Az ókori Róma fennállása alatt sok vallási kultusz befolyása alatt állt, melyekből sokat átvett, ezek részleteit ismerteti ez a szócikk. A római istenségeket részletesebben a római mitológia cikk tárgyalja.
Jupiter Tonans, vagyis a Villámló Jupiter szobra|bélyegkép|240px
Városalapítás kora A Rómát alapító latinok vallása földműves természetvallás volt. Totemizmus (pontosabban animizmus) figyelhető meg, hisz a monda szerint Romulus és Remust egy anyafarkas és egy harkály táplálta. Ennek emléke még sokkal később is a február 15-én tartott lupercalia ünnep. A szó etimológiája szerint a lupus arcere (a farkas és a távoltart) kifejezésből származhat, rítusa szerint a Palatinuson végzett kecskeáldozat jellemzi, a szertartás végzői a lupercus-papok, akiknek testülete a luperci.
Istenek, szellemek A túlvilágról a rómaiaknak mindvégig homályos elképzeléseik voltak, mindenesetre az ősök szellemeit mélyen tisztelték, igyekeztek kiengesztelni őket. A házi oltárokon, melyeknek papja a családfő volt, naponta áldoztak kisebb ajándékokkal, étellel, gyümölccsel, kevés borral vagy olajjal. Két állami, közösségben tartott ünnep is volt a halottak szellemeinek tiszteletére, a februári parentalia és a májusi lemuralia, amikor a visszatérő holtaknak ételáldozatokat ajánlottak fel.
Az etruszk és görög vallási hagyományok befogadása előtt a rómaiak úgynevezett numeneket imádtak és tiszteltek, megszemélyesülés nélküli isteni hatalmakat, akiknek mintegy szellemekként nem volt konkrét megjelenési formájuk, csupán szerepükre utaló nevük. E típusú vallást funkcionálisnak nevezzük, mivel a numenek bizonyos funkciók védnökei.
a házi szellemek: geniusznak nevezték azon láthatatlan védőszellemeket, melyek az egyes emberekben laknak és bölcsőjüktől sírjukig kisérték. Megkülönböztettek jó és rossz geniusokat. A jóktól függött az emberek szerencséje, a rosszaktól szerencsétlenségük. Mások szerint azonban minden embernek csak egy geniusa van, ki jót is, rosszat is tesz a gondjára bízott emberrel aszerint, hogy hogyan viselkedik. iuno a nő védnöke, az erkölcsi tisztaság, termékenység biztosítása, larok (lares) a földek, utak, ligetek, de főleg a családi élet védő szellemei. Kis képeik fából, kőből vagy fémből készültek és babérral koszorúzott, rövid ruhás, kezükben csészét vagy szarvast tartó ifjakat ábrázoltak; a tűzhelyen, hálótermekben vagy az átriumban állították fel. penatesz (penus = éléskamra) vagy penátok: a ház belsejében lakó szellemek, a házi készlet védői, a családot védő tulajdonképpeni házi istenek. Voltak városokat, államokat védő penateszek is. a larvák (larvae) vagy lemurok a halottak szellemei, akik életükben elkövetett bűneik vagy elszenvedett igazságtalanság miatt nem találnak nyugtot a túlvilágban, és mint kísértetek újra megjelentek a Földön, felkeresték lakásaikat.Losonczi Lajos: Mythologia - Tudományos zsebkönyvtár 70-72. (1901) Megjelenésüknek elhárítására tartották májusban a Lemuria ünnepét. ianus, a ház falainak és kapujának őrzője, manesz vagy manok a halottak jó szellemei, kiket védő (pártfogó) isteneknek tartottak és halotti áldozatokkal ünnepeltek. Oltárok helyett sirdombokat szenteltek nekik, melyekre virágokat és koszorúkat tettek vagy árnyékos fákat is ültettek. terminus a családi birtok határainak őrzője; Vesta, a házi tűzhely istennője; a természeti funkciók: a vetések oltalmazója, a földművelés patrónusa Saturnus, aki Ceres gabonavédnökkel együtt gondoskodik arról, hogy népének legyen mit ennie. Pomona a gyümölcsök védőszelleme, Faunus a nyájak, az állatok gondját viseli, Liber a szőlőművelés, a bor, Flora a virágok, Neptunus pedig a folyók és tengerek ura, Vulcanus a tűz védnöke. Az államosodás folyamán ezek a numenek egyre nagyobb számban válnak deusszá, azaz istenné. A numenek állami ünnepei a naptárhoz kapcsolhatók: terminalia, parentalia, lupercalia februárban, cerialia áprilisban, lamuria májusban, consularia augusztusban.
A larok két csoportra oszthatók, a lares familiares a családi szentségek gyűjtőneve, emellett a lares compitales (= keresztúti larok) a birtokvédelemmel kapcsolatos szentségek.
Iuppiter, az égbolt ura, aki villámként jelenik meg, később főistenséggé vált.
Rómában államvallás volt a görög hatások koráig, aminek sacra publica pro populo romano volt a megnevezése, és a magistratusok őrködtek a rítusok megtartása felett, felügyelték a közösség részvételét. Emellett azonban mindig jelen volt a sacra privata, vagyis az egyén és a család kultuszköre. Az államvallás és a családi kultuszok néhány kiemelt fogalom köré csoportosultak: pomerium – (szent mezsgye) az államhatárok isteni védelme; ünnepek; szent helyek; szent tárgyak; ősök tisztelete.
Az ezekhez kapcsolódó fontosabb fogalmak a későbbiek során is a római tudat alapvető alkotórészei maradtak, és ezek elsorvadásával kezdődött Róma tulajdonképpeni hanyatlása. Pietas – a vallási előírások pontos követése. Do ut des – adok, hogy adj. Religio – e szó etimológiáját vitatják, vagy a religare (megkötés), vagy a religere (szeretetteljes odafigyelés, pontos követés) szavakból származik, mindkettő kifejezi azonban a római polgár városa iránti érzelmeit.
Ez időben a papok állami alkalmazottak voltak, és jórészt azok is maradtak a keresztény korig. A papok a hatalomgyakorlók (patriciusok) közül kerültek ki, de politikai súly nélküliek.
Mars kultusza A rómaiak előszeretettel nevezték magukat „Mars népének”, neki szentelték a március hónapot (martius = harcias), amely eredetileg a kalendárium legelső hónapja volt. Ugyanakkor mint hadistennek, a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel a fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. A legelső templomot tudomásunk szerint i. e. 336-ban emelték a Porta Capenánál, ahol a sereg hadba, a lovasság pedig az éves parádéra szokott indulni.
Mars a növényi termékenység védnökéből vált általános termékenységistenné, ebből a férfierő védnökévé, a közösség oltalmazójává, és ez utóbbi járulékos funkciója vonzotta a harc, háború és pusztítás képzetét. Áldozati állata lehetett ló, bika vagy farkas; de neki szentelték a furcsa „disznó-juh-ökör”-áldozatot is (suovetaurilia), amelyet Róma határain ötévente a rituális tisztítás alkalmával kellett elvégezni (lustrum).
Mars jelképe a király palotájában (regia) őrzött lándzsa volt. Ugyanitt őrizték azt a tizenkét pajzsot, melyek közül az egyik a monda szerint Róma legyőzhetetlenségének záloga, az égből hullott alá, tizenegy másolatát pedig Numa Pompilius király parancsára készítette el egy tökéletes tudású kovács, Mamurius Veturius, hogy az ellenség ne tudja az eredetit felismerni és ellopni. A csatába induló hadvezér Marsot segítségül hívva megrázta a dárdát és a pajzsokat. Nagy baj előjelének tartották viszont, ha azok maguktól mozdultak meg. E szent ereklyék őrzője a sallusok papi testülete volt, Mars ünnepein, leginkább a március 19-i martialia alkalmával (erről kapta a hónap a nevét) ők vitték a pajzsokat és járták a haditáncot Róma-szerte. Énekük refrénjeként azt kiáltották: „Mars, virrassz!” (Mars vigila!) Amikor véget értek a háborúk, Marsnak a quadriga-versenyeken győztes lovak közül áldoztak fel egyet. A ló koponyájáért megvívott egymással két városnegyed, s a küzdelem kimenetelétől függően a gabonával felékesített koponyát vagy a Regiában tűzték ki, vagy a Mamilius-bástyán. A mén vérének tisztító erőt tulajdonítottak, ezért azt a Vesta-szüzek templomában őrizték.
Quirinus kultusza Quirinus eredetét általában a Quirinalis dombon lakó szabinokra vezetik vissza, a latinok és szabinok egyesülése után quirites fogalommal jelölték a római nép közösségét. Az i. e. 6. századi etruszk fennhatóság vallási változásokat is hozott és Quirinus kiszorult a panteon főistenei közül.
Vesta kultusza bélyegkép|180px|A Vesta-templom maradványai Rómában Vesta női istenség volt a házi tűzhely őrzője. Numa Pompiliust tartják a Vesta-szüzek rendje megalapítójának, akiket a főpap (pontifex maximus) a legelőkelőbb családok gyermekeiből válogatott ki; ők ápolták kerek szentélyükben a mindig égő szent tüzet, őrizték a város Palladiumát (Pallasz Athéné szent képét) és az állami Penateseket. A Vesta-szüzeket már kislány korukban 30 évre föleskették, ők szigorú elzártságban a Vesta-szüzek palotájában éltek, és különleges előjogokat élveztek, kegyelemkérő szavukat még a halálra ítélt bűnös érdekében is meghallgatták. Azonban ha elvesztették szüzességüket, élve temették el őket egy üregbe.
Fennmaradt a neve Vibidiának és Maximának, ez utóbbi portréját a Forum Romanumon, a Vesta-szüzek házában találták meg.
Róma alapításának mítosza szerint Romulus és Remus anyja egy Vesta-szűz, Rhea Silvia volt.
Főistenségek kialakulása A rómaiak szemében mindig is fontos volt a túlvilági, az emberfeletti hatalommal bíró erők kegyeinek elnyerése, a fennálló hatalom igazolni igyekezett az istenekkel való jó viszonyát, sőt a császárkorban magukat a császárokat is isteni színben tüntették fel. Így a római államnak mindig is volt hivatalos vallása: meghatározott istene(i), szertartásai, ceremóniái.
A Iuppiter–Mars–Quirinus-triász Róma városának megerősödésével a vallás is hierarchikussá alakul, és nagyságának igazolásaként az istenekkel való viszonyát pontosítja. A pantheon klasszikus formájának kibontakozásával az istenek világának élére három 'nagy isten' került: Iuppiter közöttük a legfontosabb, akit istenkirályként a villámlás urának, de az államélet védnökének is tekintenek. Mellette áll Mars, a férfierő, a harc és a termékenység istene, de a háborúk patrónusa is. A harmadik főisten Quirinus: a római polgárok közösségének és békés gazdálkodásának égi védnöke, a napi munka sikerének oltalmazója.
Iuppiter nevének etimológiáját általában a dieus pater (= fénylő atya) kifejezésből származtatják.
Iuppiter, Iuno és Minerva Az i. e. 6. századtól új korszak kezdődött a latin vallási kultúra történetében. Róma ebben az időben etruszk befolyás alá került, ez pedig vallási téren is éreztette hatását. Iuppiter átvette a kizárólagos vezető szerepét az istenek világában, sőt ekkor épült központi szentélye a Capitolium dombon, amely a hivatalos, „állami” kultusz központjának számított egészen a keresztény időkig. Ebben a korszakban tűnnek fel a nagy istenek csoportjában etruszk származású nőalakok: Iuno (Uni királynő), Iuppiter felesége, a családi otthon patrónája és az etruszk Mnrva átvételével Rómába került Minerva, a tudomány, művészetek, kézművesek és mesterségek istenasszonya. Mars, most már mint kizárólagos hadisten megőrzi jelentőségét, Quirinus kultusza azonban fokozatosan háttérbe szorul.
A Birodalom vallása A szenátus halála után istenné avatta Iulius Caesart; ez a szokás később meglehetősen elterjedt és jó néhány római császár Iuppiterrel azonosította magát.Luís Borrás: A világ vallásainak atlasza
A Római Birodalom megengedte a meghódított népeknek a saját vallásuk szabad gyakorlását és terjedését. A keleti kultuszok igen népszerűek voltak, különösen : az egyiptomi vallás, az Ozirisz—Ízisz misztérium a pitagorizmus az orfizmus az ind-perzsa eredetű Mithrász kultusza az eleusziszi misztériumok
Az 1. század második felétől egyre inkább terjedt a kereszténység, eleinte az alsóbb néprétegek, majd később a társadalmi elit körében is.
Miután a keresztények elutasították a császárkultuszt, hogy Jézus imádásával nem egyeztethető össze, a rómaiak üldözték őket.
313-ban I. Constantinus végül engedélyezte a kereszténységet a milánói ediktumában, majd a század végén (394-től) I. Theodosius rendelkezése nyomán államvallássá lépett elő, s ez nagy hatással volt a későbbi történelemformáló szerepére Európában és az egész világon.
A görög mitológia hatása bélyegkép|Római mellszobor Janusról a legrégibb, legszentebb és legjelentőségesebb római istenről. (Vatikán Múzeum)