus, americanus és afer(afrikai), amelyek mindegyikéhez más-más beállítódás tartozik: szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus. A Homo sapiens europaeust aktívnak, éles eszűnek és kalandvágyónak írták le, míg a Homo sapiens afer-t ravasznak, lustának és gondatlannak.Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. . 39.o. Johann Friedrich Blumenbach 1775-ös, „Az emberiség természetes változatai” című értekezése öt fő felosztást javasolt: a kaukázusi, a mongoloid, az etióp (később negroid) rassz, az amerikai indián és a maláj rassz, de nem javasolt semmilyen hierarchiát a rasszok között. Blumenbach megjegyezte a megjelenés fokozatos átmenetét az egyik csoportról a szomszédos csoportokra, és azt sugallta, hogy „az emberiség egyik fajtája olyan fokozatosan megy át a másikba, hogy nem lehet meghúzni a határokat közöttük”.Marks, J. (1995). Human biodiversity: Genes, race, and history. New York: Aldine de Gruyter. . A 17. és 19. század között a csoportkülönbségekről szóló népi hiedelmek és e különbségek tudományos magyarázatainak összeolvadása hozta létre azt, amit Smedley „rasszideológiának” nevezett. Ezen ideológia szerint a rasszok ősiek, természetesek, tartósak és elkülönülnek. Továbbá azt állították, hogy egyes csoportok korábban elkülönülő populációk keveredésének eredményei lehetnek, de gondos tanulmányozás segítségével meg lehet különböztetni azokat az ősi rasszokat, amelyek összekeveredett csoportokat hoztak létre.Race, Ethnicity, and Genetics Working Group (October 2005). "The Use of Racial, Ethnic, and Ancestral Categories in Human Genetics Research". American Journal of Human Genetics. 77 (4): 519–532. doi:10.1086/491747. PMC 1275602. PMID 16175499. Az Egyesült Államokban Thomas Jefferson fajelméletei voltak nagy hatásúak. Az afrikaiakat, különösen az intellektusukat tekintve, alsóbbrendűnek tartotta a fehéreknél, és természetellenes szexuális étvágygal ruházta fel őket, míg az őslakos amerikaiakat a fehérekkel egyenlőnek tartotta.Graves, Joseph L. (2001). The Emperor's New Clothes: Biological Theories of Race at the Millennium. Rutgers University Press. . Arthur de Gobineau királypárti francia író és diplomata volt, aki leginkább a tudományos fajelmélet és a „faji demográfia” bevezetéséről, valamint az árja uralkodó faj és a nordicizmus elméletének kidolgozásáról ismert. Elitistaként az 1848-as forradalmak után azonnal megírta az Emberi fajok egyenlőtlenségéről című esszéjét. Ebben azt állította, hogy az arisztokraták felsőbbrendűek a közembereknél, és hogy az arisztokraták több árja genetikai tulajdonsággal rendelkeznek, mivel kevesebbet keveredtek az alsóbbrendű fajokkal.Ez egyfajta tagadása volt az "egyenlöség" eszméjének. Bár Gobineau írásait Franciaországban rosszul fogadták, a fehér felsőbbrendűséget hirdető, rabszolgaságpárti amerikaiak, mint Josiah C. Nott és Henry Hotze, akik angolra is lefordították a könyvét, gyorsan dicsérték azokat. Az eredeti könyvből körülbelül 1000 oldalt kihagytak, beleértve azokat a részeket is, amelyek negatívan írták le az amerikaiakat fajilag vegyes népességként. Emellett egy gobinizmusnak nevezett társadalmi mozgalom elindítását eredményezte Németországban. A 18. század utolsó két évtizedében a poligenizmus elméletét – azt a hitet, hogy a különböző rasszok kontinensenként külön-külön fejlődtek ki, és nincs közös ősük. Angliában Edward Long történész és Charles White anatómus, Németországban Christoph Meiners és Georg Forster etnográfusok, Franciaországban pedig Julien-Joseph Virey terjesztette. Az Egyesült Államokban Samuel George Morton, Josiah Nott és Louis Agassiz terjesztették ezt az elméletet a 19. század közepén. A poligenizmus a 19. században volt népszerű és legelterjedtebb, melynek csúcspontja a Londoni Antropológiai Társaság megalapítása (1863). A Társaság az amerikai polgárháború idején elszakadt a Londoni Etnológiai Társaságtól és annak monogén(az emberiségnek egy közös õse van) álláspontjától. A kettőjük közötti különbség lényegében az úgynevezett „néger kérdésben” rejlik: az előbbi részéről jelentős rasszista(megkülönböztető) nézet, és az utóbbi részéről liberálisabb faji nézet.Desmond, Adrian; Moore, James (2009), Darwin's sacred cause: how a hatred of slavery shaped Darwin's views on human evolution, Allen Lane, Penguin Books, p. 484, 332–341.o. A modern ember közelmúltbeli afrikai eredete, vagy az „Afrikán kívüli” elmélet (OOA)[a] szerint a mai, Afrikán kívüli emberek főként az anatómiailag modern ember (Homo sapiens) egyetlen, körülbelül 70 000–50 000 évvel ezelőtti afrikai terjeszkedéséből származnak. Ez az emberi faj földrajzi eredetének és korai vándorlásának legszélesebb körben elfogadott paleoantropológiai modellje.Stringer C (June 2003). "Human evolution: Out of Ethiopia". Nature. 423 (6941): 692–693, 695. Bibcode:2003Natur.423..692S. doi:10.1038/423692a. PMID 12802315. S2CID 26693109.

A mai tudományos álláspont Manapság minden embert a Homo sapiens fajhoz sorolunk. Ez azonban nem az első homininae faj: a Homo nemzetség első faja, a Homo habilis, legalább 2 millió évvel ezelőtt fejlődött ki Kelet-Afrikában, és ennek a fajnak a tagjai viszonylag rövid idő alatt benépesítették Afrika különböző részeit. A Homo erectus több mint 1,8 millió évvel ezelőtt fejlődött ki, és 1,5 millió évvel ezelőttre elterjedt Európában és Ázsiában. Gyakorlatilag minden fizikai antropológus egyetért abban, hogy az archaikus Homo sapiens (egy csoport, amely magában foglalja a lehetséges fajokat, a H. heidelbergensis-t, a H. rhodesiensis-t és a H. neanderthalensis-t) az afrikai H. erectusból (sensu lato) vagy H. ergasterből fejlődött ki. Az antropológusok alátámasztják azt az elképzelést, hogy az anatómiailag modern ember (Homo sapiens) Észak- vagy Kelet-Afrikában fejlődött ki egy archaikus emberfajból, például a H. heidelbergensisből, majd kivándorolt Afrikából, keveredve és felváltva az európai és ázsiai H. heidelbergensis és H. neanderthalensis populációkat, valamint a szubszaharai Afrika H. rhodesiensis populációit (az Afrikán kívüli és a multiregionális modellek kombinációja).Stringer, Chris (2012). Lone Survivors: How We Came to Be the Only Humans on Earth. London: Times Books. .

A nagyrasszok Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.

Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:

europid mongoloid negrid veddo-ausztralid

Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:

kaukazoid – az európai rendszerben europid indoid – az európai rendszerben europid mongoloid amerindoid – az európai rendszerben mongoloid polinezoid – az európai rendszerben mongoloid melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid negroid ausztraloid

Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:

europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália mongoloid – Ázsia negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika veddo-ausztraloid – Ausztrália

A rasszok A nagyrasszokat, szintén különböző rendszerek szerint különböző módon, további alcsoportokra, a taxonómiai változatnak (varietas) megfelelő rasszokra szokták osztani antropológiai szempontok alapján. A fajta (microsubspecies) nem pontos kifejezés, mert azt háziasított állatok és növények fajain belül mesterséges válogatással, azaz tenyésztéssel hozza létre az ember.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Ember Kategória:Fizikai antropológia