A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.
A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni. A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.
A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is.Mason (1992), p. 10 Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.Aldridge (1975), p. 260
Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon.Waldinger (1987), p. ix
Történelmi és irodalmi háttér A Candide megírására Voltaire-t olyan tragikus és sok emberáldozatot követelő események ösztönözték, mint a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés.Wade (1959b), p. 88 Az utóbbiban több mint 15 000-en veszítették életüket. Mindkettő esemény szerepel a könyvben, a főhős, Candide is megtapasztalja eme borzalmakat. Az 1755-ös mindenszentek napján történő lisszaboni földrengés, szökőár és a katasztrófa után kialakult tűzvész erősen hatott az akkori teológusok és filozófusok életszemléletére, így Voltaire-ére is. Az esemény a filozófiában alapjaiban rengette meg az optimizmus elméletét, mely szerint ilyen tragédia soha sem fordulhatott volna elő. Az optimizmus Gottfried Wilhelm Leibniz, német polihisztor elméletén nyugszik, mely szerint „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt (tout est pour le mieux dans le meilleur des mondes)”. Az elmélet szerint a világunkban minden a legjobban van, mivel Isten alapjában jóindulatú. Ám a földrengés és a háború borzalmai alaposan megváltoztatták a kor filozófusainak optimista világképét.Radner & Radner (1998), pp. 669–686
bélyegkép|balra|350px|Egy 1755-ből való rézkarc, mely a földrengés, a cunami és a lángok pusztítását ábrázolja. A katasztrófa után Voltaire maga is aktívan elutasította a leibnizi optimizmust, mondván „ha ez a lehető legjobb világ, akkor biztosan jobbnak kell lennie ennél”.Mason (1992), p. 4 Voltaire mind a Candide-ban és a Poème sur le désastre de Lisbonne című színdarabjában is támadja Leibniz optimizmusát. A színdarabban a katasztrófáról gúnyosan így írt: „egyike a legszörnyűbb csapásoknak ezen a lehető legjobb világon”.Wade (1959b), p. 93 Az optimista világnézet megrendülését nem csupán az ilyen katasztrófák okozták. A megbízhatatlan pletykák miatt a földrengést Európa szerte túlbecsülték és sokszor - főleg vallási körökben - hatalmas feneket kerítettek neki. Sokan valóságos isteni csapásnak gondolták, valamint a közelgő armageddon előszeleként értelmezték. Egy elismert tudós, Ira Wade szerint Voltaire értesülései megbízhatóak voltak, információit a földrengésről egy 1755-ös könyvből, Ange Goudar Relation historique du Tremblement de Terre survenu à Lisbonne-jából szerezte.Wade (1959b), pp. 88, 93
Candide személyiségének kialakításához Voltaire Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen 1669-es pikareszk regényéből, a Der abenteuerliche Simplicissimus Teutsch-ból (magyarul: A kalandos Simplicissimus) nyerhetett inspirációt. A regény a harmincéves háború borzalmait festi le, sokszor nyers humorral, főhőse pedig - aki megjárja a poklok poklát, és hatalmas személyiségfejlődésen megy át, az akkori tipikusan német személyiségjegyeket hordozza. Alfred Owen Aldridge, Voltaire életrajzírója szerint a korabeli német sztereotípia a szertelen naivitást és az érzelmi egyszerűséget jelentette. Voltaire és Grimmelshausen regényének főhősei is ilyen tulajdonságokkal bírnak, sok személyiségjegyükben hasonlóságot mutatnak. Aldrdige ezt írta könyvében: „Mivel Voltaire kifejezetten kedvelte a 17. századi német írók merész és bohókás stílusát, nagyon is lehetséges, hogy ismerte a Simplicissimust is.”Aldridge (1975), pp. 251–254
A Candide szatirikus és parodisztikus előfutára Jonathan Swift 1726-os regénye, a Gulliver utazásai volt. Ez a mű áll talán a legközelebb Voltaire regényéhez. Swift alkotása is egy naiv férfiú történetét meséli el, csakúgy, mint a Candide. Gulliver utazásai során a véletlen folytán ő is sok idegen nemzet kultúráját ismeri meg, és ezalatt őt is számos szerencsétlenség éri. A két könyv hasonlóságából adódóan a Candide-ot a Gulliver utazásai újraértelmezésének is tekinthetjük.Havens (1973), pp. 844–845 Swift könyvén kívül még két francia regény szolgáltathatott inspirációt Voltaire számára. Candide fejlődéstörténete alapulhat François Fénelon 1699-es regényén, a Télémaque-on, amelyben megjelenik a tudálékos tanító paródiája is. A Candide-ban szereplő Pangloss mester személyisége ezen a műn is alapulhat. Louis-Charles Fougeret de Monbron alkotása, a Cosmopolite (1753) is nagy hatással lehetett a Candide-ra. Monbron főhőse is egy hosszú és kiábrándító utazáson vesz részt.Wade (1959b), p. 296Broome (1960), p. 510
Keletkezése A lisszaboni földrengés idejére Voltaire már befutott szerző volt, aki ismert volt humoráról, szatirikus és gúnyos stílusáról. 1746-ban ő lett az első író, akit a Francia Akadémia tagjává választottak. Voltaire deista volt, aki támogatta a vallásszabadságot, valamint bírálta az általa látott zsarnoki kormányokat.Means (2006), pp. 1–3Gopnik (2005) A mindenkit megdöbbentő földrengés okán elérkezettnek látta az időt a gondviselésben való hit kigúnyolására, ami előbb egy költeményében (1756), majd később fő művében, a Candide-ban is megjelent (1759).
bélyegkép|jobbra|170 px|Voltaire-ről készült rézkarc a Filozófiai ábécé 1843-as kiadásának címlapján Az nem ismert, hogy Voltaire mikor írta a Candide-ot,Wade (1959a), p. 65 de a legvalószínűbb feltételezés szerint 1757-ben kezdett hozzá a műhöz, amely végleges formáját 1758 végére érte el.Torrey (1929), p. 446 A kutatók úgy vélik, hogy Voltaire a mű nagy részét 1758-ban, a Ferney-ben töltött ideje alatt írta, de alkotott még Schwetzingenben is, mikor a Pfalzi Választófejedelemségben, Charles Théodore-nál volt látogatóban három hétig 1758 nyarán. Annak ellenére, hogy szilárd bizonyítékok támasztják alá ezeket, továbbra is fennáll az a képzet, miszerint Voltaire három nap alatt írta a Candide-ot. Ez az elképzelés valószínűleg az 1885-ben Lucien Perey és Gaston Maugras által kiadott könyv, a Vie intime de Voltaire aux Délices et à Ferney egyik félreértett állításán alapul.Wade (1956), pp. 3–4Havens (1932), p. 225 A bizonyítékok azt mutatják, hogy Voltaire nem kapkodta el a mű írását, nincsenek benne improvizációk; a Candide egy érett és jól kidolgozott mű és nem rögtönzött, mint a fenti elmélet szerint.Wade (1959b), pp. 145, 156
A Candide-ról mindössze egy kézirat maradt fönn, amely az 1759-es publikációnál előbbről való. Erre Ira Wade professzor bukkant rá 1956-ban, mely a La Vallière-kézirat nevet kapta. Úgy tartják, hogy Voltaire a Candide-ot fejezetenként küldte el La Vallière hercegnek és hercegnőnek 1758 őszén.Williams (1997), pp. 1–3 Ezután a 18. század végén a kéziratot eladták a Bibliothèque de l'Arsenal-nak, ahol a könyvtárban hevert ismeretlenül majd kétszáz évig.Rouillard (1962) A La Vallière-kézirat - amit valószínűleg Voltaire a titkárának, Wagnière-nek diktált - minden bizonnyal a legeredetibb és a leghitelesebb a Candide összes másolata közül.Wade (1957), p. 94 A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy létezik vagy létezett egy másik kézirat is, amelyet Voltaire a pfalzi választófejedelemnek szánt. Azt, hogy létezhet egy másik kézirat is, először Norman L. Torrey kutató vetette föl 1929-ben, de azóta sem akadtak a nyomára.Wade (1956), pp. 3–4Torrey (1929), pp. 445–447
A Candide francia nyelven egyszerre öt országban jelent 1759. január 15-én, bár ez a dátum még bizonytalan.Wade (1959b), p. 182 1759 óta tizenhét nyelvű változata jelent meg. Legelőször olaszra fordították le, majd egymás után összesen háromszor angolra ugyan abban az évben.Davidson (2005), pp. 52–53 Ira Wade egyik cikkében a Candide publikálását „az évszázad legtitkosabb munkájának” nevezte, hiszen legálisan soha sem tudták volna megjelentetni, pláne ilyen nagy példányszámban és összesen több országban. A mű legnagyobb példányszámban Genfben, Amszterdamban, Londonban és persze Párizsban jelent meg.Wade (1959a), pp. 63–88
Voltaire mindig is ellenezte a kiadott munkáinak illusztrálását. Ennek ellenére már az 1759-es kiadáshoz készültek illusztrációk, de a későbbi Moreau-féle alkotások az ismertebbek. Nem sokkal az író halála után 1787-ben Jean-Michel Moreau le Jeune, francia festőművész saját költségén a Candide illusztrálásába fogott. A négy képet maga Moreau rajzolta, a rajzok alapján készítette el Pierre-Charles Baquoy a metszeteket.Bellhouse (2006), p. 756Bellhouse (2006), p. 757 Később 1803-ban még plusz három rajz és az azok alapján készült metszet jelent meg a könyvekhez.Bellhouse (2006), p. 769 A 20. századi modern festő, Paul Klee elmondása szerint a Candide olvasása közben érzett rá saját művészi stílusára. Az 1920-as német nyelven újra kiadott mű is Klee illusztrációit tartalmazta.Waldinger (1987), p. 23
Áttekintés
A Candide harminc fejezetből áll, melyeket kétféle módon csoportosíthatunk. Az első csoportosítási elv szerint a mű két részre oszlik, ebből az első rész a 17-18. fejezetig tart, mikor is Candide Eldorádóba érkezik, ahol szembesül a tökéletes állammal. Mint a legtöbb pikareszk regény esetében, a Candide-ban is megjelenik a drámai szerkezet. Ez alapján az író a bonyodalmat egészen a tetőpontig fokozza - a Candide esetében ez Eldorádó - amely nagyjából a mű közepén helyezkedik el. A tetőponttól távolodva a szerző egyre jobban oldja a bonyodalmat, mígnem elérkezik a történet lezárása.Williams (1997), pp. 26–27 Egy más felosztás szerint a művet három csoportra oszthatjuk, egyenként tíz fejezettel. Az elő tíz fejezet Európában, a második tíz Dél-Amerikában, a harmadik pedig megint csak Európában, valamint az Oszmán Birodalomban játszódik. Az alábbi szinopszis is ezt az elvet követi.Beck (1999), p. 203Leister (1985), pp. 32–33 1-10. fejezet