Kovács Károly (Nagyekemező, 1898. október 12. – Budapest, 1976. február 14.) újságíró, költő, jogász.
Életútja
A dévai főreáliskolában érettségizett (1916). Újságírói gyakornokként kezdte pályáját. Első írása a Hunyadvármegye c. hetilapban jelent meg (1918). A Déva és Vidéke (1920–29), Dévai Újság (1931), Erdélyi Napló (1931–40) szerkesztője, a Keleti Újság, Magyar Kisebbség munkatársa; verseit a Pásztortűz közölte. 1940 után pénzügyi tisztviselő Szatmárnémetiben, 1945-ben a kolozsvári tudományegyetemen jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Egy ideig a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) szatmári lapját szerkesztette, 1948-tól pénzügyi számvevő Magyarországon nyugdíjazásáig (1964).
Ady nyomdokain kibontakozó lírájának jellemző darabja a Fekete május című költemény az 1922. április 24-i lupényi bányászkatasztrófa 82 áldozatának emlékére. Társszerkesztője a Hunyad megyei írók és képzőművészek Szerencse fel! című antológiájának (Déva 1933).
Önálló kötetei
A halott csillag (versek, Déva 1923) A Dévai Ipartestület 40 éves története 1885-1925. (Déva 1925) Misztérium (Déva 1926) A feltörő óriás (Déva 1937)
Kapcsolódó szócikkek
Déva magyar irodalmi élete
Források
Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar jogászok Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:1898-ban született személyek Kategória:1976-ban elhunyt személyek