Az álbödefélék (Endomychidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. E család tagjai a világ számos területén elterjedtek, és jellemzően gombákon élnek, amelyek fő táplálékforrásukat jelentik. Az álbödefélék kutatása jelentőséggel bír az ökoszisztémákban betöltött szerepük és életmódjuk révén, különös tekintettel a gombákkal való kölcsönhatásukra.

Elterjedésük

Az álbödefélék minden állatföldrajzi régióban előfordulnak, de többségük a trópusokon él. Eddig 1782 fajuk ismert.Shockley F.W., Tomaszewska K.W. & Mchugh J.V. 2009: An annotated checklist of the handsome fungus beetles of the world (Coleoptera: Cucujoidea: Endomychidae). – Zootaxa 1999: 1–113. Élőhelyeik változatosak: gyakran megtalálhatók erdős területeken, ahol korhadó faanyagokon, gombatelepeken vagy mohás aljnövényzeten keresnek táplálékot. Egyes fajok a mérsékelt övi erdőkben is megtelepedtek, különösen azokban, ahol gazdag gombaflóra áll rendelkezésre. Az álbödefélék populációdinamikája jelentős információval szolgálhat az élőhelyek egészségi állapotáról és a biodiverzitás fenntartásának szerepéről.

Megjelenésük, felépítésük Az álbödefélék apró vagy közepes méretű bogarak, testhosszuk általában 1–10 mm között változik, bár néhány faj ennél nagyobb is lehet. Testük gyakran ovális vagy erősen domború, színezetük változatos: a barnás árnyalatoktól a fényes fémes színekig terjedhet, néha élénk mintázatokkal. Az előtoruk jellemzően jól fejlett, gyakran különleges mintázattal vagy éllel ellátva.

Lábuk erős, karmokkal végződik, amelyek a gombákon való mászásban segítenek. Csápjaik változatos formájúak lehetnek, gyakran bunkós végződésűek, ami elősegíti a táplálék érzékelését és felkutatását. A szárnyfedők (elytrák) gyakran simák, de egyes fajoknál durván pontozottak vagy barázdáltak.

A család tagjai specializált szájrészükkel jól alkalmazkodtak a gombás táplálkozáshoz, ami anatómiai sajátosságaikban is megmutatkozik. Ezek az alkalmazkodások teszik őket különlegessé a bogarak rendjén belül, és fontos szerepet töltenek be a gombák lebontásában az ökoszisztémákban.

Életmódjuk, élőhelyük Az álbödefélék életmódja szorosan kapcsolódik a gombákhoz, amelyek fő táplálékforrásaik. Többségük gombák micéliumát vagy spóráit fogyasztja, de néhány faj a korhadó faanyagokon található gombatelepeken él, ahol szaprofitaként vesz részt az anyagcserében. Ritkább esetben megfigyeltek ragadozó vagy fakultatív táplálkozási viselkedést is, amely során más apró élőlényeket, például atkákat fogyasztanak.

Élőhelyeik rendkívül változatosak, de leggyakrabban erdős területeken fordulnak elő, ahol elegendő táplálékforrás áll rendelkezésükre. A trópusi esőerdők különösen kedvező élőhelyet biztosítanak számukra, mivel ezekben az ökoszisztémákban a gombák sokfélesége rendkívül magas. A mérsékelt övi erdőkben is megtalálhatók, főként a nedves, árnyékos helyeken, például kidőlt fák, korhadó tuskók vagy mohával borított talajrétegek közelében. Egyes fajok a barlangokban vagy a talajfelszín alatti üregekben élnek, ahol szintén gazdag gombaflóra található.

Az álbödefélék fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban, mivel a gombák fogyasztásával hozzájárulnak az anyagcsere-folyamatok fenntartásához és a szerves anyagok lebontásához, ezáltal segítve a tápanyagok visszakerülését a talajba. Szaporodásuk során gyakran a táplálékforráshoz közel helyezik el petéiket, így biztosítva a kikelő lárvák számára az azonnali táplálkozási lehetőséget.

A Magyarországon előforduló alcsaládok, genuszok és fajok

Az álbödeféléknek Magyarországon 14 faja fordul elő.Sár József, Dudás György, Merkl Ottó 2004: A hangyász álböde (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855) Magyarországon (Coleoptera: Endomychidae). (Pleganophorus bispinosus Hampe, 1855 in Hungary (Coleoptera: Endomychidae).) – Somogyi Múzeumok Közleményei 16: 329–332.

Merophysiinae Seidlitz, 1872

Holoparamecus Curtis, 1833 Holoparamecus caularum (Aubé, 1843) – közönséges szénaálböde Holoparamecus ragusae Reitter, 1875 – széles szénaálböde

Anamorphinae Strohecker, 1953

Clemmus Hampe, 1850 Clemmus troglodytes Hampe, 1850 – kerekded álböde

Mychothenus Strohecker, 1953 Mychothenus minutus (J. Frivaldszky, 1877) – törpe álböde

Symbiotes Redtenbacher, 1849 Symbiotes gibberosus (Lucas, 1846) – rőt álböde

Endomychinae Gerstaecker, 1857

Endomychus Panzer, 1795 Endomychus coccineus (Linnaeus, 1758) – négypettyes álböde

Leiestinae C. G. Thomson, 1863

Leiestes Chevrolat, 1836 Leiestes seminiger (Gyllenhal, 1808) – félfekete álböde

Lycoperdininae Bromhead, 1838

Dapsa Latreille, 1829 Dapsa denticollis (Germar et Kaulfuss, 1816) – fogasnyakú álböde Dapsa fodori (Csiki, 1907) – Fodor-álböde

Lycoperdina Latreille, 1807 Lycoperdina bovistae (Fabricius, 1792) – fekete pöfetegálböde Lycoperdina succincta (Linnaeus, 1767) – szalagos pöfetegálböde

Mycetina Mulsant, 1846 Mycetina cruciata (Schaller, 1783) – keresztes álböde

Mycetaeinae Jacquelin du Val, 1857

Mycetaea Stephens, 1829 Mycetaea subterranea (Fabricius, 1801) – szőrös álböde

Pleganophorinae Jacquelin du Val, 1858

Pleganophorus Hampe, 1855 Pleganophorus bispinosus bispinosus Hampe, 1855 – hangyász álböde

Képek

Jegyzetek

Fordítás

Források

A taxon adatlapja a Biolib.cz-n A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten Endomychidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD Watson, L. & Dallwitz, M.J. 2003 onwards. British insects: the families of Coleoptera. Version: 16th July 2011 Merkl Ottó & Vig Károly: Bogarak a pannon régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp., 2009. Tomaszewska K.W. 2000: Morphology, phylogeny and classification of adult Endomychidae (Coleoptera: Cucujoidea). – Annales Zoologici 50: 449—558.

Kategória:Mindenevő bogarak Kategória:Rovarcsaládok