Tegeai Anüté (Ανύτη) az i. e. 3. század elején élt ókori görög költő, akit kortársai és az utókor epigrammáiért és sírfelirataiért tartottak nagy becsben. Thesszalonikéi Antipatrosz a kilenc földi múzsa közé sorolta. Egyes források szerint egy peloponnészoszi költő- és íróiskola vezetője volt, egyik tanítványa Tarentumi Leónidasz.
Legalább 18, dór dialektusban írt epigrammája fennmaradt a Görög Antológiában; további hat, melynek a szerzősége vitatott, szintén lehetnek az ő művei. Több teljes vers maradt fenn tőle, mint bármelyik másik ókori görög női szerzőtől. A szamoszi Aszklépiadész mellett egyike volt az elsőknek, akik fiktív epigrammákat írtak, ezzel kiemelték a műfajt az alkalmi költészet keretei közül. Ő volt az első, aki fiktív sírverseit nemcsak emberekhez, hanem állatokhoz is írta, illetve aki élénk leírásokat készített a szelídítetlen természet szépségeiről. A következő versét Aphrodité egy szobrához írta:
Küprisz földje e part: szive megdobbant az örömtől mindig a szárazról nézve a víz-ragyogást. Ő teszi széppé bárkák útját: hisz ha a tenger tündöklő szobrát látja, remegve lapul.
(Horváth I. Károly fordítása)
Fordítás
Források M. J. Baale, Studia in Anytes Poetriae Vitam et Carminum Reliquias (Haarlem, 1903)
További információk Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából). Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980 Életrajza és versei angolul Anyte Bibliography Marilyn B. Skinner jegyzetei (angol) Görög költők antológiája, válogatta, szerkesztette: Falus Róbert, https://mek.oszk.hu/07000/07081/07081.pdf
Kategória:Ókori görög költők