A -dinasztia (kínai írás: 夏朝, pinjin: Xià Cháo, népszerű magyaros: Hszia csao) hagyományosan az első kínai dinasztiának tekintett uralkodóház, amely az i. e. 23–18. század közti mintegy fél évezredig uralkodott. Ezen idő alatt a későbbi kínai források – Bambusz-évkönyvek, az Írások könyve és A történetíró feljegyzései – szerint 17 király váltotta egymást a dinasztia élén. Területe a mai Senhszi tartomány délnyugati és Honan tartomány nyugati vidékére terjedt ki. A -dinasztia kérdése azonban meglehetősen problematikus. A régészeti leletek nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam, és nevű dinasztia létét sem igazolja semmi. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.
Legendák és történetiség Első királya és alapítója (vagy Nagy ) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.
Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, ben (ma ), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a -dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a 《大戴禮記》 című történeti munka 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.
A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a -dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a -dinasztiát. ba menekült és ott is halt meg.
Manapság a -dinasztiát a tól keletre, ban feltárt -kultúrával 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.
Uralkodói
<center>uralkodási név<center>személynév<center>idő<center>megjegyzés<center>pinjin<center>magyaros<center>kínai<center>pinjin<center>magyaroskínaiDàyǔTa-jü大禹YǔJü禹kb. i. e. 2205–2147<small> fia, és császár tisztviselőjeQǐCsi啓QǐCsi啓 / 启kb. i. e. 2146-2117<small> fiaTài KāngTaj Kang太康KāngKang康kb. i. e. 2117-2088<small>Csi fiaZhòng KāngCsung Kang仲康KāngKang康kb. i. e. 2088-2075<small> testvéreXiāngHsziang相XiāngHsziang相kb. i. e. 2074-2047<small> fia<center>négy évtizednyi interregnum<small> és fiai lázadásaShào KāngSao Kang少康SìSze姒kb. i. e. 2007-1985<small> fiaZhùCsu杼 kb. i. e. 1985-1968<small> fiaHuáiHuaj槐kb. i. e. 1968-1924<small> fiaMángMang芒 kb. i. e. 1924-1906<small> fiaXièHszie泄 / 洩kb. i. e. 1906-1890<small>Mang fiaBù JiàngPu Csiang不降JiàngCsiang降kb. i. e. 1890-1831<small> fiaJiōngCsiung扃kb. i. e. 1831-1810Yǐn JiǎJin Csia胤甲YǐnJin胤kb. i. e. 1810-1789<small> fiaKǒng JiǎKung Csia孔甲kb. i. e. 1789-1758<small> fiaGāoKao皋kb. i. e. 1758-1747<small> fiaHòu JìngHou Csing后敬FāFa發kb. i. e. 1747-1728<small>A taj-hegyi földrengés alapján i. e. 1831 körül uralkodottJiéCsie桀Lǔ GuǐLu Kuj履癸kb. i. e. 1728-1675<small>A mingtiaói csatában a sangok legyőzték
Jegyzetek
További információk Kwang-chi Chang. "China of Eve the Historical Period." In The Cambridge History of Ancient China. From Origins of Civilization to 221 B.C. (Ed. Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy) Cambridge University Press 1999. pp. 37–73. William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. Xia, az első dinasztia Kína történelmében
Kapcsolódó cikkek Sang-dinasztia
Kategória:Kínai ókor