Deborah Henson-Conant (Stockton, Kalifornia, 1953. november 11. –) amerikai hárfás és zeneszerző.
Élete
Tizenkét éves korában kezdett hárfázni. 1976 és 1979 között a Berkeley Egyetem hallgatója volt, ahol zeneszerzést tanult. Kiváló tanulmányi eredményeit Eisner-díjjal jutalmazták. Ezt követően előbb a Bostoni, majd a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar tagja lett, még később egy csellistával szállodákban zenélt. 1982-ben belépett egy dzsessztrióba, amellyel eljutott a montreali, a pori-i és a „Blue Note” dzsessz-fesztiválokra, a Walesi Nemzetközi Hárfafesztiválra és a „Rencontres” Nemzetközi Keltahárfa Fesztiválra.
Első lemezét 1987-ben adta ki és két-három évenként ad ki egy-egy újabb albumot. Lemezein főképp a saját szerzeményeit játssza. 2006-ban Grammy-díjra jelölték az „Invention and Alchemy” című albumáért. 1992-es lemezének a címe „Budapest”. Nyilatkozatai szerint neki és édesapjának máig ez a legkedvesebb felvétele. Saját szerzeményei mellett átiratokat is készít hárfára, ilyen például a Für Elise.
Maineben hárfás nyári tábort vezet gyerekeknek, koncertturnéin pedig szívesen ellátogat a közeli iskolákba beszélgetni velük.
Jelenleg Arlingtonban, Massachusetts államban él.
2017-ben a Passed együttes tagjai interjút készítettek vele a 13. Hárfa Világkongresszuson, Hongkongban.HarpFlash – Deborah Henson-Conant at WHC 2017 youtube.com
Műfajai, stílusa
A dzsessz műfajából indult, napjainkban pedig a crossover műfajában zenél. Felhasználja a komolyzene, a dzsessz, a pop és a népzene (blues, flamenco, kelta zene) elemeit. A stílust „HipHarp”-nak nevezi. Hosszabb-rövidebb szerzeményeit újabban szimfonikus zenekarral adja elő. Ez kíséri a kamarazenei, illetve a más stílusú részekben is, ami miatt egyedi a hangzásuk. A stand-up comedy szabályait követve beszélget a közönséggel, és a zenekar tagjaival hosszabb-rövidebb színi jeleneteket is előad. Ezek témája a hárfa, a hárfás élete és általában a zene. Performanszaira nem zenész vendégeket is meghív, akikkel szintén beszélget és tréfálkozik. Sajátos humorára jellemző, hogy 1989-ben megalapította az Odakozmált Ételek Múzeumát, amelynek „főkurátora” is. Műsorait a humorra és a hárfás sztereotípiák tagadására építi. Hosszú hajába színes gyöngyöket fűz, egyes szerzeményeit pedig vadságot sugalló kelta viseletben adja elő.
Hárfák
Akusztikus és elektromos, pedálos és kampós hárfákon is játszik. A Camac cég egyik reklámarca, de Lyon & Healy és régi Wurlitzer hangszert is használ.
Az 1990-es évek elején együttműködött Joël Garnier hárfakészítővel. A Camac alapítója az ő kérésére és útmutatásai alapján készítette el 4-6 hónap alatt az elektronikus Baby Blue modell prototípusát.
Diszkográfia Songs My Mother Sang (1985) On the Rise (1989) Caught in the Act (1990) Talking Hands (1991) Budapest (1992) 'Round the Corner (1993) Naked Music (1994) The Gift (1995) Just for You (1995) Altered Ego (1998) The Celtic Album (1998) The Frog Princess (2000) Artists Proof Ltd Edition Version 2.1 (2004) Invention and Alchemy (2006) (DVD & CD) The Story of Light (2012)
Jegyzetek
Források Deborah Henson-Conant HarpPost blog Deborah Henson-Conantː Budapest HarpPost blog HipHarp – Deborah Henson-Conant weblapja hipharp.com
Fordítás
További információk Camac Baby Blue Story Odakozmált Ételek Múzeuma
Kategória:Amerikai zenészek Kategória:Amerikai zeneszerzők Kategória:Zeneszerzőnők Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Hárfások Kategória:1953-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai nők