A Vecsembükki-zsomboly a világörökség részévé választott egyik barlang. A 236 m mély zsomboly Magyarország harmadik legmélyebb barlangja. Itt található Magyarország leghosszabb egybefüggő barlangaknája, amely 83 m mély. Az Aggteleki-karszt legmélyebb és tizedik leghosszabb barlangja. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Bódvaszilas fokozottan védett nyolc barlangja közül az egyik.
Leírás
Az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Aggteleki-karszton, az Alsó-hegy fennsíkján található. A Bódvaszilas külterületén, szinte az országhatáron található aknabarlang 4–5 m széles, korláttal körbekerített bejárata 522 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Bejáratának földrajzi elhelyezkedése látható turistatérképeken, amelyeken a barlang a barlang nevének kiírásával van jelölve.
A lezáratlan zsomboly nagy és függőleges, párhuzamosan elhelyezkedő, sokszor lefelé szélesedő aknákból áll, amelyeket szűkületek, vagy agyagos-omladékos részek osztanak fel. A 83 m mély 90-es akna mellett további mély aknák és kürtők találhatók benne. A Bejárati-akna 65 m mély, az Oldal-akna 60 m mély, a Hideg-álom 53 m mély. A Új rész majdnem 90 m-es Rom aknája 43 m magasra nyúlik fel és 46 m mélyre nyúlik le. A 90-es akna a legmélyebb egybefüggő barlangakna Magyarországon.
Triász mészkőben alakult ki. Az aknák falán gyakoriak a cseppkövek és cseppkő-kérgek, az aknák alján a nagy magasságól aláhulló vízcseppek hatására pálmafa alakú cseppkövek is láthatók. A cseppkövek színe és az alakja változatos. A széles, 3–10 méter szélességű aknákból álló rendszer viszonylag kis alapterületen, mindössze 31×21 méteren fekszik. A levegő hőmérséklete nagyon hideg. Leghidegebb pontján, körülbelül 70 méteres mélységben 3–4 °C a levegő hőmérséklete. A mélyponton mérhető hőmérséklet-emelkedés, amely 6–7 °C a geotermikus hatásnak tudható be. A barlang elöregedés stádiumában van. Bejárásához barlangjáró rutin, kötéltechnikai eszközök használata és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Denevérek is előfordulnak benne és ezért nyugalmi időszakukban, télen tilos látogatni.
A barlangban végzett kutatások alapján Sárváry István és Müller Pál dolgozta ki a Kessler Hubert mechanikai teóriáját elvető keletkezési elméletet, amely tisztán korróziós úton látja igazolhatónak a zsomboly kialakulását a környező kőzetet alkotó wettersteini mészkőben. Szenthe István viszont olyan kvarckavicsokat és metamorf szemcséket mutatott ki a zsomboly környezetének anyagából, amelyek nem származhattak mészkő oldási maradékából, ehelyett arra engedtek következtetni, hogy egy korábbi őskarszt felszínére vulkanikus eredetű kiszóródás képezett fedőréteget, majd a jelenlegi, karsztos folyamatok hozták ismét felszínre az őskarszt formáit. Ezt igazolja a Gádoros Miklós által, 1974-ben elvégzett sugárzásmérés is, amely során a mélypontot lezáró agyagdugó gamma-aktivitása vulkanikus eredetre enged következtetni.
A zsomboly a szlovákiai Zsámány-kút és a Kör-kút vízrendszeréhez tartozik. A bejáratán már nem jut be nagy mennyiségű víz. Aktív vízfolyás belül sincs. Egykor, a méretéből sejthetően, jelentős területű vízgyűjtő tartozhatott hozzá, de jelenleg a felszíni erózió következtében a töbör peremére került.
Az Aggteleki-karszt tizedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang, a Danca-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Baradla Rövid-Alsó-barlang után. Bódvaszilas fokozottan védett 8 barlangja közül az egyik, a másik 7 az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Széki-zsomboly.
Előfordul a barlang az irodalmában 35 (Kósa 1992), Nagyvecsembükki-zsomboly (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Nagyvecsembükki zsomboly (Bertalan 1976), Pongrác 5. sz. zsombolya (Kordos 1984), Pongrác 5.sz. zsombolya (Bertalan 1976), Propast na Vecsembükku (Vlk 2019), V/7 (Kósa 1964), V-24 (Kósa 1992), Vecsem-bükki-zsomboly (Kordos 1984), Vecsem-bükki zsomboly (Gonda 1982), Vecsembükki zsomboly (Bertalan 1976), Vecsembükki zsomboly lyuk (Nyerges 2003), Vecsembükk Shaft (Kordos 1977) és Vecsem-bükk Shaft (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989) neveken és jelölésekkel is.
Kutatástörténet
1911-ben Jordán Viktor kísérelte meg elérni a zsomboly alját a Jordán Károly vezette alsó-hegyi zsombolykutató expedíció során, de csak körülbelül 35 méter mélységig tudott leereszkedni. Az expedíciónak Bekey Imre Gábor is a tagja volt. Kessler Hubert 1927. április 14-én 91 méterig jutott Beliczay András, Frank István és Kiss Gyula segítségével. Ebben az évben megjelent egy Kessler Hubert által írt beszámoló a barlang kutatásáról. A publikációban közölve lett a barlang hosszmetszet térképe. A térképet Kiss Gyula rajzolta.
bélyegkép|262px|balra|Az 1911-es expedíció tagjai Bekey Imre Gábor fényképén
1929-ben Eugenio Boegannak jelent meg egy publikációja, amely olasz nyelven íródott, és ismertetve van benne a Vecsembükki-zsomboly. A dolgozatban közölve lett a barlang Kessler Hubert által készített, de a publikációban kis mértékben átdolgozva megjelent, hosszmetszet térképe és alaprajz térképe. Az 1936-ban kiadott, Barlangok mélyén című könyvben Kessler Huberték expedíciója részletesen ismertetve van. A kiadványban látható a barlang hosszmetszet térképe és alaprajz térképe, amelyek hasonlítanak a barlang korábbi térképeihez. Az 1942-ben napvilágot látott, Barlangok mélyén című könyv második kiadásában az van leírva a barlangról és kutatásáról, valamint a barlangnak azok a térképei lettek publikálva mint az első kiadásban.
A Balázs Dénes által összeállított, 1957-ben írt kézirat szerint a zsomboly 90 m mély és 90 m hosszú. 1960-ban Kósa Attila, Nyári Tamás és Rónai Miklós felmérték a barlangot, majd a felmérés felhasználásával elkészült a barlang alaprajz térképe, két hosszmetszet térképe és két keresztmetszet térképe. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Vecsem-bükki kilátóhoz viszonyítva, pontosan bemérték a zsomboly bejáratának helyét. A bemérés szerint a kilátótól 325° 10' irányban, 315 m-re van a barlang bejárata. A Kósa Attila által írt, 1964-ben kiadott, A zsombolyképződés kérdéseiről című tanulmányban többször meg van említve a barlang. A publikációban lévő térképen megfigyelhető a barlang földrajzi elhelyezkedése. A tanulmány szerint a Vecsembükki-zsomboly 83 m mély. Az 1965. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában napvilágot látott tanulmány szerint a barlang 84 m mély, ezért az Alsó-hegy harmadik legmélyebb zsombolya. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint a 83 m mély Vecsembükki-zsomboly a második legmélyebb zsomboly az Alsó-hegy magyarországi részén. Egyik, 62 m mély aknája a legmélyebb egybefüggő barlangaknája az Alsó-hegy magyarországi részének.
bélyegkép|262px|A Vecsembükki-zsomboly bejárata Bekey Imre Gábor fényképén
1969–1971-ben a Szenthe István által vezetett, a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport által szervezett expedíció jutott le először a zsombolyban 173 m-re, majd a ma is ismert legmélyebb pontra, 236 m mélyre, az ő mérésük szerint 245 m mélyre. 1969 novemberében és 1970. május elején Berán János is részt vett a barlang kutatásában. Kessler Hubert elképzelése szerint a valódi zsombolyok a vízszintes barlangokban kialakuló gömbboltozatok folyamatos beomlása révén jönnek létre és érnek a felszínre, így a Szenthe István által vezetett expedíció azt remélte, hogy a fenék kibontásával és újabb aknák felfedezésével sikerülhet 300 méter mélységbe is lejutni, ahol elérik a karsztvíz szintjét és megtalálják a remélt, több kilométeres, vízszintes barlangot. Ez ugyan nem sikerült, de feltártak több, egymással párhuzamos aknát, amelyek néha nagyon közel vannak egymáshoz.
A zsomboly vízrendszerének feltárására 1969-ben sikertelen, majd 1970-ben sikeres konyhasós nyomjelzési kísérletet végeztek. A 2000 kg konyhasóval megjelölt víz egy nap elteltével a szlovákiai Zsámány-kútban és a Kör-kútban bukkant elő. Az 1970. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában megjelent a barlang hosszmetszet térképvázlata. 1970 végén a 245 m mély barlang Magyarország legmélyebb barlangja. 1972-ben Walkovszky Attila vizsgálta a barlang függőleges hőmérsékleti grádiens napi menetét és kísérletet tett a barlangi sziklafal hőmérsékletének mérésére. Ezért három hőmérőt épített be a sziklafalba a zsomboly egyik, 55 m-es aknájában (valószínűleg a Bejárati-aknában). A barlang 1969 és 1974 között végzett kutatásaiban Adamkó Péter és Hegedűs Gyula is részt vettek. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a zsomboly fénykép-dokumentációját.
1976-ban B. Klingenfuss német nyelvű beszámolójában megjelent a barlang hosszmetszet térképe és 2 keresztmetszet térképe, valamint egy rajz, amelyen a barlang bejárata látható. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban lévő 127. számú cédulán az olvasható, hogy az Alsó-hegyen, Bódvaszilason helyezkedik el a Vecsembükki zsomboly (V/7, Nagyvecsembükki zsomboly, Pongrác 5.sz. zsombolya). A Vecsembükk csúcsától (555 m) 325° 10'-re, 315 m-re található a barlang. A barlang nagy átmérőjű és függőleges aknabejárata 521,5 m tszf. magasságban van. A barlang 23 m hosszú és 253 m mély. Az aknabarlang függőleges kürtőkből (60 m, 90 m, 40 m és 40 m) áll. A barlang feltárásával elérhető lenne a karsztvíz szintje és a több km hosszúnak becsült vízszintes barlangrész. A kézirat barlangot ismertető része 4 publikáció alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve az Aggteleki-karszton lévő barlang Vecsembükki-zsomboly néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 21 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az összeállításban szereplő, 1944. évi és Strömpl Gábor által írt publikáció nem említi a barlangot.
bélyegkép|262px|balra|A Vecsembükki-zsomboly bejárata
1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, bódvaszilasi Vecsembükki-zsomboly. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Bódvaszilason található barlang Vecsembükki-zsomboly néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy az Aggteleki-karszton fekvő, 245 m mély, 250 m hosszú Vecsembükk Shaft 1975. december 31-én Magyarország legmélyebb és 43. leghosszabb barlangja. A 42. leghosszabb barlang (Ürömi-víznyelőbarlang) szintén 250 m hosszú.
Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) az Aggteleki-karszton lévő és 245 m mély Vecsembükki-zsomboly Magyarország legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 48. leghosszabb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 250 m hosszú Vecsem-bükki-zsomboly. A 47. leghosszabb barlang (Ürömi-víznyelőbarlang) szintén kb. 250 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország legmélyebb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben 245 m mély Vecsem-bükki-zsomboly. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.