Trencsénhosszúmező (1899-ig Dlhepole, szlovákul Dlhé Pole) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban.
Fekvése Zsolnától 17 km-re északnyugatra, a Dlhopolky-patak völgyében fekszik, több kis hegyi telep tartozik hozzá. Nevét hosszan elnyúló földjeiről kapta.
Története A 13. századtól a ricsói váruradalom része. A települést 1320-ban „Longus Campus” alakban még Csák Máté birtokaként említik először. 1385-ben „Langenfelt vel Dlwhe Pole” néven szerepel. A 16. században a nagybiccsei uradalomhoz tartozott. 1598-ban malma és 26 háza volt. Első fatemploma 1613-ban épült, önálló plébániáját 1717-ben alapították. 1720-ban 2 malma és 62 adózója volt. Fatemplomát 1733 és 1735 között kőtemplommá építették át. Ez a templom bővítve és átépítve ma is áll. 1784-ben 2865 lakos élt a településen.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HOSSZÚ MEZŐ. Dluhe Pole. Tót falu Trentsén Várm. lakosai katolikusok, fekszik Újhelyhez 1 mértföldnyire, határja közép termékenységű, vagyonnyai külömbfélék.”
1828-ban 404 házában 3114 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, állattartással és drótozással foglalkoztak. Számos kézműves is élt a településen, molnárok, cipészek, mészárosok, kovácsok, bognárok és szabók. Sokan foglalkoztak háziiparral, vászonszövéssel is. Az edények dróttal való javítása mintegy 300 éve kezdődött és széles körben terjedt el. Először csak a környék falvaiba, később azonban távoli vidékekre is eljutottak a vándorló drótosok. A mesterségnek komoly hagyománya alakult ki a településen, melyet többen művészi szinten műveltek.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dluhopole, magyarositva Hosszufalu, tót falu, Trencsén vmgyében, hegyekben, szétszórva, 4000 kath. lak., kik jobbára mint drótosok külországokba vándorolnak. – Határa csupa irtványokból áll, s legjobban burgonyát és zabot terem. A helységnek és uradalomnak van erdeje, de nem sok. Birja h. Eszterházy, s a bicsei uradalomhoz tartozik. Ut. p. Zsolna.”
A trianoni békéig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott.
A drótos mesterség a modern időkben elhalt, mivel nem volt rá igény. A régi hagyományokat 1992-ben elevenítették fel. 1996-tól a mesterséget az iskolában is elkezdték újra tanítani, az iskolánál múzeum is épült, ahol a drótosság legszebb alkotásai is láthatók. A falu központjában ma drótos restaurátor műhely működik.
Népessége
1910-ben 3832, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 2096 lakosából 2071 szlovák volt.
2011-ben 1961 lakosából 1920 szlovák volt.
Nevezetességei Római katolikus temploma eredetileg 18. századi, a 19. század második felében és 1927-ben átépítették. Utikápolnája és a benne álló szobor 18. századi. Az iskolánál helytörténeti múzeum létesült, melyben a helyi kézművesek alkotásai is megtekinthetők.
Jegyzetek
Külső hivatkozások E-obce.sk Községinfó Trencsénhosszúmező Szlovákia térképén
Trencsenhosszumezo Kategória:Trencsén vármegye települései