Maróthy János (1925. december 23. – 2001. augusztus 10.) Erkel-díjas zenetörténész, zenekritikus, esztéta, szociológus és a magyarországi populáris zenei kutatások nemzetközileg elismert képviselője és egyik hazai kulcsfigurája volt. Fia Maróthy Zoltán rockzenész.https://marothyzoltan.hu/biografia
Életrajz A Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán esztétikát és művészettörténetet hallgatott Lukács György tanítványaként (1944-48). 1948-ban doktorált; eközben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Viski Jánostól zeneszerzést tanult (1945-51). 1951-54 között Szabolcsi Bence irányításával posztgraduális tanulmányokat folytatott (1951-54). 1959-ben kandidátusi fokozatot szerzett az európai népdal születéséről szóló disszertációjával, amelyben a népdal zenei formájának átalakulását társadalomtörténeti kontextusban vizsgálja. A tudományok doktora címet a Zene és polgár, zene és proletár című munkájával nyerte el 1966-ban, amely 1974-ben angolul is megjelent (ford. Róna Éva, Akadémiai Kiadó) és széles kritikai rezonanciát váltott ki.Ld. Richard Middleton könyvkritikáját "Music and the Bourgeois: Music and the Proletarian by János Maróthy; Eva Róna; Cultures, Vol. I, no. 1 by G. S. Métraux." In Music and Letters. vol 55, no.4, Oxford University Press, U.K.
Maróthy a szocialista Magyarország zenetudományi életének egyik kulcsfigurája volt: 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa; 1961-ben az MTA Zenetudományi Intézetének egyik alapító, később osztályvezető munkatársa. Osztálya eleinte munkásmozgalmi dalok gyűjtésére és archiválására irányult. A 70-es évek közepétől az osztály kutatói, gyűjtő és publikációs tevékenysége a szociológia, különösképpen a populáris zene szociológiája felé fordult.
Maróthy életművének fontos eleme volt a tanítás: 1955-57 között tanársegédként a Zeneakadémián adott elő; 1974-től több évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának Esztétika Tanszékén tanított, eleinte docensként, majd professzorként. Szerkesztő bizottsági tagja volt a Magyar Zenének, a Studia Musicologicának és rendszeres kritikusa a Muzsika című lapnak. Az angol Popular Music és az olasz Musicá/Reàlta folyóiratok munkájában is részt vett tanácsadó szerkesztőként.
Művei Nemzeti zenekultúránk haladóhagyományai; Népművelési Minisztérium, Bp., 1951 (Vezérfonal városi előadók számára) A népzene új fejlődésének néhány kérdése a Szovjetunióban; Magyar-Szovjet Társaság Zeneművészeti Szakosztálya, Népművészeti Intézet Zenei Osztálya, Bp., 1953 Az európai népdal születése; Akadémiai, Bp., 1960 A szovjet zene; Népművészeti Intézet, Bp., 1960 (Zenetörténeti és esztétikai akadémia) Zene és polgár, zene és proletár; Akadémiai, Bp., 1966 A parasztdaltól a munkásdalig; szerk. Katona Imre, Maróthy János, Szatmári Antal; Akadémiai, Bp., 1968 Szabó Ferenc indulása. A "népi-lírai klasszicizmustól" az "expresszionizmusig". 1926-1928; Zeneműkiadó, Bp., 1970 Music and the bourgeois, music and the proletarian; angolra ford. Róna Éva; Akadémiai, Bp., 1974 Zene, forradalom, szocializmus Szabó Ferenc útja; Magvető, Bp., 1975 (Elvek és utak) Hanns Eisler: A zene értelméről és értelmetlenségéről. Válogatott írások; vál., szerk., utószó, jegyz. Maróthy János és Zoltai Dénes, ford. Balázs István; Gondolat, Bp., 1977 Zene és ember; Zeneműkiadó, Bp., 1980 A zeneszerző Szabó. Emlékezések; szerk. Maróthy János; Zeneműkiadó, Bp., 1984 Maróthy János–Batári Márta: 'Apeiroē mousikoē / A zenei végtelen; Zeneműkiadó, Bp., 1986 Musica e uomo; ford. olaszra Marosi Teréz és Keresztesi Katalin; Ricordi, Milano, 1987 (La sfere)
Jegyzetek
Források Muzsika 2001. október, 44. évfolyam, 10. szám, 45. oldal
További információk Demeter Tamás: A társadalom zenei képe. Budapest: Rózsavölgyi, 2017
Kategória:Erkel Ferenc-díjasok Kategória:Magyar zenetörténészek Kategória:Magyar zenekritikusok Kategória:Magyar zeneesztéták Kategória:1925-ben született személyek Kategória:2001-ben elhunyt személyek Kategória:SZOT-díjasok