A Highway to Hell az ausztrál AC/DC együttes hetedik albuma, amely 1979 júliusában jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a George Young/Harry Vanda producer-páros irányításával, hanem Mutt Lange producerrel készítettek. A Highway to Hell album volt Bon Scott énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mivel 1980-ban meghalt. Az album a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma összeállításán a 199. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Megjelenése óta az album hétszeres platinalemez lett az USA-ban.
Történet Az album előmunkálatai 1979 januárjában kezdődtek meg Sydneyben, az Albert Studiosnál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban Miamiba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban Eddie Kramer producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a KISS, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, a Beatles, a Rolling Stones és a Small Faces.
A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet Mutt Lange producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. Londonba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.
Megjelenésekor minden korábbi albumuknál népszerűbb volt a Highway to Hell, amely ezáltal hozzájárult rajongótáboruk jelentős növeléséhez, és egyúttal megalapozta azt az átütő sikert, amelyet a következő évben a Bon Scott halála után kiadott Back in Black című album aratott. A Highway to Hell Amerikában a 17. helyig jutott a Billboard 200-as lemezeladási listáján, ami a zenekar addigi történetének kimagaslóan legjobb szereplése volt. Angliában a lemezeladási lista 8. helyét érték el, szintén az addigi legjobb pozíciót a szigetországban.
Az album világkörüli turnéjának december 9-i, telt házas párizsi fellépését a Pavillon de Paris-ban filmrevették, és a koncertfilmet Let There Be Rock címen a mozik az egész világon bemutatták a következő év őszén.
Az album dalai
Helyezések és minősítések Album Év Ország Helyezés 1979 USA 17 2009 Finnország 37 1979 Ausztrália 13
Kislemezek Év Kislemez Lista Helyezés 1979 Highway to Hell Billboard Pop Singles 47
Minősítés Ország Eladás Minősítés USA 7,000,000 7x platina Kanada 1,000,000 2x platina Egyesült Királyság 100,000 arany
Közreműködők Bon Scott – ének Angus Young – szólógitár Malcolm Young – ritmusgitár Cliff Williams – basszusgitár Phil Rudd – dob
Források Highway to Hell – AC-DC.net AC/DC UK Singles – crabsodyinblue.com AC/DC Aus. Singles – crabsodyinblue.com Murray Enleheart, Arnaud Durieux: AC/DC Maximum Rock & Roll ShowTime Budapest, 2007
Kategória:AC/DC-albumok Kategória:1979 nagylemezei Kategória:Atlantic Records-albumok