Mecseknádasd () község Baranya vármegyében, a Pécsváradi járásban.
Fekvése
Mecseknádasd egy közel 1600 lakosú település a Kelet-Mecsek hegyvidékén, Pécsváradtól északkeletre, Bonyhádtól délre, Hidas és Zengővárkony között, a 6-os főút Pécs és Szekszárd közötti szakasza mentén. A Duna–Dráva Nemzeti Park részeként, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet határán, az Öreg-patak festői fekvésű völgyében helyezkedik el.
A falu a Mecsek keleti szélén húzódik, ott, ahol a hegyvidék keleti irányban a Baranyai-dombság lankáivá szelídül; a közigazgatási terület egy része már a Geresdi-dombsághoz tartozik. A hegyek között eredő, korábban mindig bővizű Öreg-patak völgye a település földrajzi környezetének legmeghatározóbb eleme, amelyet a völgy alján kiterjedt nádas és zsombékos területek öveznek, míg Ófalu felé a Rák-patak, északon pedig a Völgységi-patak völgye, és a közöttük húzódó dombok jellemzik a tájat.
Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 6-os főút, ami Pécsvárad irányában a Templom-hegy és a Vörös-hegy között kel át a Keleti-Mecsek vonulatain. Ezen érhető el Pécs és az ország északabbi részei felől is. Főutcája az 5605-ös út, és érinti a határszélét az 5613-as út is [korábban feltehetőleg mindkettő a főút részét képezte]; Óbányával a 65 194-es, Ófaluval pedig az 56 125-ös számú mellékút köti össze.
Elnevezése balra|bélyegkép|Üdvözlet Püspöknádasdról (1935) A település neve a helyi természetföldrajzi adottságokra utal, (nádas, zsombékos terület) hogy a legkorábbi okmányokban is eme környezeti jellegzetesség alapján alkotott névvel illették. A falu középkori névváltozatai az okiratokban Nadas, Nadasth, Nadosth formában szerepeltek. A 16-18. században a Balkánról, a török elől idemenekült szerbek miatt Rácnádasd, Nadasgye változatokban volt ismert. Később, 1910-ig Nádasd, 1910 és 1950 között, utalva a püspöki kegyúri tulajdonra, Püspöknádasd, majd 1950-től lett neve Mecseknádasd.
Földrajza Mecseknádasd a tengerszint felett 190 méter magasan fekszik. Kiemelkedő pontjai délnyugaton a falu nyugati végén a 471 méterre emelkedő Templom-hegy (Kirchenberg).
A települést a hegyek közelsége miatt sajátos mikroklíma jellemzi. Hőmérséklete valamivel alacsonyabb az országos átlagnál. Nyáron általában száraz éghajlat, enyhébb hőmérséklet, esetenként nagy zivatarok, jégeső is jellemzőek. Az ősz hosszabb és kellemesebb, a tél napos, esetenként kemény hideggel. A hó, különösen a hegy alatti részeken, tovább megmarad, mint másutt.
Vizei, a patakok, források évszázadokkal ezelőtt bővebbek voltak. Az óbányai völgyből kilépő, bő vizű Öreg- vagy Halász-patak, más néven Rák-patak nevét a hagyomány szerint a benne tenyészett sok ráktól kapta. A helybeliek emlékezete szerint az 1950-es évekig még találtak a patakban folyami rákot. Jelenleg már általánosabb a köztudatban a Réka-patak elnevezés. Vize bőségére vall, hogy a XIX. század közepén még 22 malmot hajtott. Az emlékezet megőrizte a Schlossbergről eredő Török-kutat (Türkenbrunnen) is, amely az 1960-as években még működő strandfürdőt táplálta. A jó vizű természetes forrás vizét vezették le csöveken a püspöki kastély előtti mesterségesen kialakított egykori úgynevezett Hattyú-tó medencéjébe is. Az utóbbi harminc év időjárási változásai és az általános felmelegedés a település vizeinek állapotát megváltoztatták.bélyegkép|A Keleti-Mecsek hegycsúcsai Mecseknádasd lábánál emelkednek. (Fotó: Pintér Réka)|balrabélyegkép|A Mecseknádasd környéki erdők kiváló kirándulólehetőségek is. (Fotó: Pintér Réka)|balraA Keleti-Mecsek területén a pliocén korban kialakult völgyhálózat jellegzetesen sugaras és mély. A földtörténeti középkorban kőszenes rétegek képződtek, melyekre a későbbi korokban többek között homokkő, agyagpalás képződmények, márgák, mészkőféleségek rétegződtek.
Mecseknádasd természeti környezetének változatosságára már a XVIII. század folyamán felfigyelt a neves természettudós, Kitaibel Pál (1757–1817). Kutatási céllal két alkalommal, 1799-ben és 1808-ban járt Baranyában. Földtani és botanikai megfigyeléseit német nyelvű naplófeljegyzéseiben rögzítette. Bár útjainak elsődleges célja a növénytani kutatás volt, emellett kiterjedt a figyelme a táj állatvilágára, valamint a néprajzi-gazdasági viszonyaira is. Tudósítása a helyi talajtani adottságokról:
A tudós utazása idején a püspök nyári rezidenciája körül a park és vadaskert részben még látható volt. A kastély előtt, a Schlossberg aljáig terjedő teraszos parkot egykor a barokk hagyományai szerint alakították ki. A régi hársfákból még az 1950-es években is állt néhány.
Napjainkra a falu környékén számos helyen összefüggő csoportban kocsánytalan tölgy, bükk, cser, gyertyán látható. Cserjéi, a virágos kőris, a vörösgyűrűs som, a kökény, fagyal és a galagonya már csak a környező erdőkben, valamint a Kirchenberg déli lankáin figyelhetők meg. A mészben gazdag talajon, patakok mentén számos védett növény, így többek között a gimpáfrány, a díszes vesepáfrány, a karéjos vesepáfrány, a sasharaszt zöldell. Egykor a település nyugati határa fölött, az Óbányai-völgyben is látható volt a gyertyános tölgyesekben, a tisztások félárnyékos szegélyén a bánáti bazsarózsa. A legutóbbi évtizedekben az erdőirtások következtében eltűnt Mecseknádasd környékéről. A falu határában az erdők alján napjainkban is terem a fekete bodza, népi nyelven holleprei, amelyet egykor nagy mennyiségben lekvárfőzésre használtak. A környező dombokon kevés luc-, erdei- és fekete fenyő zöldell. A községen átvezető főút déli oldalán emelkedő dombon felfedezhető néhány évszázados szelídgesztenye facsoport. Egykor részei lehettek a Pécsvárad– Zengővárkony vonalában húzódó nagyobb kiterjedésű ősi szelídgesztenyésnek.
A környék állatvilágáról az első írásos tudósítás Janus Pannonius verseiből ismert. A hagyomány szerint pécsi püspöksége alatt gyakran vadászott a Keleti-Mecsek erdőségében. Verseiben szarvas és vadkan vadászatról, valamint solymászatról is olvashatunk. A helybeliek emlékezete szerint az 1940-es években a Mecseknádasd környéki erdőkben még vadmacska is tanyázott.
A táj geológiai és földrajzi sajátosságairól 1845-ben, a reformkori nemzeti ébredés jegyében a lokálpatrióta teológiai tanár és történész, Haas Mihály, valamint Baranya vármegye tiszti főorvosa, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagja, Hölbling Miksa tudósított. Bár megfigyeléseiket laikus szemlélettel, tapasztalataikat leíró jelleggel részletezték, mégis forrásértékű publikációjuk Baranyáról, Nádasdról. Többek között mindketten felfigyeltek arra a fontos tényre, hogy Nádasd határában jó minőségű agyagot bányásznak, erre épült a helybeli virágzó fazekasság.
Története
Az őskor és ókor A különböző történelmi korok lenyomata és a gazdag történelmi múlt lévén számos értéket és titkot rejt magában a falu. Nádasd egykori tájföldrajzi adottságai kedvező körülményeket teremtettek az ember korai megtelepedéséhez. Mint oly sok hely, ezen a vidéken is igen régóta letelepedtek az emberek, ezt a neolit kori leletek bizonyítják (pattintott és csiszolt kőeszközök, nyílhegyek és kőbalták). Később az ókorban erre, a Zengő felé haladt el a Mursa – Sopianae – Aquincum (Eszék – Pécs – Óbuda) közti római hadi- és kereskedelmi út, amely az egyik legfontosabb volt Pannonia provinciában. Amikor Kr. u. 292-ben a közigazgatási központ Aquincum helyett a közeli Sopianae lett, a környék még inkább fejlődésnek indult. Ennek az időszaknak a régészeti emlékei ennek ellenére igen szegényesek, mindössze néhány I. Valentinianus római császár idejéből (364-375) származó érmét találtak. A rá következő évszázadokról is keveset tudunk. Az 1938-as és 1972-es ásatások alkalmával avar, illetve késő avar kori sírokat tártak fel.
A honfoglalástól a török kor végéig A mai falutól nem messzire két egykori vár maradványa illetve templomrom található, melyek pontos múltja homályba vész. Az egyik a 6-os főút déli oldala mellett, a falutól 100 méterre lévő Schlossbergen (azaz Várhegyen) állt, amely valaha egy nagy méretű templom és/vagy vár volt. A másik az Óbánya felé vezető bekötőút mellett magasodó Öreg-hegyen fellelhető Réka-vár (amit egykor Rák-várnak nevezték), melyhez semmilyen történet nem kötődik a mai nevével kapcsolatban, annál inkább egy jóval jelentősebb történet, melynek cselekménye egészen Szent István koráig nyúlik vissza. balra|bélyegkép|Réka-vár. Fotó: Glasz Fotó
1896-ban Rézbányai József kanonok, egyháztörténész megtalálta egy II. András királyhoz kötődő 1235-ös keltezésű birtokadományozó oklevél egy 1404-es másolatát. Ez a legkorábbi, Nádasdot említő okirat. Az oklevélben a király a pécsi püspöknek és káptalannak adományoz földeket, és annak területét is meghatározza. Máza határának leírásakor olvasható egy töredék: „... cum terra Britanorum de Nadasth”, azaz Máza a „britek nádasdi birtokával” határos. Ez a sor fölvetett egy kérdést: britek éltek a Mecsekben? Kik lehettek ők? A falu határában két középkori várrom is található, de azt nem tudjuk biztosan, hogy melyik lehetett a „briteké”. A történet előzménye Angliában kezdődött: Edward és Edmund hercegek Vasbordájú Edmund angol király (aki 1016-ban mindössze néhány hónapig uralkodott) és Ealdgyth svéd hercegnő gyermekei voltak, akik a dán megszállást követően a svéd udvarban leltek menedékre. 1018-ban az Angliát elfoglaló Nagy Kanut (más néven Knut) megszállta Svédországot is, így a fivéreknek onnan is tovább kellett menekülniük. Állítólag a Kijevi Ruszon vagy a Lengyel Királyságon keresztül érkeztek Magyarországra. Edmund herceg fiatalon meghalt (talán Magyarországon), míg Edward a legenda szerint feleségül vette Szent István lányát, Ágotát. A párnak három gyermeke született a mai Mecseknádasd területén: Margit, Krisztina és Edgár. A család végül 1057-ben tért vissza Angliába, Margit pedig hozzáment III. Malcolm skót királyhoz, és később Skóciai Szent Margit néven a skótok nemzeti szentje lett. A legendában bizonytalan a szent pontos születési helye, egyes vizsgálatok szerint más környékbeli falvak is szóba jöhetnek. balra|bélyegkép|Szent István-kápolna. (Fotó: Pintér Réka) Az 1235-ös oklevélben „Szent László király egyháza” néven említik a mai Szent István-kápolnát. A település 1296-ban még Tolna vármegyéhez tartozott, ekkor már várral rendelkező birtokként említik. A tolnai főesperesség birtoka és plébániája volt 1330-ban is. 1335-ben – következetesen Nádasdnak írták a nevét ekkoriban – egy Gerardus nevű papja volt a templomnak. Több, a falut birtokló család neve őrződött meg a 14-15. századból: Kórógyi (1433), Maróthi (1465, ekkor már oppidumként, mai jelentés szerint „mezővárosként”említik), valamint Monoszlói Csupor Miklós (1473) voltak a birtokosai. Másutt az olvasható, hogy Janus Pannonius érdemeiért 1464-ben Mátyás király a pécsi püspökség számára adta át a birtokot.
Pécs török általi elfoglalása (1543) után Nádasd is a Hódoltsághoz került, a falu a szászvári nahijéhoz tartozik. A község gazdaságilag ekkor sem vegetált, ekkor is oppidum (mezőváros) volt a rangja (1554). Az 1550-es összeírásban még csak magyar nevek szerepelnek, de később megjelentek a lakosok közt a török nyomán érkezett szerbek, akik miatt Rácnádasdnak, Nadasdgyenek is hívták emiatt a falut ekkoriban. A magyar lakosság maradéka áttért a református hitre. A török összeírásokban három mahallet – városrészt – említenek: Felső-, Alsó- és Kis-Nádast. balra|bélyegkép|Schloßberg várromok. (Fotó: Pintér Réka)