Külsővat község Veszprém vármegyében, a Pápai járásban.
Fekvése Külsővat a Kisalföld messze délre nyúló középtáján, a Marcal-medence nyugati szélének középső részén helyezkedik el. A medencén belül két kistáj (mikrorégió) találkozásánál fekszik, kisebb részben a Marcal-völgyében, nagyobbrészt pedig a Pápa–Devecseri-sík peremén; maga Külsővat is itt, a Marcal jobb parti magaslatán települ. A Marcal-medence egy sajátos átmeneti tájegység a kiemelkedő Bakony és a lesüllyedő Győri-medence között, e kettősség teszi változatossá Külsővat vidékét is.
A szomszédos települések: északkelet felől Szergény, kelet felől Marcalgergelyi, délkelet felől Nemesszalók, dél felől Adorjánháza, délnyugat felől Celldömölk, nyugat felől Mersevát, északnyugat felől pedig Kemenesmagasi. A legközelebbi város Celldömölk, melynek központjától alig 8 kilométer választja el; Pápától mintegy 20 kilométerre fekszik.
Megközelítése A település a Pápát Celldömölkkel összekötő 834-es főút mentén fekszik, az a legfontosabb közúti elérési útvonala. Lakott területét, illetve Bánhalmapuszta településrészét viszont csak a 8413-as út érinti, azon érhető el déli szomszédai felől is.
A hazai vasútvonalak közül a települést a MÁV 10-es számú a érinti, amelynek egyetlen megállási pontja van itt; Külsővat vasútállomás a központtól jó 2 kilométerre délre helyezkedik el, a 8413-as út vasúti keresztezésének nyugati oldalán. Vonattal elérhető a Győr–Pápa–Celldömölk-vasútvonalon.
Története A középkorban a Vot személynévből eredeztethető Wot, Vod névalakot használták a mai Vatra, Külsővatra. Más vélemény szerint a 9. századi székely-fehér hun(kony) uralkodó Vat nevéből származik. Első okleveles említése 1438-ból egy vatikáni forrásból ismeretes, amely a Vas vármegyei Vát Wathi családjának birtokmegosztásával kapcsolatos. A következő generáció egyik tagja, Vathi (Wathi) Mihály Hunyadi János kormányzó kancellárja. 1488-ban az egyedüli birtokos Johannes de Wath, akinek halálával (1495) a családnak magva szakadt. Birtokai egy részét - így a mai Külsővat késő középkori előzményét is - 1516-ban és 1523-ban a Hosszutótiak szerezték meg. 1551-ben Eg hazas Wat, aliter Alsowath, 1670 körül Külső vagy Egyházos Vath néven említik a források. A középkorban a településnek részben nevet adó templom (egyház) a ma is meglévő, 1794-ben épült templom helyén állt. A falu a kemenesaljai esperesség részeként 1777-ig a győri püspökséghez tartozott. A község a török időkben sem néptelenedett el teljesen. Az 1529. évi Bécs elleni hadjárat során a falut is elérhették a török csapatok. 1531-ből 5, 1542-ből 3, 1552-ből 2 porta pusztulásáról van tudomásunk. 1567-1592 között fennhatóságuk alá tartozott. 1683-ban a Bécs alól visszavonuló török sereg itt is nagy rombolást okozhatott. Bocskai István erdélyi fejedelem hadjárata (1605) is érintette a falut. 265px|balra|bélyegkép|Evangélikus templom
A késő középkori falu településszerkezetét – megfelelő kutatások hiányában – nem ismerjük. A falu életében központi helyet betöltő Antiokheiai Szent Margit tiszteletére szentelt és a fent idézettek alapján az Árpád-korban már álló templom körül – a korabeli szokásoknak és elvárásoknak megfelelően – temető volt, amit a 18. század közepéig, Mária Terézia rendeletéig bizonyosan használhattak. A temetőt a későbbi évszázadokban többször megbolygathatták. A pápai múzeum 1987-ben szerzett tudomást a legutóbbi ilyen esetről. Ekkor a templom és az aszfaltozott út között árkot ástak a vízvezeték számára. Az árokkal valószínűleg osszáriumot (a korábban, akár temetésekkor megbolygatott csontok tárolási helye) vágtak át.
A késő középkori-török kori településnek a templom után talán legfontosabb és legrangosabb épülete lehetett a Wathi, majd az itt a 16. századtól birtokos Hosszutóti család kúriája. 1599-ben gyalogos katonák állomásoztak az ekkor már castellumnak nevezett építményben. 1634-ben még megemlítik, s csak később pusztíthatta el a török. E stratégiai jelentőségű, a Marcal átkelőjének közelében álló erődítmény nagy valószínűséggel azonos a Béri Balogh Ádám u. 26. sz. telken feltárt emlékekkel, a telek tulajdonosa mélyszántáskor kőfalat talált az ásatási területtől délre, néhány méterre, 30–40 cm-es mélységben. A fal iránya emlékezete szerint észak-déli tájolású volt.
A mai határban a késő középkorban és részben még a török korban is létezett Bánd. Emlékét ma pl. a Bánhalma, Belsőbánd, Bánditó, Bándi-Marcal helynevek őrzik. A falu még az Árpád-korban a Marcal árteréből kiemelkedő szigetre (Belsőbánd) települt, majd a régészeti leletek tanúsága szerint észak-északnyugat felé terjeszkedett a Marcal magasabban fekvő teraszára. 1401-ben Bándi Jakab és Miklós birtoka. Közelében halastavak voltak. Ezek a Marcal holtágai vagy elrekesztett időszakos folyásai lehettek. 1442-ben a mezőlaki Zámbó, 1480-ban a Hosszutóti család itteni birtoklásáról tanúskodnak a források. 1531-ben 5 lakatlan, 3 szegény és 9 adófizető portáját írták össze. 1550-ben elpusztította a török. 1559-1588 között csak 2-3 adófizető portája volt. Véglegesen a 15 éves háborúban pusztult el. 1609-1619 között még fél portáját említik az adóösszeírások. Valamikor a XV. század második felében vált rommá a falu temploma. Pusztatemplomát még az 1805-ben és 1821-22-ben készített térképeken is ábrázolták. Talán ebből, az 1401-ben már említett és álló templomból származik a vati Helytörténeti Gyűjteményben őrzött monogrammal díszített padlóburkoló tégla és az egeraljai Helytörténeti Gyűjteményben őrzött nyelv nélküli bronz csengő. A késő középkori falu szétszántott házai és kemencéi a Bándi-domb keleti részén az 1960-as évek végén még megfigyelhetők voltak.
A Hosszutótyak a 15. századtól voltak a Marcal két partján elterülő, Vat nevű falvak birtokosai. A család 1458 és 1487 közötti időből ismert Mihály nevű tagja felesége után jutott először itteni részekhez, aki Vati Mihálynak, Hunyadi János kormányzó kancellárjának volt a leánya. Az ő fiúk, az itteni birtokról már vati Hosszutótynak nevezett György kapta meg anyai örökségéhez nagybátyja, Vati Dezső részeit is, a többi örökösét pedig 1499-ben, 1508-ban és 1513-ban vásárlás útján szerezte meg. A Sennyeyek vati birtoklásának története ismeretlen. Elképzelhető, hogy Hosszutóty örökségként, esetleg ők is vásárlással, vagy az akkor zálogolásnak nevezett bérléssel szereztek birtokrészt.
Káldy Péter a Szeczer (Káldy felesége Szeczer lány volt) örökségből a volt Hosszutóty birtokokat szerezte meg, ehhez Veszprémből Egyházasvatot és környékét, a Kéttornyúlak - Dáka - Hathalom uradalmat, Sopron vármegyében a mihályi kastélyt és uradalma részeit szerezte meg; 1655-ig a Hosszutóty örökös Széplaki Bottka Ferenc részét, illetve az utolsó vati Hosszutóty, a gyermek nélkül elhunyt ifjabb György birtokát (1620-ban), ezáltal egyesítve a korábban szétforgácsolódott birtoktestet, melyre még abban az évben királyi adományt nyert II. Ferdinándtól. Ő maga, eleinte győri lovashadnagy, 1646-tól veszprémi, 1660-tól vasi alispánként vati kastélyában lakott. A települést már 1651-ben "Kastelos Vatt"-nak írták.
Vas vármegye 1674-ben hivatalos irattal bizonyította, hogy "Nemzetes és Vitezleö Káldy Péter urunk eő kegyelme épettette fundamentombul az eő Kegyelme magha Vathy kastellyát, minden körülötte lévő épületekkel együtt". Az utóbbiak feltételezhetően a kastélyhoz tartozó gazdasági építmények voltak. Káldy Péter 1686-ban hunyt el. Hagyatékán, abban kastélyán is 1687 tavaszán osztoztak gyermekei, Zsigmond fia és hat leánya. Az erről szóló irat szerint a kastély alápincézett, háromszintes épület volt, lent két boltozott szobával és a tömlöccel, két felső szintjén újabb 2-2 szobával és egy-egy kamrával. Külön épületben helyezkedett el a konyha. A kastély előtt állt a vámház, a Marcalon átvezető híd mellett. 1690-ben meghalt Káldy Zsigmond is. Ekkor Vas vármegye hivatalos örökösödési vizsgálatot tartott "Kastellios Vatban az Marczal vize mellett". Magában a kastélyban az örökösök közül Káldy Zsuzsanna, Niczky Ferenc felesége maradt 1699-ig, zálogba véve testvérei részeit is. Közben néhai Zsigmond bátyja leányával, Máriával pereskedett az örökség felett. A per befejezéseképpen 1702-ben Káldy Mária Vas vármegye küldötte előtt egyezett bele, hogy Zsuzsanna nagynénje, ekkor már Sibrik Zsigmond özvegye, "látván az belső Váty kastellyanak az födelét romladozott állapottal lennyi", azt helyreállíttathassa. A kastélyról szóló adatok közül a fenti az utolsó. A 18. század eleji Magyarországot az 1720-as évek végén leíró Bél Mátyás kézirata szerint az a kuruc háborúkban elpusztult, bár romjai akkor még látszottak. Amint a külsővati plébánia címeres kövének sorsa mutatja, anyagát széthordták és beépítették a közeli falvak házaiba. Ma már sajnos helye sem ismerhető fel csupán Belsővattól délre, a Marcal egykori mocsaraiba mélyen benyúló Kastélykert elnevezése őrzi emlékét.
A 16-17. században egyébként a mai Külsővaton, az akkori Egyházasvaton is állt kastély, amelyet Veszprém megye helytörténeti lexikona 1634-ből említ. A nyomtalanul eltűnt építmény, amely a rendelkezésre álló adatok alapján a Hosszutótyak birtokában volt, azonos lehetett az ő 1561-ben és 1626-ban említett nemesi kúriájukkal.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Pethő Gyula (független) 1994–1998: Aczél Péter (független) 1998–2002: Lengyel László (független) 2002–2006: Lengyel László (független) 2006–2007: Lengyel László (független) 2007–2010: Lengyel László (független) 2010–2014: Aczél Péter (független) 2014–2019: Aczél Péter (független) 2019–2024: Aczél Péter (független) 2024– : Aczél Péter (független)
A településen 2007. október 7-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt. A választáson az addigi polgármester is elindult, és egyetlen kihívójával, egy azonos férjezett családnevű hölggyel szemben meg is nyerte azt.
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,3% cigánynak mondta magát (11,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 5,9%, evangélikus 13,6%, felekezeten kívüli 2,6% (19,5% nem nyilatkozott).Külsővat Helységnévtár
2022-ben a lakosság 95,5%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,1-0,1% ukránnak, lengyelnek, horvátnak és szlováknak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,5% volt római katolikus, 14,5% evangélikus, 5,7% református, 0,5% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 3,6% felekezeten kívüli (24,1% nem válaszolt).Külsővat Helységnévtár
Nevezetességei Római katolikus templom Evangélikus templom Apácazárda Idősek otthona Madárbarát kert Helytörténeti Kiállítóhely Schmidt-kastély
Díszpolgárai Szabadhegÿ Szabolcs ny. plébános (1993 - posztumusz) Horvátth László a külsővati idősek otthona ny. igazgatója (1993) Prof. Dr. Varga József jogász, tanár (1994) Antonio Bertoli diakónus (1998) Dr. Körmendy József pápai prelátus, felsőörsi prépost és plébános, tb. kanonok, káptalani és püspöki levéltári igazgató (2005) Dr. Boross Imre ügyvéd, újságíró (2006) Prof. Dr. Hideg János ny. orvos vezérőrnagy (2006) Pálffy Géza történész (2016)
Jegyzetek
További információk Külsővat honlapja Külsővat évszázadai - Tanulmányok Külsővat történetéből Veszprém Megyei Önkormányzat Idősek Otthonának Egyesített Szociális és Módszertani Intézménye
Kategória:Veszprém megye települései Kategória:A Marcal-medence települései Kategória:Veszprém vármegye települései