Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944. január 2. – Budapest, 2024. március 24.) a Magyar Szent István-rendel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester, a 20–21. század egyik legelismertebb kortárs operaszerzője. Nemzetközileg elismert karmesterként és sikeres operák, zenekari művek és koncertek zeneszerzőjeként a zenei élet egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb személyiségének tekintik.
Életpályája Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte: tizennégy éves korában Kodály Zoltán javaslatára felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt 1965-ig folytatott tanulmányokat, majd 1966–68 között a kölni zeneművészeti főiskolán (Hochschule für Musik Köln, ma: Hochschule für Musik und Tanz Köln) volt hallgató.
Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte (egy évig töltötte be ezt a posztot a hatvanas évek elején). 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenék komponálásával foglalkozott. Többek között több Fábri Zoltán-, Makk Károly-, Huszárik Zoltán- és Szabó István-film zenéjét is ő írta. 1966-ban Kölnbe költözött, ahol a Musikhochschulében folytatott karmesteri tanulmányokat, majd 1967-től egy évig a Kölni Opera korrepetitora lett.
A következő évben kezdődött együttműködése a Stockhausen Együttessel, amelynek 1976-ig tagja maradt. Közben 1971-ben a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora lett, egészen 1979-ig, majd 1991-ig a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója lett. Közben rendszeresen hívták vendégkarmesternek: 1985–1988 között több alkalommal vezényelte a londoni BBC Szimfonikus Zenekart, majd 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere volt, illetve többször koncertezett a Nemzeti Filharmonikusokkal is, mint a kortárs zene egyik legelismertebb interpretátora.
1994-ben a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere lett. Közben zenepedagógiai tevékenységet is folytatott: 1992–1998 között a karlsruhei, majd 1998-tól a Kölni Zeneművészeti Főiskola professzora lett. 1991-ben a pályakezdő karmestereket segítő intézetet alapított Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézete néven. 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak, 2009-től 2011-ig pedig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere volt.
Közben 2004-ben visszaköltözött Magyarországra, attól kezdve ideje jelentős részét itt töltötte. Ebben az évben a róla elnevezett intézet is Budapestre költözött. Professzori munkája azonban továbbra is a karlsruhei és a kölni Zeneművészeti Főiskolához kötötte egészen 2007-ig. Rendszeresen tanít mesterkurzusokon szerte a világon, visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.
1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt. Alapítványai a fiatal zeneszerzőket és karmestereket segítik, ösztöndíjat, továbbképző kurzusokon való részvételt biztosítva számukra.
Munkássága elismeréseként számos kitüntetésben részesült. 1988-ban a francia kulturális miniszter odaítélte neki az Ordre des arts et des lettres tiszti fokozata állami kitüntetést, 2013-ban pedig a parancsnoki fokozatot. 1997-ben Budapesten megkapta a Bartók–Pásztory-díjat. 1997-ben a berlini Akademie der Künste, 1998-ban a budapesti Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1999-ben pedig a drezdai Sächsische Akademie der Künste választotta tagjai közé. 2000-ben a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díjával jutalmazták, a következő évben pedig a Gundel-díjat vehette át Az álmok hídján mentem című színpadi hangjátékáért.
2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Budapest díszpolgárává választották, majd 2004-ben a cannes-i expón neki ítélték a legjobb kortárs zeneszerző díját, a BMC lemezkiadó Eötvös Péter-lemeze pedig különdíjban részesült. Még ez év április 3-án újabb kitüntetést kapott: a Pro Europa Kulturális Alapítvány európai zeneszerzői díjjal tüntette ki a kulturális párbeszédet elősegítő, kiemelkedő művészi és pedagógiai tevékenységéért. A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját.
Operája, a Három nővér, 1998-ban elnyerte a Grand prix de la critique 1997/98 – Prix Claude-Rostand (Párizs), a Victoires de la Musique Classique et du Jazz 1999" (Párizs) és a Prix Caecilia (Brüsszel) díjakat.
2001-ben Eötvösnek ítélték oda a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. Művei partitúráit az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadók jelentetik meg rendszeresen, lemezen pedig a BMC, a DGG, az ECM, az EMI, a Gramophon AB BIS és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.
Fontosabb díjai, elismerései Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország) tiszti fokozat (1988), parancsnoki fokozat (2013) A Berlini Művészeti Akadémia tagja (1997) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1997) Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díja (2000) Gundel művészeti díj (2001) Magyar Klasszikus-díj (2001) Kossuth-díj (2002) Royal Philharmonic Society zenei díja (2002) Prize SACD Palmarès „Prix Musique” kategóriában (2002) Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (2003) Freeman of Budapest (2003) Budapest díszpolgára (2003) Pro Europa zeneszerzői díj (2004) Cannes Classical Award for Living Composer (2004) Bartók Béla-emlékdíj (2006) Nemzetközi zenei szaksajtó nagydíja – Antoine Livio-díj (2006) Frankfurter Musikpreis díj (2007) Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetés (2008) Arany Oroszlán életműdíj (2011) Magyar Szent István-rend (2015) Prima Primissima díj (2017)Átadták az idei Prima Primissima Díjakat - mandiner.hu Goethe-érem (2018)Mapa Teatro, Claudia Andujar und Péter Eötvös erhalten Goethe-Medaille , goethe.de, 2018. június 14. Terras sem Sombra Nemzetközi díj (2018) Hazám-díj (2018) Kossuth-nagydíj (2024)
Lemez- és műdíjai Claude-Rostand-díj (1998 – a Három Nővér című operáért), Franciaország Victoires de la Musique Classique et du Jazz-díj (1999 a Három Nővér című operáért), Franciaország Charles Cros Akadémia Nagydíj (1999 – a Három nővér című operáért), Franciaország Diapason d’or de l’année (2000 – a Három nővér című operáért), Franciaország ECHO Preis (2000 – a Három nővér című operáért), Németország Prix Caecilia (2000 – a Három nővér című operáért), Belgium Golden Prague-Nagydíj (2003 – a Le Balcon című operából készített filmért), Csehország Grammy-díj jelölés (2004), USA Prix de Composition Musicale (2008 – a Seven című hegedűversenyért), Monaco German Record Critics´Award (2011 – Ligeti: Requiemért), Németország Fonogram (CD prize – 2011), Magyarország Echo Klassik Musikpreis (2012 – Ligeti: Requiemért), Németország Grammy-díj jelölés (2012), USA Echo Klassik Musikpreis (Concerto recording of the year – 2013), Németország Gramophone Award (2013), Németország Grammy-díj jelölés (2013), USA ICMA Award (2014) – Bartók-Eötvös-Ligeti – CD Naïve Gejutsu’s Record Academy Award (2015), Japán Grand prix de la Fondation Simone et Cino del DUCA (2016), Franciaország Fondation Simone et Cino Del Duca művészeti nagydíja (2016) Artisjus-díj Az év komolyzenei műve (2017) Oratorium Balbulum című művéért Artisjus-díj Az év komolyzenei műve /posztumusz/ (2024) Valuska című művéért
Akadémiai tagságai Akademie der Künste Berlin Széchenyi Akadémia Budapest Sächsische Akademie der Künste Dresden Royal Swedish Academy of Music Stockholm Royal Flemish Academy of Belgium Honorary Academician Santa Cecilia Roma
Művészete Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Operái többek között a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja.
Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.
Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját elmondása szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.
Az utóbbi években elsősorban mint operaszerző szerzett magának hírnevet. Már legelső teljes estés operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Az ördög tragédiáját 2010-ben Münchenben mutatták be, Kovalik Balázs rendezésében. A Paradise reloaded című operájának története egy átdolgozása az előzőnek, ebben Lilith (Ádám első, száműzött felesége) kerül a központba. Legutóbbi, Sleepless című operáját, mely Jon Fosse Trilógia című elbeszélésfüzére alapján készült, a Berlini Állami Opera mutatta be 2021. november 28-án.
Magánélete 1968-tól a felesége volt Molnár Piroska színésznő, akitől elvált,Mozgóvilág Online/Váradi Júlia: „Mint a cirkuszi ló, ha pattog az ostor”, 39. évf., 2009. december (Hozzáférés: 2014. június 20.) és akitől egy fia született, Eötvös György (1969–1995).A Halhatatlanok Társulata/Örökös Tagság/Molnár Piroska (Hozzáférés: 2014. június 20.)Molnár Piroska egy tv interjúban azt nyilatkozta, hogy fia meghalt, a Heti Válaszban pedig azt állította: „Valóban nincs unokám és gyerekem;”, lásd Második házasságát 1976-ban kötötte Pi-Hsien Chen kínai származású zongoraművésznővel, közös gyermekük, Ann-Yi 1977-ben született. 1995-ben harmadszor is megnősült:Ki kicsoda 2000. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf. felesége és állandó alkotótársa: Mezei Mari.
Művei
Színpadi művek Harakiri, kamaraopera (1973) Radames, kamaraopera (1985/1997) Three Sisters (A három nővér), opera Csehov drámája nyomán (1996–97) "As I Crossed a Bridge of Dreams", opera (1998–99) La Balcon, opera (2001–02) Angels in America, opera (2002–04) Lady Sarashina, opera (2007) Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [1. verzió], opera (2007) Die Tragödie des Teufels, opera (2009) Paradise Reloaded (Lilith), opera (2012–13) Golden Dragon (Aranysárkány), opera (2013–14) Senza sangue (Vértelenül), opera 1 felvonásban (2014–15) Love and other Demons (Szerelemről és más démonokról) [2. verzió], opera (2015–16) Sleepless, opera 2 felvonásban (2018-2020) Valuska, Commedia tragica tizenkét képben, egy felvonásban (bemutató: 2023 december 2.)
Művek kamaraegyüttesre, zenekarra, szólóhangszerrel és anélkül Windsequenzen, együttesre (1975–87) Intervalles-Intérieurs, együttesre (1981) Pierre Idyll, kamaraegyüttesre (1984; visszavonva) Steine, együttesre (1985–90) Chinese Opera, zenekarra (1986) Triangel, concerto ütőhangszerekre és zenekarra (1993) Psychokosmos, cimbalomra és zenekarra (1993) Shadows [1. változat], fuvolára, klarinétra és zenekarra (1996) Shadows [2. változat], fuvolára, klarinétra és együttesre (1996) Replica, versenymű brácsára és zenekarra (1998) zeroPoints, zenekarra (1999) 600 impulse, brass együttesre (2000; visszavonva) Paris-Dakar, két harsonára, brass együttesre és ütőkre (2000) Snatches of a conservation, együttesre (2001) Jet Stream, versenymű trombitára és zenekarra (2002) CAP-KO, concerto akusztikus zongorára, billentyűs hangszerre és zenekarra (2005) Hegedűverseny No.1 – Seven, hegedűre és zenekarra (2006) Konzert für zwei Klaviere, két zongorára és zenekarra (2007) Levitation, két klarinétra és vonószenekarra (2007)