Kovács Ferenc (Marossárpatak, 1927. január 2. – Marosvásárhely, 2006. március 31.) magyar dramaturg, rendező, műfordító. Kovács András Ferenc apja.
Életútja bélyegkép|170px|A Szatmári Állami Magyar Színház (később Szatmárnémeti Északi Színház) épülete Középiskolát a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végzett (1946), a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos diplomát (1950). Pályáját az Utunk szerkesztőségében kezdte (1950–51), ezután Nagybányán a Nagybányai Állami Színház (1953–56), annak átköltözésével Szatmáron a "fiatalok színháza" dramaturgja (1956–68), majd rendezője (1968–1988). Szerepe kiemelkedő a színház kísérletező kedvének és sokszínű játékrendjének kialakításában. John Osborne, Jean Anouilh, Albert Camus, Arthur Miller, Alekszandr Vampilov, Edward Albee, Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, Anton Pavlovics Csehov mellett sikerrel vitte színpadra Németh László, Kányádi Sándor, Székely János, Kocsis István darabjait.
Színházelméleti szakcikkeit az Utunk, Igaz Szó, Előre, A Hét hasábjain közölte. Számos román szerző darabját fordította magyarra, így Mihail Sebastian Vakációsdi, Paul Everac Láthatatlan staféta és Véletlen találkozások, Aurel Baranga Egy asszony élete, Dina Cocea A család című darabját; a Legyen eszed, Cristofor című Baranga-vígjáték általa készített fordítása a Mai román drámák című antológiában (Kolozsvár, 1975) nyomtatásban is megjelent.
1988-ban vonult nyugalomba a Szatmári Északi Színházból. Nyugdíjasként is aktív szereplője maradt a romániai magyar közéletnek. Szatmárnémetiből Marosvásárhelyre költözött, 2008-ban itt hunyt el. A marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Rendezései (válogatás)
A negyedik (Szatmárnémeti, 1962), A szabadság első napja (Szatmárnémeti, 1963), A láthatatlan staféta (Szatmárnémeti, 1964), Nézz vissza haraggal (Szatmárnémeti, 1965), A két Bolyai (Marosvásárhely, 1970), IV. Henrik (Szatmárnémeti, 1971), A kör négyszögesítése (Szatmárnémeti, 1972), Varsói melódia (Szatmárnémeti, 1973), Elektra (Szatmárnémeti, 1974), A testőr (Szatmárnémeti, 1975), Nem vagyunk angyalok (Szatmárnémeti, 1976), Éjjeli menedékhely (Szatmárnémeti, 1978), Hugenották (Szatmárnémeti, 1979), Gőzfürdő (1981); Mi, Bethlen Gábor (Kolozsvár, 1982); Macskajáték (Szatmárnémeti, 1985); Hunyadi Sándor: Tavaszi napsütés (1987); Gelman: Négyszemközt (1988); Örkény István: Tóték (román nyelven, 1990); Márai Sándor: Kaland (Nagyvárad, 1993).
Társasági tagság
Főiskolai Keresztény Egyesület (FIKE) elnök (1947-1948) Szatmári Színészszövetség tagja
Irodalom
Szász János-Horváth Andor: Színház és képmása. Beszélgetés Kovács Ferenccel. A Hét Évkönyve, 1982. 152-57. Báthory Éva: Ötvenéves a szatmári magyar színtársulat. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), 2003. október 11.
Jegyzetek
Források
Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Kovács Ferenc (1927. január 2.) rendező lásd 328. p.
Kategória:Magyar színházi dramaturgok Kategória:Magyar színházrendezők Kategória:Romániai magyar műfordítók Kategória:Marosvásárhelyiek Kategória:1927-ben született személyek Kategória:2006-ban elhunyt személyek