Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (), az első sikeres kísérlet volt arra, hogy a muzulmán világban egy szekuláris köztársaságot hozzanak létre, ami a Török Köztársaság előtt létrejött.Tadeusz Swietochowski. Russia and Azerbaijan: A Borderland in Transition. Columbia University Press, 1995. , 9780231070683 and Reinhard Schulze. A Modern History of the Islamic World. I.B.Tauris, 2000. , 9781860648229.] Az országot az orosz forradalmat követően, az Orosz Birodalom felbomlása után 1918. május 28-án Tifliszben az Azerbajdzsáni Nemzeti Tanács alapította meg. Megalapításakor északon Oroszországgal, északnyugaton Grúziával, nyugaton Örményországgal, délen pedig a Perzsa Birodalommal volt határos. Lakossága nagyjából 2 millió fő volt.Tadeusz Swietochowski. Russian Azerbaijan, 1905-1920: The Shaping of a National Identity in a Muslim Community. Cambridge University Press, 2004, p. 129. Mivel Baku a bolsevikok ellenőrzése alatt állt, Gəncə lett az ideiglenes főváros.
Azerbajdzsán történelmének ezen időszakában egy olyan általános, szabad és arányos választási rendszeren keresztül megválasztott parlament uralta demokratikus rendszer jött létre, melyben a parlament volt a legfőbb szerv, a Miniszterek Tanácsa pedig ennek tartozott beszámolással. Az ország első miniszterelnöke Fətəli xan Xoyski lett. A Müsavat (Egyenlőség) Párt mellett helyet kapott a törvényhozásban a Liberális Párt, az İttihad és a Muzulmán Szociáldemokrata Párt is. Rajtuk kívül a kisebbségek is képviseleti joggal rendelkeztek. A 120 fős népgyűlésben 21 helyet kaptak az örmények. Rajtuk kívül volt képviseletük az oroszoknak, a lengyeleknek, a zsidóknak és a németeknek is. A háznak voltak pániszlamista és pántürk ideológiát valló tagjai is.Musavat Party (Azerbaijan)Pan-Turkism: From Irrendentism to Coopersation by Jacob M. Landau P.55On the Religious Frontier: Tsarist Russia and Islam in the Caucasus by Firouzeh Mostashari P. 144Ethnic Nationalism and the Fall of Empires by Aviel Roshwald, page 100Disaster and Development: The politics of Humanitarian Aid by Neil Middleton and Phil O'keefe P. 132The Armenian-Azerbaijan Conflict: Causes and Implications by Michael P. Croissant P. 14
A parlament legfontosabb döntései közé tartozott az, hogy a muzulmán országok közül elsőnek a nőkre is kiterjesztette a választójogot. A másik fontos döntés a Bakui Állami Egyetem, Azerbajdzsán első modern kori egyetemének a megalapítása volt.
Megalapítása
A cár elűzése után összeomlott az Orosz Kaukázusi front. 1917. március 9-én, hogy kitöltsék az orosz Ideiglenes Kormány hatáskörén kívül eső transzkaukázusi területeken az államigazgatási hézagot, megalapították a Különleges Kaukázusontúli Bizottságot. 1917. március 18-án megszüntették a Kaukázusi Helytartóságot, és a katonai hadműveletektől mentes területek feletti ellenőrzési feladatokat a Különleges Kaukázusontúli Bizottság vett át. Az Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország képviseletére létrehozott szervezet rövid életűnek bizonyult.
upright|thumb|Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság egyik alapítója és szóvivője, Məmməd Əmin Rəsulzadə, akit sokan az azerbajdzsániak nemzeti vezérének tekintenek.
A februári forradalom után a többi kaukázusi néphez hasonlóan az azerbajdzsániak is el akartak szakadni Oroszországtól. Azokon a területeken, ahol ők alkották a lakosság jelentős részét, muzulmán nemzeti tanácsokat állítottak fel. Ezek a szervezetek 1917. március 27-én gyűlést tartottak, ahol megválasztották a vezető testületüket. Tagjai között ott volt Məmmədhəsən Hacınski, Məmməd Əmin Rəsulzadə, Əlimərdan bəy Topçubaşov, Fətəli xan Xoyski, és a későbbi Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság alapítói közül még páran. 1917. november 11-én Tifliszben megalapították a független Kaukázusontúli Komisszárság első kormányát. Itt 37 ember képviselte az azerbajdzsániak érdekeit. Politikai nézeteit tekintve antibolsevik volt a bizottság, fő célja pedig a Kaukázuson túli területeknek a bolsevik Oroszországtól történő függetlenedése volt. Az 1917-es októberi orosz forradalom után a helyi szovjetek megalapították saját kormányukat Bakuban. Ez volt 1917 novembere és 1918. július 31. között az úgynevezett Bakui Kommün. Kezdetben 85 forradalmár és baloldali szocialista forradalmár, 48 bolsevik, 36 dasnakos, 18 müsavatos és 13 mensevik volt a tagja. A Bakui Kommün Népi Biztosainak Tanácsának két elnöke volt, a bolsevista Styepan Saumján és a baloldali forradalmár Prokofij Dzsaparidze. A bakui szovjet az Oszmán Birodalommal kötendő békeszerződés kivételével mindenben támogatta a bolsevik kormányok célkitűzéseit. Egy nehezen elért tűzszünetet sikerült elérni, azonban mikor a breszt-litovszki békében kiderült a koalíció gyengesége, akkor vége is lett az együttműködésnek. Az Orosz Birodalom 1917. november 7-i bukását követően széthullóban volt már a Kaukázusi Orosz Hadsereg. Az Oszmán Birodalommal ekkor Erzincanben tűzszünetet is kellett kötnie. 1918. február 24-én a szejm kikiáltotta a Kaukázusontúl függetlenségét. Az Oroszország által aláírt breszt-litovszki békeszerződés azt is jelentette, hogy Oroszország kilépett az első világháborúból. Március 14-én béketárgyalások kezdődtek el Trabzonban az Oszmán Birodalom és Kaukázusontúl között.
Márciusban tovább feszültek az etnikai ellentétek, és Bakuban összecsapásokra került sor az örmények és az azerbajdzsániak között. A bolsevikok és a szövetségesek a Müsavatot és az Ittihadot hibáztatták a háború kirobbanásáért. Az örmény és muzulmán militáris csoportok a hivatalosan semleges, ám taktikailag az azerbajdzsániakat támogató bolsevikokkal. Az azerbajdzsáni csoportokon kívül az összes politikai párt a muzulmánok ellen kiálló bolsevikokhoz csatlakozott, hogy legyőzzék a muzulmánokat. Együtt harcoltak a bolsevikok, az Örmény Forradalmi Föderáció tagjai, a szocialista forradalmárok, a mensevikek és az antibolsevista Alkotmányos Demokrata Párt tagjai is. Közös céljuk az orosz ügy volt. Az azerbajdzsániakat egy kalap alá vették az oszmán törökökkel, és az örmények az örmény népirtást megbosszulva kivégezték a város azerbajdzsáni lakosságát.Michael P. Croissant. The Armenia-Azerbaijan Conflict: Causes and Implications, p. 14. Tadeusz Swietochowski. Russia and Azerbaijan: A Borderland in Transition. Az úgynevezett márciusi napok alatt 3000–12 000 muzulmánnal végeztek. Michael Smith. Azerbaijan and Russia: Society and State: Traumatic Loss and Azerbaijani National Memory Human Rights Watch. “Playing the "Communal Card": Communal Violence and Human Rights”Michael G. Smith. Anatomy of a Rumour: Murder Scandal, the Musavat Party and Narratives of the Russian Revolution in Baku, 1917-20. Journal of Contemporary History, Vol. 36, No. 2 (Apr., 2001), pp. 211-240 Bakuból vagy kiűzték, vagy földalatti mozgalmakba kényszerítették az azerbajdzsániakat. Ugyanakkor az azerbajdzsániaknak Gana környékén az előretörő Iszlám Oszmán Kaukázusi Hadsereggel is meg kellett küzdeniük. Nagyobb összetűzésekre Yevlax és Ağdaş környékén került sor, ahol az oszmánok vereséget mértek az oroszokra. A Bakuban elért bolsevik eredményekről így számol be Victor Serge Az orosz forradalom első éve című könyvében: "A bakui szovjetek átvették a terület feletti irányítást. Március 18, a muzulmán felkelés után kénytelenek voltak diktatúrát bevezetni. Ez a Musavat irányította felkelés fellázította a tatár és török lakosságot, és a reakciós burzsoá vezetősége miatt az oroszokból és az őket támogató örményekből álló szovjetek ellen fordultak. A különféle nemzetiséghez tartozók egymást kezdték verni a nyílt utcán. Az összecsapás a szovjetek győzelmével zárult."
1918. május 26-án, a Kaukázusontúli Demokratikus Szövetségi Köztársaság vezető testületének a felbomlása után az azerbajdzsáni szervezetek létrehozták az Azerbajdzsáni Nemzeti Tanácsot. A Tanács azon nyomban át is vette a parlament feladatközeit, és kikiáltotta az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság megalapítását. Ugyanekkor kihirdették a következő Nemzeti Chartát. Azerbajdzsán független állam. Területe a Transzkaukázus azerbajdzsániak által ellenőrzött déli és keleti területeire terjed ki. A független Azerbajdzsán állam államformája demokratikus köztársaság. Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság elkötelezett az irányban, hogy baráti kapcsolatokat tartson fenn a vele szomszédos államokkal és nemzetekkel. Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság nemzetiségre, vallásra, társadalmi osztályra, képzettségre és nemre való tekintet nélkül az országhatárokon belül élő állampolgárai számára garantálja a polgári és demokratikus jogok teljes érvényesülését. Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság elő kívánja segíteni az ország határain belül élő összes nemzetiség fejlődését. Az Azerbajdzsáni Alkotmányozó Nemzetgyűlés megalapításáig Azerbajdzsán felett a legfőbb hatalmat az általános választásokon megválasztott, a Tanácsnak felelősséggel tartozó átmeneti kormány gyakorolja.
A Tanácsot az ultra-nacionalisták, annak túlságosan jobboldali összetétele miatt ellenezték. A Tanácsot a parlament 1918. december 7-i megalakítása után megszüntették.
Politika
300px|thumb|Függetlenség indítvány
Rövid, mindössze két évig tartó fennállása alatt az azerbajdzsáni parlamenti köztársaságban a koalíciós kormány több területen is megpróbált eredményeket elérni. Ilyen volt a nemzet és az állam megszilárdítása, a hadsereg felállítása, független gazdasági és pénzügyi rendszer felállítása, az oktatási rendszer megváltoztatása, a de facto államisággal bíró köztársaság de jure történő nemzetközi elfogadottságának elérése, több országgal a diplomáciai kapcsolatok felvétele, az alkotmány előkészítése és az egyenlő jogok biztosítása. Ez mind fontos alapkőnek számított az ország 1991-es újraalapításakor.
Belpolitika Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság politikai életének legmeghatározóbb szereplője az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítására kiírt választások helyi győztese, a Müsavat volt. Az első parlament alakuló ülését 1918. december 5-én tartották meg. A 125 fős gyűlésen a 38 fős Müsavat frakció a független támogatókkal kiegészítve a törvényhozás legnagyobb képviselőcsoportjának számított. Az országot egymás után öt kormány vezette.
Kormány Miniszterelnök Hivatali idő 1. kormányFətəli xan Xoyski 1918. május 28. – 1918. június 17. 2. kormányFətəli xan Xoyski 1918. június 17. – 1918. december 7. 3. kormányFətəli xan Xoyski 1918. december 26. – 1919. március 14 4. kormányNasib Yusifbeyli 1919. március 14. – 1919. december 22. 5. kormányNasib Yusifbeyli 1919. december 24. – 1920. április 1. 6. kormányMəmmədhəsən Hacınski megalakulás alatt volt
Az összes kormány a Musavat és egy másik párt koalíciójaként jött létre. Kormánypárt volt a Muzulmán Szocialista Blokk, a függetlenek, az Ahra és a Muzulmán Szociáldemokrata Párt. A legnagyobb ellenzéki párt mindvégig a konzervatívok voltak, akik soha egyetlen kormányba sem léptek be. Ennek ellenére az utolsó kormány főellenőre egy konzervatív képviselő lett. Az utolsó kormány miniszterelnökévé már megválasztották Məmmədhəsən Hacınskit, azonban nem volt meg a kellő támogatottsága, időhiányban is szenvedett, és ezalatt a bolsevikok lerohanták az országot. Az államfő a parlament elnöke, Əlimərdan bəy Topçubaşov lett. Ebben a minőségében ő képviselte Azerbajdzsánt a Párizs környéki béketárgyalásokon.
Külkapcsolatok 1918 és 1920 között Azerbajdzsán több országgal is tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat. A kapcsolatok alapvető tulajdonságairól többekkel szerződést is kötött. 16 ország létesített diplomáciai külképviseletet Bakuban.Ministry of Foreign Affairs of Azerbaijan . Azerbajdzsán soha nem avatkozott be az oroszországi polgárháborúba, sem a Vörös, sem a Fehér Hadsereget nem támogatta.
Szövetséges elismerés thumb|Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság első parlamentjének ülésterme. Azerbajdzsán küldöttsége részt vett az 1919-ben tartott Párizs környéki békekonferencián. Megérkezésük után rögtön átnyújtottak egy feljegyzést Woodrow Wilsonnak, melyben a következőket követelték: