bélyegkép|RCA CT-100 színes televízió A színes televízió a televíziókészülék színes képernyős változata, ami a korábbi fekete-fehér, avagy monokróm képernyőt váltotta, de kezdetben a drága készülékek és a kevés színes műsor akadályozta a gyors elterjedését. Az USA-ban az 1950-es években vezették be, a késői 1960-as években azonban már nagy számban kezdték értékesíteni. A GE Porta Color hordozható tv-je (10 hüvelyk, 200–270 $) 1966-ban jelent meg a boltokban. Az 1970-es évekre a színes tv is általánossá vált az USA-ban. A műsorokat színesben közvetítették már az 1970-es évek közepén. 1967-ben indult a PAL rendszerű színes adás Európában. Gyorsan terjedt, és az 1970-évek közepére általánossá vált.
Mechanikus televízió A korai 1920-as években többek között John Logie Baird (GB) mechanikus televíziójával kísérleteztek. Baird 1928. július 3-án létrehozta a világ első színes jelátvitelét. 1929 júliusában a Bell Laboratories is bemutatta a saját rendszerét. 1938. február 4-én szintén Baird nevéhez fűződik a világ első televíziós közvetítése, mechanikus úton letapogatva 120 soros jelet vitt át a Crystal Palace-ból a Dominion Theatre vetítővásznára.
Tihanyi Kálmán találmánya hozzájárult a Fransworth rendszer kidolgozásához, amellyel a BBC 1936–1939 között rendszeres műsort szolgáltatott. Ezt félbeszakította a II. világháború. 1941-ben az USA-ban meghatározták az NTSC szabvány alapjait. A rendszeres adások a II. világháború után kezdődtek. 1950-ben már készülék volt az USA-ban.
Hibrid rendszerek bélyegkép|100px|Színes forgótárcsa 1940. február 5-én az RCA bemutatta a világ első teljes egészében elektronikus letapogatású televíziós rendszerét. Háromszor olyan drága volt, mint a fekete-fehér rendszer. A képe homályos volt. 1940-ben Baird egy fekete-fehér televíziót kombinált forgó színes tárcsával. Goldmark Péter Károly a CBS mérnökeként olyan elektromechanikus rendszert hozott létre, ahol a kamerában és a vevőkészülékekben a katódsugárcső előtt szinkronban vörös, zöld, kék szűrő forog. Goldmark találmányát a Szövetségi Kommunikációs Bizottságnak (FCC) 1940. augusztus 4-én mutatta be. A sajtó szeptember 4-én ismerhette meg.
A CBS 1940. augusztus 28-án színes film segítségével folytatott teszteket. 1940. november 12-én már az élő közvetítést is tesztelte. NBC (tulajdonosa az RCA) 1941. február 20-tól kísérletezett. Ez utóbbi tesztek nem voltak kompatibilisek a fekete-fehér készülékekkel és nem is lehetett kapni olyan készüléket, amely alkalmas lett volna a vételére. Egyedül a mérnökök számára folytak. A Háborús Termelési Bizottság 1942. április 20. és 1945. augusztus 20. között korlátoztatta a televízió és rádió készülékek gyártását. Kevés esély maradt a színes rendszer bevezetésére.
Teljesen elektronikus rendszerek A korai 1940-es években Baird elkezdett kísérletezni egy teljesen elektronikus rendszerrel a Telechrommal, amelyet 1944. augusztus 16-án mutatott be. Ez volt az első gyakorlati szempontból teljes mértékben használható rendszer. Sajnos csak korlátozott szín visszaadásra volt képes. A rendszer fejlesztése Baird 1946-os halálával akadt meg.
FCC színes rendszer bélyegkép|CRT-színdiódák típusai 1945-ben a fekete-fehér televízió is még gyerekcipőben járt, azonban tovább folytak a kezdeményezések. 1948-ban 1 millió készülék volt az USA-ban, 1951-re már elérte a számuk a 10 milliót. A II. világháború után a Szövetségi Kommunikációs Bizottság moratóriumának megfelelően 1948-ig nem lehetett új csatornákat elindítani, mivel korlátozott volt a rendelkezésre álló frekvencia. Megoldásként az eddig nem használt UHF sávot jelölték ki a színes rendszerű állomások számára. 1948-ban az FCC technikai bemutatókon tanulmányozta a rendszer működését. A CBS eredeti rendszerét tovább fejlesztették (405 sor, 6 MHz-es csatornák), ennek eredményeként jobb volt mint versenytársai. Az RCA egy pont szekvenciális rendszeren nagysebességű időosztásos sorrendi pontletapogatás. Szükséges hozzá a fűrészjel korrekt előállítása dolgozott, amelyet csak 1949. augusztus 25-én mutattak be. Ez a rendszer kompatibilis volt a már meglévő fekete-fehér rendszerekkel. Az FCC döntését befolyásolandó a CBS egyórás színes napi bemutatókat tartott a nagyközönség számára. 1950. januárjában a washingtoni WOIC adón (CBS). Az adást középületekben 16 hüvelykes színes tévéken nézhette a nagyközönség. A bemutató február 21-ig tartott, amelyet több esti műsorral is kiegészítettek a közönség elvárásának megfelelően. New Yorkban a bemutatók 1950. november 14-én kezdődtek. 10 színes televíziót állítottak ki a város középületeiben a nagyközönség számára. Koaxkábelen Philadelphiába és Chicagóba is eljuttatták az adást. Ez volt az első színes távolsági közvetítés. Később az FCC döntésének megfelelően a CBS rendszerrel kezdődött meg a már nagyközönségnek szánt adás 1951. június 25-én. A színkerék csaknem hatvan centi átmérőjű, és 1440 fordulatszámon forgott. A kép csaknem feleakkora volt, mint a színkerék. Mivel az RCA technikai problémákkal küzdött, drága volt a berendezés, a színvisszaadás pedig gyenge. A CBS rendszerét azonban nem lehetett fekete-fehér televízión nézni. 30 ilyen speciális készülék volt New York körzetében abban az időben erre a célra. A műsoron show műsorok mellett helyett kapott a The World Is Yours és a Modern Homemakers sorozat is. A színes adások hossza nemsokára elérte a heti 12 órát (nem főműsoridő). 11 CBS leányvállalat alkalmazta a színes technikát. Üzletileg nem volt sikeres, hirdetők nem hirdettek rajta, mivel alig valaki tudta nézni. A készülékgyártók nem gyártottak konvertert a fekete-fehér készülékekhez. A CBS megvett egy televízió gyártó céget is, azonban a legyártott 200 készülék túl kevés volt (csak 100-at tudtak eladni belőle) és már túl későn érkezett az üzletekbe. 1951. október 20-án beszüntette a CBS a színes adását, sok csalódott ügyféltől visszavásárolta a készülékeket.
Kompatibilis színes rendszer Akkor már léteztek valódi színátvitel megvalósító eljárások. Ilyen volt a pont-szekvenciális színes rendszer. A képsorreni letapogatási rendszer korszerűbb, mint a pontsorrendű. A hivatkozás több fényképet tartalmaz A hibrid rendszerekhez képest ez már a létező fekete-fehér rendszer jeleihez hasonló jellemzőkkel bírt, a különböző fényerejű pontokat egymás után küldte a képernyőre. Georges Valensi 1938-ban egy olyan színes rendszert mutatott be, amely jeleit a fekete-fehér készülékek is képesek voltak venni. A kamerák által produkált luminance jelet a meglévő VHF sávon továbbította. A szín információkat 3-féle krominancia jelbe kódolta. Ez utóbbi jeleket külön frekvencián továbbították. Értelemszerűen a fekete-fehér televíziókon csak a luminance jelet lehetett beállítani. Ennek a rendszernek hatalmas hátránya volt a nagy sávszélesség igény, emiatt az FCC rögtön elvetette.
Az RCA felhasználta Valensi rendszerét a saját rendszerének kidolgozásához, mivel ezt tekintettek az egyetlen lehetséges megoldásnak. Az RCA korai rendszere azonban több hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: tükröket és egyéb vetítési rendszereket tartalmazott. Képminősége pedig gyenge volt. Az előbb leírtak miatt a CBS rendszere jobb volt, de inkompatibilis a fekete-fehér televíziókkal. Ekkor azonban az RCA 100 millió dollárt fektetett használható pont-szekvenciális képcső kifejlesztésébe. Az RCA miután megvizsgálta a versenytársak Geer, Chromatron, Penetron és az "Apple" csövét. Az árnyékmaszk rendszer fejlesztésébe fogott.
Werner Flechsig (1900–1970) 1938 júliusában szabadalmaztatta az árnyékmaszk rendszert Németországban, majd bemutatta azt a Berlini Nemzetközi Rádió Kiállításon 1939-ben. A legtöbb katódsugárcsöves készülék ezt a rendszert alkalmazta. Ebben a rendszerben 3 elkülönített elektronágyút apró színes pontokra fókuszálják.
Második NTSC bélyegkép|Színes képernyő 1972-ből 1950. januártól az NTSC ismét konferenciát tartott a kompatibilis színes rendszerről a ránehezedő nagy nyomás hatására. Az FCC hevesen ellenezte az NTSC törekvését, mivel az előbbi nemrég választotta ki a CBS-t a színes rendszer elindítására. A televízióipart képviselő NTSC 1950–53 között, azelőtt, hogy a CBS megjelent az éterben, már dolgozott olyan kompatibilis színes rendszeren, amelyet fekete-fehér készülékekkel is lehet fogni. Ehhez a hardverelemeket az RCA szállította. A rendszer már megfelelt az FCC minőségi elvárásainak is. Az első nagyközönségnek szóló pont-szekvenciális teszt New Yorkban volt 1951 júniusában. A CBS 1953 márciusában az Amerikai Kongresszus előtt felhagyott saját rendszerével. A CBS kompatibilis készülékek gyártását betiltották.
Az NTSC számára nyitva állt az út. 1953. december 17-én engedélyt kapott az FCC-től a saját rendszerére. 1953. augusztus 30-án bemutatták az NBC Kukla, Fran and Ollie sorozatát, ezt azonban még csak a cég központjában lehetett színesben nézni. A Carmen opera közvetítése volt 1953. október 31-én az első kisugárzott hálózati közvetítés az NTSC-színrendszerben.
Az egész országon átívelő közvetítés Tournament of Roses Parade volt 1954. január 1-jén. Az RCA, General Electric, Philco, Raytheon, Hallicrafters, Hoffman, Pacific Mercury gyártók prototípusaival országszerte bemutatót tartottak. Admiral C1617A és a fejlettebb CA1617B ezek voltak az első lakosságnak szánt NTSC-színeket használó vevőkészülékek (akkor 1175 $-ba került, 9600 mai dollár; 38 cm képernyő). Westinghause 38 cm képernyőjű színes modellje (akkor 1295 $-ba került, ami ma 10 600 $-nak felel meg) 1954. február 28-ától volt megvásárolható New Yorkban. Az RCA CT-100-as modellje 1954 áprilisában érkezett az üzletekbe. Ez a modell kezdetben 1000 $-ba került, augusztusban már csak 495 $-t kértek érte (4050 mai dollár). 1954 nyarán sugározta az NBC az első színes főműsoridős sorozatát The Marriage címmel. A Ford Theatre sorozat már az egész NBC hálózatban színesben ment 1954 októberétől. A tévéközvetítéseket 1947-től fekete-fehér filmen tárolták. 1956. szeptemberétől az NBC már színesben tárolta a közvetítéseit.
1958-tól Ampex szalagos videómagnó segítségével rögzítették az „An Evening With Fred Astaire”-rel című műsort, amely az egyik legrégibb fennmaradt tévéműsor. Az 1950-években számos hálózatba sugárzott sorozat (The Cisco Kid, The Lone Ranger, My Friend Flicka, Adventures of Superman) egyes részei színesben készültek. Az első kettő még némelyik kisebb NBC tagcsatorna számára színes tévéközvetítés formájában jutott el. A The Cisco Kid volt az olyan sorozat, amelyhez színes részek készültek. 1959-ben az NBC heti állandó színes sorozatot indított a teljes egészében színes Bonanzával. Az NBC képviselte ekkor egyedül a színes televíziózást, mivel anyavállalata, az RCA 1959-re a színes készülékek meghatározó gyártója lett. 1960-ban az eladott színes készülékek 95%-a RCA volt.
A CBS és az ABC nem állapodott meg készülékgyártókkal, és nem is akarták a versenytársuk pozícióját javítani a színes adások elindításával. A CBS 1960–63 között megszüntette rendszeres színes adását, beleértve a „The Lucy Show”-t is, amely 1963-as indulásakor még színesben közvetítettek, azonban 1964-65 végére visszatértek a fekete-fehér változatra. Az ABC 1962-ig késleltette az első színes sorozatait (The Flintstones, The Jetsons, Beany and Cecil). A Dumont hálózat pénzügyi válságban volt, így nem szállt be a színes adásokba. 1964-ben az amerikai háztartások 3,1%-ban volt színes televízió, mivel kevés volt a színes adás és a készülékek nagyon drágák voltak. Az NBC ezért 1965-ben bejelentette hogy ősztől főműsoridőben főleg színes programot szolgáltat. Ettől a szezontól kezdve az ABC és a CBS is főműsoridő felét színes tartalommal töltötte ki. 1965 szeptemberében indult a színes adás Hawaiin, a következő évben pedig Alaszkában.