Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékén. A Balaton község közigazgatási területén, a Vajda-kútnál eredő kis patakocska innen délkeleti irányban 68 kilométert tesz meg a Tiszáig, amelynek jobb oldali mellékfolyója. Az Egri járás, illetőleg a Bélapátfalvai járás majdnem egész területe e vízfolyás vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 40 km, ezért a térség vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A patak az Eger–Laskó–Csincse-vízrendszer egyik legjelentősebb tagja.
A patak kialakulása valószínűleg a miocén időszakban kezdődött el, amikor a Bükk-vidék központja mintegy 300-400 méternyit emelkedett, és így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, és elkezdődött a máig tartó karsztosodás, és a vízhálózat kialakulása.
A patak sokáig megyehatárt képezett Heves és Borsod vármegye között, Egert is kettéosztva: a vár a Kis-Dobó térrel és környékével tartozott Borsodhoz, a város többi része pedig Heveshez. 1807-ben csatolták Eger egészét Heves vármegyéhez, ezzel megszűnt az az egyedi helyzet, hogy a megyeszékhely tulajdonképpen két vármegye területén feküdt.
A 20. században és már a korábbi évszázadok során is vízimalmok sorát építették ki a vízfolyás felsőbb szakaszain, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását, és gyakorlatilag megszüntette a hordalék hegységbeli utánpótlását. A rendszer utolsó tagja az Egerlövőn felépített egerlövői vízimalom.
Az Eger-patak három városon és tizenhárom községen halad át útja során; vízgyűjtő területe összesen öt várost és negyven községet érint két megyében, illetve négy járásban. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük Heves megye székhelye, Eger, valamint a szintén városi rangot kapott és azóta is járási központként működő Bélapátfalva. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.
Nevének eredete, elnevezései A patak a nevét az égererdőt is jelentő éger fanévről kapta. A vízfolyásról nevezték el a mellette létesült települések közül ma már legjelentősebbet, Eger városát is. A patakot alsóbb folyásain – Nagytályától kezdve – Rima-patak néven is ismerik. A rima szó A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint három különböző jelentéssel bír: 1. ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó’, 2. ’savanyú’, 3. ’ringyó, szajha’. A szó a 19. század elején tűnt fel, eredete bizonytalan, de egyes feltevések szerint a latinban rés, hasadék, repedés jelentésű szó átvétele (lásd még:Rima). A latin rima pudendi például a szeméremrés latin neve, melyben a rés szót jelenti.
Földrajza Az Eger-patak a Bükk-hegység nyugati előterében, az Ózd–Egercsehi-medencében ered 360 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak a hegység nyugati felének hegylábfelszínén halad keresztül déli irányban, a saját törésvonalának észak–déli irányú árkában, majd az Egri-Bükkalján keresztülvágva jut el az Alföld északi peremét képező Hevesi-síkra, majd pedig kelet felé kanyarodva átvág a megyehatáron, és a Borsodi-Mezőség vidékének nyugati szélét képezi. A patak végül a mesterségesen létrehozott Tisza-tóba torkollik Poroszló és Négyes között, 89 m tengerszint feletti magasságban. A víztározó létrehozásakor az Eger-patak korábbi medrének és környezetének jókora szakasza a mesterséges tó vízszintje alá került. A Tisza-tó alacsony vízállásánál a korábbi meder helyenként ma is jól látható.
Geológia A Bükk hegység vonulata a földtörténet miocén korszakában vált szárazulattá, amikor is a Paratethys óceán elkezdett visszahúzódni. Ekkor még mediterrán éghajlati adottságok jellemezték a mainál délebbre elhelyezkedő terület éghajlati viszonyait. Ez az időszak az enyhébb telek idején visszafogottabb eróziót képezett. Nyaranta elsősorban a fokozott hőmérséklet-ingadozás és a szél pusztítása játszotta a főszerepet a táj erodálásában. Ekkoriban csak időszakos vízfolyások futottak a vidéken, melyek medre nagyfokú változásnak volt kitéve a széles völgytalpakon meanderezve.
Mintegy 12,6 millió évvel ezelőttre, a felső-szarmata végére a Bükk már egyre inkább kiemelkedett a környező térségből, ami lehetőséget teremtett a vidék csapadékvizeit elszállító patakok kialakulására. A patakok ekkor még centrifugálisan futottak le a hegység felső vidékeiről. Az alsó-pannonban a Bükk hegység déli vidékeit újfent elöntötte a Paratethys, aminek következtében a felső-pannon időszakban fokozott tengeri-tavi üledékképződés indult be. A kőzetrétegek kiemelkedése révén a Bükk ekkortájt még jobban kiemelkedett a környezetéből. Ezen tektonikus mozgások több törést-törésvonalat hoztak létre a hegység déli peremvidékén, illetve több helyen boltozatokat alakítottak ki. Ezen törésvonalak azonban még észak-északkeleti irányban vezették el a hegység csapadékvizeit. A ma jellemző észak-déli irányú lefutással rendelkező vízfolyások ekkortájt még nem alakultak ki.
A Bükk-fennsík északnyugati kiemelkedése a miocén Sümegium és Bérbaltavárium időszakaiban történt meg, aminek hatására a korábbi törésvonalak aktivizálódtak, és létrehozták a hegység nyugati-délnyugati peremvidékére oly jellemző észak-dél futású törésvonalakat, melyek jó alapot képeztek a mai Eger-, Laskó-, Tárkányi- és Hór-patak későbbi kialakulása számára.
A vidék ezt követően különböző jégkorszaki lepusztulásoknak és felszínformálódásnak volt kitéve, az interglaciális időszakokban, illetve a legutolsó jégkorszakot követő időszakban pedig a felszíni vizek és az időjárás lepusztulást okozó erejének. Ez a folyamat napjainkban is zajlik.
Vízrajza Forrása bélyegkép|320px|Az Eger-patak forrása
Az Északi-középhegység részét képező Heves–Borsodi-dombságban ered, Balaton községtől északnyugatra, a Vajda-kút nevet viselő forrásból, mintegy 360 méteres tengerszint feletti magasságban.
Forrásához közel, ám attól északabbra helyezkedik el az Eger-patakot a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében eredő Hódos-patak, a Csernely-patak és az Úszó-patak vízgyűjtőjétől elválasztó Balatoni-tető (434 m), illetve a 447 méter magas Kövecses-hegy, melyek együttesen alkotják a terület vízválasztóját is.
Lefolyása bélyegkép|250px|jobbra|A Bél-kő Bélapátfalván, előtérben az egykori cementgyár víztározójával 250px|bélyegkép|jobbra|Az Eger-patak Rima elnevezésű ága Szihalom északnyugai részén 190px|bélyegkép|jobbra|Az Eger-patak Szarvaskőnél
A Heves–Borsodi-dombság délkeleti szélétől indulva előbb Bükkszentmárton, Bekölce és Balaton felszíni vizeit gyűjti magába, majd a Bükk-vidék csúcsrégiójának nyugati lábánál halad Egerig, ahonnan továbbjutva az Egri-Bükkalját szeli keresztül, majd az Alföld északi szegélyén keresztülvágva torkollik a Tiszába. A patak vízgyűjtőjének magasabban fekvő részei az Északi-középhegységhez tartoznak – köztük a Bükk hegység harmadik legmagasabb pontja (a Szilvási-kő -960,7 m- és a Kettős-bérc északi csúcsa -958,2 m- után), az Istállós-kő is a maga 958 méteres tengerszint feletti magasságával –, míg a délebbi részei az Alföldhöz.
Az Eger-patak a forrásvidékétől kezdve a Bükk délnyugati oldalának észak-déli tájolású völgyében halad. Nagytályánál két ágra szakad, amelyből az Eger-csatorna elnevezésű ágat csak ritkán használják, illetve a másik ágát a helyiek innentől nevezik Rima néven. A Rima-patak Nagytályától továbbfolyik délnek, és útjának végén éri el Kiskörei-víztározót.
Az Eger-csatorna Makláron keresztülvágva Füzesabony felé veszi az irányt, majd Egerlövő és Borsodivánka között éri el a Kánya-patakot, amely röviddel ezután Borsodivánka északi határánál torkollik bele a Rima-patakba. Az Eger-csatornát eredetileg öntözési céllal építették, ám mára csak igen ritkán engedik erre a patak vizét. A patak Nagytályától kezdődően erősen módosított, rendezett medrű, amit az árvízvédelem és a nagyvíz esetén fellépő romboló hatás miatt kell fenntartani. A nagytályai duzzasztóműnél kiágazó Eger-csatorna erősen módosított medrű csatorna, amelyen eséscsökkentő fenéklépcsőket, helyi nevén zúgókat hoztak létre. Ilyen eséscsökkentő fenéklépcső található Makláron a Templom téren, illetve a református templom mögötti szakaszon. A Nagytálya és a maklári református templom közti szakasz kiépített, betonlapokkal burkolt mederburkolattal rendelkezik.
A Rima-patak útja Nagytályán kezdődik, majd Maklártól keletre elhaladva Szihalom felé veszi az irányt. Szihalom és Mezőszemere nyugati szélét érintve folyik tovább, majd Egerfarmostól keletre halad dél-délkelet felé. Heves megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határának közelében kelet felé folytatja útját Borsodivánka felé, majd attól északra elhaladva Borsodivánka és a falu Dózsatelep elnevezésű része közt délkeletnek veszi az irányt, ezután pedig ismét kelet felé halad tovább. Négyestől északnyugatra, a Csincse-patak torkolatától kezdve dél felé folyik, majd Négyestől délre eléri a Tisza-tavat. A Rima útja során átvág a Borsodi-Mezőség keleti szélén.
A vízgyűjtő terület domborzata a hegyvidéktől a síkságig terjed. A Bükkalján a terület legnagyobb magasságai 130 és 480 méter között váltakoznak, míg a síkvidéki, hordalékkúp síkságon sehol sem éri el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Az Eger-patak vízgyűjtő területén nagyobbik részben agyagpala és homokkő építi fel a térség domborzatát, helyenként szigetszerűen kiemelkedő mészkődombokkal tarkítva. A felszín arculatára lepusztulási lépcsők, lejtőcsúszások, suvadások jellemzőek. A délebbi részeken homokos, márgás, agyagos üledéktakaró borítja a vidéket, keletebbre kiterjedt lignittelepekkel a felszín alatt, melyet elsősorban Bükkábrány térségében bányásznak. Az Eger környéki dombok jellemző alkotóeleme a riolittufa is, amit a helyiek könnyen vájható volta miatt előszeretettel használnak pincerendszerek kiépítésére, illetve építkezésekhez.
A forrásától kezdve az alábbi települések sorakoznak a patak partjain: Balaton (300 m), Mikófalva (278 m), Bélapátfalva, Szarvaskő (249 m), Eger (Felnémet 182 m, Eger-Dél 149 m), Andornaktálya (147 m), Nagytálya, Maklár (125 m), Füzesabony, Szihalom (109 m), Mezőtárkány, Mezőszemere (106 m), Egerfarmos (98 m), Egerlövő (93 m), Borsodivánka (92 m), Négyes (90–89 m). A településnevek mögött zárójelben feltüntetett szám közelítő érték a patak adott szakaszon lévő tengerszint feletti magasságáról, mely által jól követhető annak esése. A part menti településeken összesen több mint ember él, míg a teljes vízgyűjtő terület mintegy embert érint.
Összességében véve az Eger-patak az útja során közvetlenül és kiterjedt vízgyűjtő területe által közvetett módon magába gyűjti húsz Heves megyei település (Bekölce, Bükkszentmárton, Mikófalva, Balaton, Mónosbél, Bélapátfalva, Szarvaskő, Felsőtárkány, Eger, Ostoros, Novaj, Noszvaj, Andornaktálya, Nagytálya, Maklár, Szihalom, Füzesabony, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos), illetve huszonöt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település (Egerlövő, Bogács, Répáshuta, Szomolya, Mezőkövesd, Csincse, Borsodgeszt, Bükkzsérc, Sály, Kács, Négyes, Borsodivánka, Harsány, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Cserépfalu, Cserépváralja, Bükkábrány, Szentistván, Tibolddaróc, Tard, Kisgyőr, Gelej, Mezőnagymihály, Vatta) felszíni vizeit.
A patak vízgyűjtő területe tehát összesen öt várost (Eger, Mezőkövesd, Füzesabony, Bélapátfalva, Mezőkeresztes), egyúttal négy járást (Bélapátfalvai járás, Egri járás, Füzesabonyi járás, Mezőkövesdi járás), valamint további negyven községet érint Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
Vízrajzi adatai 190px|bélyegkép|jobbra|Az Eger-patak Maklár és Szihalom közt