A hungarizmus 1930–1945 közötti magyar politikai ideológia, amely a nemzetiszocializmus helyi változataként jelent meg. Szálasi Ferenc vezetésével nyíltan irredenta, nacionalista és antiszemita mozgalom volt, amely a magyar politikai spektrum jobb szélén helyezkedett el. bélyegkép|jobbra|250px|Nyilaskeresztes honvédtisztek 1944. október 16-án Budapesten. A mozgalom a kispolgári tömegekre hatott, de minden réteget érintett. Mindenkit a nemzetközösségnek akart alárendelni, elvetette az egyén jogait. Fontos szerepet játszott benne a kereszténység által biztosított erkölcsi alap, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus kidolgozója – került rövid időre (fél év) hatalomra.
A hungarizmus ideológiája Helye a politikai palettán Szálasi Ferenc, az eszme megalkotója a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának tekintette a hungarizmust, mely – bár rokon – nem egyenlő a német nácizmussal (hitlerizmus), sem az olasz fasizmussal vagy más nemzetiszocialista eszmékkel.„A magyar nemzetiszocializmus lelke, tartalma, szerkezete és valósága: a Hungarizmus. A Hungarizmus a nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata. A Hungarizmus ideológiai rendszer. Nem Hitlerizmus, nem Fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus." - Szálasi Ferenc: A Cél. I. Hungarizmus = Pax Hungarica
A hungarizmus a szélsőjobboldali eszmék közé tartozik, mivel antiszemita, antikommunista és szélsőségesen nacionalista. Ezen kívül jellemzőjük a magyar irredentizmus is, azaz egy magyar birodalom létrehozásának célja, a Történelmi Magyarország visszahozatala. Gazdaságpolitikájuk fő jellemzője a koncentrálás a mezőgazdaságra, az agrárpolitika.
Története A hungarista hatalomátvétel előtt A különböző „harmadikutas”, szándékaik szerint a jobboldaliságot (liberális kapitalizmus) és a baloldaliságot (kollektivista szocializmus) meghaladó „szintetista” (fasizmus, nácizmus, hungarizmus) irányzatok már az 1920-as években megjelentek Magyarországon, azonban ezek az értelmiség szűk csoportjának klubjai voltak. A gazdasági világválság, Mussolini és Hitler külföldi sikereinek hatására gombamódra szaporodni kezdtek e kezdeményezések az 1930-as évek elejétől.
A bethleni konszolidáció utáni helyzetben, a hatalomból kiszorult azon nacionalisták csoportja, akik egy radikális társadalmi megújításban gondolkodtak (meghaladva mind a forradalmi, mind az ellenforradalmi ideológiákat) kicsi, társadalmi hatásukban jelentéktelen csoportokat alkottak. Így alakult ki 1922-ben az első, nevében „nemzeti szocialista” párt. Alapítója Perley volt, aki különösebb eredményeket elérni nem tudott. Utána Szász Béla és Csomóss Miklós, a Wesselényi Reform Club tagjai alakítottak nemzetiszocialista pártot Szűts Istvánnal, szintén kevés eredménnyel. Egyesek iparkodtak (társadalmi bázis nélkül) „mozgalmi” jelleget kölcsönözni a Szász-Csomós-Szűts vezette mozgalomnak: a szociáldemokraták „Barátság!” köszöntése helyett a „Bátorság!” köszöntést használták; olasz mintára az ökölbe szorított baloldali köszöntés helyett a római köszöntést (rézsútosan föltartott jobb kéz) alkalmazták. Már ekkor föltűnt (Szűts javaslatára) a „zöld ing”, amely mintegy ellenpontja volt a szociáldemokraták félkatonai sportszervezete által használt „kék ingnek”. Jelvényük a kettős-kereszt volt, karddal ötvözve. A kettős-kereszt ekkor szinte mindegyik ellenforradalmi mozgalomban, pártban megjelent. 1931-ig a hazai nemzetiszocializmus nem tudott túlnőni egy vitatársaság keretein.
A hatalomátvétel után thumb|right|300px|Nyilasok ellenőrzik a Honvédelmi Minisztériumot 1944. október 16-án right|300px|thumb|A Szálasi-kormány
1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom – mint a hungarizmus látható formációja („A mozgalom a lélek, a párt a test” – Szálasi) – került hatalomra, és rendeleti kormányzást vezetett be, statáriummal, amelyre jellemzőek voltak a törvénysértések, a terror, különösen október 15-e után.
A hungarizmus gyilkos antiszemitizmusát olyan állítások mögé rejtette, hogy egyetértenek a cionizmussal abban, miszerint a zsidóságnak legyen önálló hazája; hogy elsősorban nem faji, vagy embertani sajátosságok, esetlegesen öröklött tulajdonságok miatt, hanem kulturális szempontból tekintették rossznak a zsidóság ittlétét.
A zsidók ellen elkövetett kínzásokat, tömeggyilkosságokat a hungaristák a háború után azzal igyekeztek „magyarázni”, hogy a „csőcselék” („zöld ár”) csatlakozott a mozgalomhoz, és ők követték el ezeket a bűnöket, nem pedig a meggyőződéses hungaristák. (Koós Kálmán könyve: Voltunk, vagyunk, leszünk. Ausztrália, 1960.)
Egy nyilas (Kun András) így vallott a háború után:
Eleinte meg sem mertem nézni a kínzásokat, majd bekíváncsiskodtam a ’Védelem és Megtorlás’ szobájába, majd előcsúszott az első pofon, a második, míg végre a lejtőre lépve nem volt többé megállás… Bukásom leginkább akkor kezdődött, amikor az összes katonai és nyilas vezetőrétegek elhagyták a főváros területét és így fej nélkül maradva, fejetlenség lett úrrá felettünk. Ekkor szabadultak fel, szabad gyeplőszárra eresztve, a szunnyadó legvadabb indulatok, melyek alvófélben mindnyájunknak közös hagyatékai, éppúgy, mint a betegségek, melyekre való hajlamosságunk alapcsírái mindenkiben kivétel nélkül megvannak, csak alkalom kell rá, hogy a csírák életerőre kapjanak, míg végre dühöngő és romboló formát öltsenek. Azzal a különbséggel, hogy míg ezekre általában van orvosság, legalábbis megpróbálkoznak rá gyógyírt szerezni, a mi nagy betegségünkre már nem volt orvosság, mert eltávoztak az orvosok, a fejesek, akik durva kelevényeinket kioltották volna, akik irányváltoztatásra bírtak volna bennünket.Zinner Tibor - Róna Péter: Szálasiék bilincsben, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1982.
Szálasi a népbírósági perében tagadta, hogy tudott volna a zsidók tömeges meggyilkolásáról, és tagadta, hogy valóban nyilasok lettek volna a tettesek:
Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a Nyilaskeresztes Párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. (…) Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elembe tárt, miszerint az egyes pártszervezeteimből, mint Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Dunához, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. (…) Meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók.
A Hungarista Mozgalom története
Szálasi az eszmerendszerét (hungarizmus) valló emberek összességét a „Hungarista Mozgalom” elnevezésű közösségbe tömörítette 1935-től. Ez elsősorban eszmei, bajtársi közösséget jelölt, nem jogi és politikai kategória; világnézeti és nem politikai tömörülés volt.
Természetesen a hungarista világnézetnek van politikai vetülete, s ennek megvalósítása céljából pártot is szervezett Szálasi. A pártjait sorra föloszlatták és betiltották, tagjait internálták. Előbb a horthysta hatóságok, majd az utolsó formációt a szovjetek által ellenőrzött országrészeken az általuk támogatott Ideiglenes Nemzeti Kormány, az 1945. február 26-i rendeletével. Ezek a formációk a következőek voltak:
1935–1946 Nemzet Akaratának Pártja: (NAP) (1935. március 1. – 1937. április 15.) Vezetője: Szálasi. Föloszlatta a Darányi-kormány, Szálasi első letartóztatása alkalmával. Hungarista Mozgalom (illegalitásban): működött 1937. április 16. – 1937. október 23. Rövidítése: HM. Vezetője: Szálasi. Magyar Nemzeti Szocialista Párt: (MNSZP) (1937. október 24. – 1938. február 21.) Ez a párt a Szálasi vezette hungaristákon kívül tömörítette a vitéz Endre László vezette Fajvédő Szocialista Pártot és még nyolc, kisebb nemzetiszocialista pártot. Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, ifj. Balogh István; később Szálasi-Széchenyi. A Darányi-kormány föloszlatta, valamint az egész pártvezetőséget előzetes letartóztatásba helyezte. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Szálasi. Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom: (NSZMP – HM) (1938. március 27. – 1939. február 23.) A második Teleki-kormány föloszlatta az 1939-es választások előtt, hogy indulását lehetetlenné tegye. Vezetőség: Szálasi, gróf Széchenyi Lajos, Hubay Kálmán; Szálasi fegyházba kerülése (1938. július 6.) után Hubay. Ezután egy hónap illegalitás (HM). Vezetője: Hubay. Nyilaskeresztes Párt (NYKP) működött 1939. március 15. – 1942. február 23. Vezetője: Hubay (1940. október 7-éig), majd a fegyházból való szabadulása után Szálasi. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: (NYKP-HM) (1942. február 24. – 1944. augusztus 24.) vezetője: Szálasi. A Sztójay-kormány föloszlatta. Hungarista Mozgalom (HM) (illegalitásban, 1944. augusztus 25. – 1944. október 15. között) Vezetője: Szálasi. Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: 1944. október 16-ától. A szovjetek uralta területen hivatalos betiltására 1945. február 26-án került sor. Hungarista Mozgalom, illegalitásban és emigrációban, 1945. május 1. – 1946. március 12. között. Vezetője: Szálasi Ferenc.
Emigrációban Szálasi kivégzése után az elsősorban az emigrációban tovább élő Hungarista Mozgalom vezetői a következők voltak: Henney Árpád (1946-1980), Tatár Imre (1980-1995) – bár meg kell jegyeznünk, hogy Henney halála után zavarossá vált az utódlás kérdése, többen is a Mozgalom vezetőjének tartották magukat.
Magyar Nemzeti Arcvonal