Kevepallós (szerbül Плочица / Pločica, németül Ploschitz) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben.
Fekvése A Duna közelében, Kevevárától nyugatra, Székelykeve mellett fekvő település.
Története Kevepallós, Plosicz nevét az 1717. évi kamarai jegyzék Plochika néven említette először. Ekkor 13 lakott házat számoltak össze benne.
1723-1725. között gróf Mercy térképén Plazischa alakban, lakatlan helyként van feltüntetve, de később ismét benépesült, és az 1761. évi hivatalos térképen Plocsiza alakban, szerbektől lakott helységként, a pancsovai kerületben volt feltüntetve.
Az 1765-1768. közötti éviekben rokkant német katonákból alakított határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül.
1873-ban Temes vármegyéhez csatolták.
1910-ben 2130 lakosából 45 fő magyar, 914 fő német, 1 fő szlovák, 2 fő román, 1116 fő szerb, 24 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 940 fő római katolikus, 4 fő református, 15 fő ág. hitv. evangélikus, 1136 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1234 fő tudott írni és olvasni, 302 lakos tudott magyarul.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott.
Népesség Demográfiai változások
Etnikai összetétel Nemzetiség Szám % Szerbek 1928 94,32 Magyarok 43 2,10 Jugoszlávok 9 0,44 Montenegróiak 6 0,29 Horvátok 6 0,29 Románok 6 0,29 Németek 6 0,29 Macedónok 6 0,29 Bolgárok 3 0,14 Cigányok 2 0,09 Csehek 1 0,04 Oroszok 1 0,04
Nevezetességek bélyegkép|balra|250px|Kevepallós egy régi térképen Római katolikus temploma - 1838-ban épült Szent József tiszteletére Görögkeleti temploma - 1848-ban kezdték építeni, de a közbejött 1848–49-es forradalom és szabadságharc következtében csak 1853-ban fejezték be
Jegyzetek
Források
Kategória:A Dél-bánsági körzet települései Kategória:Temes vármegye települései