Az 1979-es Quiet Life a Japan harmadik nagylemeze. Először Japánban, Németországban, Kanadában és más államokban jelent meg 1979 decemberében, az Egyesült Királyságban csak 1980 januárjában. Zeneileg eltávolodtak a korábbi albumoktól, melyek alternatív glam rock jellegűek voltak, szemben a Quiet Life new wave hangzásával. Ez az utolsó album, melyet a Hansa Records számára készítettek (a későbbi albumaikat a Virgin adta ki). Később a Hansa kiadott egy válogatást (Assemblage), amely a náluk felvett legjobb dalokat tartalmazta. A lemez jellegzetessége, hogy David Sylvian itt használta először újonnan felfedezett bariton énekstílusát, mely egyedivé tette a zenekar zenéjét.
Bár a kiadása után nem ért el sikereket (a Brit albumlista 72. helyéig jutott 1980 februárjában), 1982-ben visszatért a listákra (hála a Tin Drum és Assemblage sikerének). Ekkor az 53. helyig jutott, és 1984-ben aranylemez lett. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
A címadó dal az albumhoz hasonlóan kevés sikert könyvelhetett el, de 1981-ben, újabb kiadása után Top 20-as lett. Három további dal lett Top 40-es az Egyesült Királyságban 1982-ben: Life In Tokyo, European Son, I Second That Emotion, utóbbi a legjobb 10-be is bekerült.
Az album dalai
Kislemezek Quiet Life All Tomorrow's Parties
Közreműködők David Sylvian – ének, gitár Rob Dean – gitár, háttérvokál Richard Barbieri – szintetizátor, billentyűk Mick Karn – basszusgitár, szaxofon, fuvola, háttérvokál Steve Jansen – dob, ütőhangszerek, háttérvokál Ann Odell – hangszerelés Martyn Ford – karmester
Produkció Japan – producer Simon Napier-Bell – producer John Punter – producer, hangmérnök Colin Fairley – hangmérnök Keith Bessey – hangmérnök (All Tomorrow's Parties)
Fordítás
Kategória:1979 nagylemezei