Kecskeméthy Aurél (Buda, 1827. április 27. – Budapest, 1877. április 19.)A Budapest-szentistvánvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 94/1877. folyószám. ügyvéd, újságíró. Közéleti írói álneve: Kákay Aranyos.
Pályája Vácon és a pesti egyetemen végezte tanulmányait. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten ügyvédsegédként működött. 1849. július 1-jén Pesten feleségül vette a temesvári születésű Páva Idát.Pest-Deák téri német evangélikus egyházközség házassági anyakönyve, 24/1849. Hírlapírói pályáját 1850-ben kezdte a hivatalos Magyar Hirlapnál. Röpirata: Magyarország öszpontosítása Ausztriában (1851) fölkeltette a bécsi kormány figyelmét, és 1854-ben a belügyminisztérium sajtóhivatalában nyert alkalmazást. (1852-ben Ida nevű feleségétől megszületett Lívius fia, 1854. október 10-én Ödön nevű gyermeke, majd 1855-ben felesége ismét szült,Gyászjelentése szerint Elek nevű fia is volt, így feltételezhetően ő született ekkor Bécsben. így három gyermeket kellett eltartania).
Bécsi állásában sokat használt a zaklatott magyar íróknak. 1857-ben barátja, Török János révén ismeretségbe került Széchenyi Istvánnal és gyakran kijárt hozzá Döblingbe. Ez gyanút keltett ellene; mivel ugyanakkor egy névtelenül megjelent röpiratábanDie Lebensfrage Österreichs, Braunschweig, Westermann, 1860, 88. oldal az alkotmány visszaállítását sürgette, felfüggesztették hivatalából. 1859-ben családi tragédia is érte, hétéves kisfia, Livius meghalt.Kecskeméthy Aurél naplója 1851–1878. 1860-ban újabb gyermeke született, Aurél. Ekkor teljesen az újságírói pályára adta magát és az októberi diploma után átvette a kormány hivatalos lapjának, a Sürgönynek vezetését; azután is több lapot szerkesztett. Jelen volt 1871-ben a Szuezi-csatorna megnyitásánál és utazott 1876-ban Észak-Amerikában.
Ahogy nekrológjában írták: „Bécsben érezte magát jól. Ott élt ő egy húzómban vagy tizenkét évig, tudvalevőleg mint a »k. k. bücher-revisions-amt«-nak egyik hivatalnoka. A forradalom idejében Görgeynek volt titkára; de mert a tábornok magán dolgait végezte csupán, a cs. k. ítéletnapkor nem volt bántódása. Három férfiút szeretett igazán életében: Görgeyt, Sennyeyt és Eötvöst.”Porzó: Fővárosi tárcalevél Kecskeméthy Aurélról. Magyarország és a Nagyvilág, 1877. április 22. 16. szám, 250–251. o.
Nem sok kegyelettel volt a nemzeti eszmények és emlékek iránt, de egyike volt a legszellemesebb vezércikk- és tárcaíróknak; mint stiliszta is az elsők közé tartozott és európai műveltséggel bírt. Stílusát bizonyos cinizmus jellemezte, melyet azonban szeretetreméltó humor enyhített.
Utolsó éveiben családi csapások sújtották: „felserdült leánya” meghalt az 1870-es évek elején, majd felesége 1875. augusztus 5-én, egy héttel szülése után (feltételezhetően az újszülöttel együtt – naplójában nem említi) szintén meghaltak. Amerikai útjából betegen tért vissza, hangszálai megbetegedtek, hangját teljesen elvesztette. Meleg éghajlat alatt, Meranban keresett üdülést, kevés sikerrel.
Művei Első önállóan megjelent munkája: Magyarország összpontosítása Ausztriában. Pest, 1851 – A Bach-rendszer kegyeit kereső röpirat megvetéssel szól a forradalmakról és konzervatív álláspontról jelöli ki Magyarország helyét az osztrák birodalomban. Országgyűlési árny- és fényképek. Pest, 1861. – A szabadságharc után összeülő első magyar országgyűlés ismertebb politikusairól írt gúnyos karcolatok gyűjteménye. Kákay Aranyos álnéven jelent meg. Vázlatok egy év történetéből : 1860 october huszadikától 1861 octoberig. Pest, 1862 Újabb árny- és fényképek. Pest, 1866. – Humoros tollrajzok a magyar közélet emlegetettebb férfiairól Kákay Aranyos álnévvel. Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála. Pest, 1866. – Értékes forrásmű. A szerzőt Széchenyi Mikesének nevezték kortársai; gyakran látogatta a döblingi intézetben élő legnagyobb magyart, sok szolgálatot tett neki, megnyerte bizalmát. Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio; Ráth, Pest, 1867 Kákay Aranyos politikai társadalmi tragico-humoristicus krónikája; Ráth, Pest, 1869 Háromezer tengeri mértföld. Keleti utazás. Pest, 1870 Nagy férfiaink. Legujabb fény- és árnyképek. Budapest, 1874. Online – A műfaj iskolát teremtett. Három évvel később már Ábrányi Kornél is közrebocsátott hasonló országgyűlési alakrajzokat Kákay Aranyos Nr. 2. névvel Éjszak-Amerika 1876-ban; Ráth, Bp., 1877 – korának egyik legjobb magyar útirajza ifj. Kákay Aranyos: A politika svindlerei. Fény és árnyképek. Válaszul II-ik Kákay Aranyosnak Tisza Kálmán Politikai élet és jellemrajz c. könyvére; Grimm–Horovicz, Bp., 1878 Utazás Éjszak-Amerikában; Tettey, Bp., 1884 Kecskeméthy Aurél naplója. Budapest, 1909. – Sajtó alá rendezte Rózsa Miklós. Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Budapest, 1925. Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála, 1849–1860; szöveggond., tan., jegyz. Gergely András; Szépirodalmi, Bp., 1987 (Magyar ritkaságok)
Jegyzetek
Források
Porzó: Fővárosi tárcalevél Kecskeméthy Aurélról. Magyarország és a Nagyvilág, 1877. április 22. 16. szám, 250–251. o.
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar tárcaírók Kategória:Budaiak Kategória:1827-ben született személyek Kategória:1877-ben elhunyt személyek Kategória:A Budapesti Hírlap (1853–1860) vezetői, újságírói Kategória:A Magyar Hírlap (1849–1852) vezetői, újságírói