Kőszegi Iván (János) (?–1308. április 5.) a Héder nemzetség Kőszegi családjából származó magyar főúr, oligarcha, Kőszegi Nagy Henrik fia. A 13. és 14. század fordulóján a Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb ura volt. A korábbi történetírói munkák Németújvári Ivánként (németül Ivan von Güssing, horvátul Ivan Gisingovac) is említik. 1281-ben, 1287 és 1288 között, majd 1302-től 1307-ig nádor, 1275-ben, 1284-től 1285-ig és 1290-ben szlavón bán, 1276-ban és 1291-ben pedig tárnokmester volt.
Politikai pályafutását sorozatos lázadások és a királyi hatalom elleni törvénysértések jellemezték. Az úgynevezett oligarchák egyikeként a Nyugat-Dunántúlon önálló tartományt hozott létre, és az 1280-as évektől az uralkodóktól „de facto” függetlenül irányította Győr, Sopron, Moson, Vas és Zala megyéket. Magyarországi lázadásai mellett az Osztrák Hercegséggel is háborúzott. A stájer tartományok elleni rabló és fosztogató portyái miatt az osztrák krónikák „kapzsi farkasnak” titulálták. A feudális anarchia korszakában általában „királycsináló” szerepet játszott. Például háromszor (1278, 1287, 1290) hívta meg a trónra Velencei Andrást a törvényes uralkodó IV. László ellen. Kezdetben trónra lépése után III. Andrást támogatta, de 1292-től a király ellen fordult, és a szintén trónkövetelő Martel Károly salernói herceg híve lett. Az Árpád-ház 1301-es kihalása után az Anjou-házat is elárulta, és Vencel, majd Ottó híveként fontos szerepet játszott a későbbi trónviszályokban. 200px|bélyegkép|jobbra|Kőszegi Iván szlavón báni pecsétje 1285-ből Családja Iván (vagy János) az 1240-es években született a Héder nemzetségből származó jómódú és befolyásos Kőszegi családban, a nagyhatalmú Kőszegi Henrik négy fia egyikeként. Testvérei I. Miklós és II. Henrik, akik szintén magas rangra emelkedtek az Árpádok korában, valamint Péter, aki veszprémi püspök volt 1275-től 1289-es meggyilkolásáig.
Ivánnak egy ismeretlen nemesasszonnyal kötött házasságából három gyermek született. Legidősebb fia Gergely volt, aki mielőtt 1297-ben elhunyt kisebb hivatalokat töltött be. Két fia maradt, III. Miklós és András, akik 1308-ban megörökölték Iván vagyonát és hatalmát. Ivánnak volt egy névtelen lánya is, aki feleségül ment egy bizonyos Domonkoshoz, aki apja familiárisa volt. Idős korában, az 1300-as években megszületett Iván kisebbik fia, „Farkas” János, aki a család magyarországi bukása után beilleszkedett az osztrák nemességbe, és a Bernstein (vagy Pernstein) család őse lett. Ivánnak volt egy törvénytelen fia is, Miklós, aki egy házasságon kívüli viszonyból született 1282-ben. Miklós 1308-tól 1336-ig győri püspökként szolgált.
Élete Korai évek Nevét 1265 márciusában találjuk először a korabeli feljegyzésekben, amikor apja, Henrik és Miklós testvére mellett részt vett az isaszegi csatában. A IV. Béla és fia, István herceg közötti belviszály idején Iván apja, aki a király elkötelezett híve volt, a királyi hadsereget vezette a herceg ellen. István azonban döntő győzelmet aratott apja serege felett, Kőszegi Henriket és két fiát pedig elfogták. A Kőszegieket fogságban tartották, és az isaszegi csata után IV. Béla kénytelen volt elfogadni István hatalmát a királyság keleti részein. 1266. március 23-án apa és fia megerősítették a békét a Nyulak-szigetén Boldogságos Szűz kolostorban, egyúttal Henriket és két fiát, másokkal együtt, kiengedték a fogságból.
V. István 1270 májusában, apja halála után lépett a magyar trónra. Válaszul a király nővére, Anna lefoglalva a királyi kincstárat Csehországba menekült. Több főúr, köztük Kőszegi Henrik, Béla legközelebbi tanácsadója követte és elhagyta Magyarországot, Kőszeget, Borostyánkőt és a nyugati határ más várait pedig II. Ottokárnak adta át. Ezzel egyidejűleg Kőszegi Iván a Zala megyében fekvő két Sztrigó nevű várát is a cseh királynak adta át. Henrik és fiai a következő két évet száműzetésben töltötték Ottokár prágai udvarában. Távozásuk háborút idézett elő Magyarország és Csehország között, amely egészen az 1271 júliusi pozsonyi egyezmény megkötéséig tartott. Szerződésük szerint V. István megígérte, hogy nem segít Ottokár karintiai ellenfelének, II. Ottokár pedig lemondott magyarországi híveinek várairól. A királyi seregek hamarosan visszafoglalták Kőszeget, Borostyánkőt és Magyarország nyugati határa mentén fekvő más várakat.
Kőszegi Henrik és fiai csak István halála után, 1272 nyarán tértek vissza Csehországból Magyarországra. A trónra István tízéves fia, IV. László lépett. Kiskorúsága idején számos bárói csoportosulás harcolt egymás ellen a legfőbb hatalomért. A visszaérkező Kőszegi Henrik brutálisan meggyilkolta László unokatestvérét, Béla macsói herceget. A kőszegiek szövetségre léptek a Gutkeledekkel és a Geregyékkel, a két fő bárói csoport egyikét alkotva (a másikat a Csák és a Monoszló nemzetség vezette). Iván apja csakhamar kulcsfigurává vált feudális anarchia korai szakaszában. Amikor Henrik kiterjesztette uralmát a királyi tanácsban, Iván 1272 szeptemberétől 1273 márciusáig (rövid megszakítással 1272 novemberében) Zala vármegye ispánjaként szolgált, ahol nagyrészt saját birtokai is voltak. Ebben a minőségében 1273 februárjában Csák Mátéval, Péc Dénessel, Gutkeled Joakimmal és Amadéval részt vett saját kezdeményezésű magyar betörésekben Ottokár területeire Ausztriába és Morvaországba. Iván ezt követően 1273 júniusa és 1274 szeptembere között Sopron vármegye ispánjaként működött. A magyar betörések megtorlásaként Ottokár csapatai 1273 áprilisában betörtek Magyarország határvidékére. Kifosztva a nyugati vármegyéket elfoglalták Győrt és Szombathelyt. A királyi tanács Gutkeled Joakimot és Kőszegi Ivánt küldte vissza Győr várának visszafoglalására. Kőszegi az augusztusi laai csatában is részt vett. II. Ottokár azonban 1273 őszén sikeres megtorló csapást indított, és ismét sok várat foglalt el, köztük Győrt és Sopront. Iván sikeresen védte meg Kapuvárt, majd ezt követően Peresztegen és Lóson harcolt, a rajtaütés taktikájával zaklatva a bevonuló cseh sereget. Sikertelenül próbálta visszafoglalni Sopront a cseh csapatoktól.
1274. szeptember végén, a fövenyi csata után, amikor Csák Péter legyőzte a Kőszegiek és a Gutkeledek egyesült seregét Iván egy rövid időre elvesztette befolyását. A csatában Kőszegi Henrik életét vesztette, fiainak, Miklósnak és Ivánnak azonban sikerült elmenekülniük a csatatérről, és csapataikat a Magyarország és Ausztria határvidékére vonták vissza. Ezt követően 1274 őszén Csák Péter és az ifjú IV. László hadsereget gyűjtött Kőszegiek ellen. Csapataik bevonultak Nyugat-Magyarországra, kifosztva a testvérek birtokait. Miklós és Iván a szalónaki várban barikádozta el magát. A királyi sereg ostrom alá vette a várat, de a közelgő tél miatt nem sikerült elfoglalnia, így Kőszegi Henrik fiai túlélték a családfő halálát.
Konfliktusok IV. Lászlóval Az uralkodó elleni erőszakos fellépések ellenére 1275 tavaszára a kőszegiek visszanyerték befolyásukat. Miklós nádor lett, Ivánt pedig Szlavónia bánjává tették meg, eleinte Gutkeled Miklóssal közösen, később egyedül. Ebben a minőségében Kőszegi a Dráva folyó és a Kapela-hegység közötti területért, Gutkeled pedig az Adriai-tenger partjáért volt felelős. Kőszegi Iván 1275 őszére vesztette el méltóságát, amikor a Csákok visszafoglalták a királyi tanácsi tisztségeket. Ezt követően a Csák bárói csoport hatalmas hadjáratot indított a Kőszegi és Gutkeled uradalmak ellen. Mialatt Csák Ugrin Gutkeled Joakim csapatait támadta Fövenynél, Csák Péter kirabolta és pusztította a veszprémi egyházmegye területét, amelynek élén Iván testvére, Kőszegi Péter püspök állt. Gutkeled Joakim és a Kőszegiek 1276. június 21-én Budán a bárók és nemesek gyűlésén ismét eltávolították ellenfeleiket a hatalomból. Iván a kincstár ura lett, Miklós pedig másodszor emelkedett Magyarország nádorává. Ezen kívül Iván a Nyitra vármegye területén létrehozott bányaispáni tisztséget is megkapta.
Gutkeled Joakim 1277 áprilisában halt meg a Babonicsok elleni harcban. Egy hónappal később az országgyűlés nagykorúnak nyilvánította IV. Lászlót, aki egyúttal felhatalmazást kapott arra, hogy minden lehetséges eszközzel helyreállítsa a belső békét. Ezek az események véget vetettek az országban öt éve tartó zűrzavarnak. A Kőszegiek és a Babonicsok a Dunántúl és Szlavónia határa mentén osztották fel egymás között Gutkeled tartományát. Az 1270-es évek második felében Miklós és Iván időnként átadták a család Varasd megyei birtokait jóval fiatalabb öccsüknek, Henriknek. A két idősebb testvér 1279-es földfelosztása során Kőszeg, Borostyánkő és Sárvár Iván, míg Szentvid és Léka Miklós birtokába került. Ekkortól Kőszegi Iván testvérétől, Miklóstól önálló politikát kezdett folytatni, ami hozzájárult saját oligarchikus tartományának a 13. század végére történő létrejöttéhez. Ezzel egy időben IV. László legyőzte a Kőszegiek szövetségeseit, a Geregyéket, Iván pedig megpróbálta kijátszani a néhai V. István első unokatestvérét, Velencei Andrást László király ellen.
1278-ban az ő meghívására érkezett először a herceg Magyarországra. András Szlavóniát követelte magának, és felvette a „Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercege” címet, Kőszegi pedig csapataival a Balatonig vonult. András herceg Ivánt hercegi udvarának tárnokmesterévé tette. Emellett Kőszegi Iván 1278-tól 1279-ig András jóvoltából Zala vármegye ispánjának a címét is használta. András hatalmi céljai azonban hamar megsemmisültek, amikor László király I. Rudolf német király szövetségéseként 1278. augusztus 26-án a dürnkruti csatában döntő vereséget mért Ottokár cseh király hadaira. A győzelem megerősítette IV. László belpolitikai pozícióit. András ősszel visszament Velencébe, ezt követően pedig a Kőszegi testvérek 1279 elején, az érkező pápai legátus, Fülöp fermói püspök közvetítésével hűséget fogadtak IV. Lászlónak.
A Kőszegi testvérek távol maradtak IV. László és Fermói Fülöp közötti konfliktustól, amely a magyarországi pogány kunokkal való bánásmód kérdésében merült fel. A pápai legátus érkezését követő kaotikus helyzetet kihasználva Miklós, Iván és Henrik a következő hónapokban különböző időpontokban kifosztották a zágrábi egyházmegye birtokait. Ennek eredményeként Timóteus zágrábi püspök 1281 márciusában kiközösítette őket. A püspöknek a birodalom többi elöljárójához írt levele szerint Kőszegi Iván a kiközösítés során Orbász, Szana, Garics és Gecske ispánságokat birtokolta Szlavóniában és Horvátországban, valamint bitorolta a püspökség gerzencei (Garešnica) uradalmát. Fülöp 1281 őszén Magyarországról való távozását követően IV. László Kőszegi Ivánt korábbi bűnei ellenére Magyarország nádorává nevezte ki. A fiatal király bosszút akart állni azokon a bárókon, akik a pápai legátussal folytatott konfliktusa során elfogták. Mint Szűcs Jenő történész megjegyezte, ez a kinevezés a kiskorú László első öt uralkodási évét jellemző anarchikus kormányváltások megismétlődését jelentette. Kőszegi Iván 1281 közepén aktívan részt vett a lázadó Aba Finta elleni háborúban. Csapatai jelen voltak Gede és Szalánc várainak ostrománál. Ennek ellenére hamarosan leváltották, és 1281 és 1282 fordulóján ismeretlen körülmények között Csák Máté lett a nádor.