Kisszőlős község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban.
Fekvése A település a Marcal-medencében, a Pápa–Devecseri-síkon, a Somló hegyétől 4 kilométerre északra fekszik, a Hajagos-patak bal partján. Hajdan a helység a mostani helyétől délnyugatra feküdt három dűlő távolságra, amely a „Keresztfa-rend” nevet kapta az ott fennállott feszületről. Később ez a határrész „Tikhegy” néven vált ismertté, ahol talajművelés során lakott településre utaló cserépdarabok kerültek felszínre. Feltételezhető, hogy lakói a török-tatárveszély elől települtek át egy védettebb helyre, amely ekkor még nádas és lápos terület volt.
A községgel határos települések: észak felől Vid, kelet felől Somlóvecse, délkelet felől Somlószőlős, délnyugat felől Iszkáz, nyugat felől Kiscsősz, északnyugat felől pedig Csögle.
A legközelebbi városok: Devecser (15 km), Pápa (20 km), Celldömölk (23 km), Ajka (29 km); vasúti csatlakozási lehetőség: Somlóvásárhely megállóhely (10 km), posta: Somlószőlős (2,5 km). Közúti távolsága a megyeszékhelytől 52, a fővárostól 165 km. A közigazgatási intézmények legtöbbje Ajkához (kistérségközpont, rendőrség, bíróság, földhivatal, munkaügyi kirendeltség), illetve Devecserhez (okmányiroda, gyámhivatal) köti.
A településnek négy utcája van: Rákóczi utca, Széchenyi utca, Petőfi utca, Árpád utca.
Megközelítése A községen, annak főutcájaként a 8411-es út húzódik végig, azon érhető el déli és északi irányból, a 8-as és a 834-es főutak felől is. Közigazgatási területének nyugati részén, lakott területeket nem érintve elhalad még a 8403-as út is.
Nevének eredete 1266-ban „Villa Scevleus” néven említik, 1367-től „Kyszevleus” néven szerepel, ennek magyarított változata „Kisszőllős”, illetve új helyesírás szerint: Kisszőlős. A "szőlős" helynév a szőlőművelő foglalkozásnévből keletkezett. A 'kis' előtag, az egykor Nagyszőlősnek hívott Somlószőlőstől való megkülönböztetésre szolgál.
Címere Kék alapú pajzs alsó harmadában zöld hármas halom. A középsőn áll az ezüst színű, kisszőlősi Szent István kápolna, két arany színű, kacskaringós indájú szőlőtő között. A kápolna ajtaja, tetőzete és a tetőcsúcson lévő kettős kereszt szintén arany színű. A keresztből három kereszt formában kinövő, arany szélű, zöld hársfalevél hajt ki. A címert az önkormányzat 2004. március 28-án fogadta el. A címer tervezője: Dózsa Tamás (Budapest)
Története 250px|balra|bélyegkép|Római katolikus templomA régebbi korokban is lakott hely volt, a régészeti ásatások során réz- és római kori leletek kerültek elő. Kisszőlős első írásos említése 1266-ból való „Villa Scevleus” néven, IV. Kelemen pápa levelében, melyben a tihanyi apátságot megerősíti birtokaiban. 1367-től „Kyszevleus” néven szerepel.
1511. augusztus 10. II. Ulászló király a vásárhelyi klastromból botrányos viselkedésük miatt elűzött Benedek-rendi apácák birtokait az oda áthelyezett premontrei apácáknak adományozta, így lett a község a vásárhelyi premontreiek birtoka. Az 1511-es urbárium szerint a községben 19 üléshely, összesen 169 jobbágytelek volt, és 380 dénár adót fizetett. Húsvétkor 190 tojást és 57 kalácsot szolgáltatott be a kolostori tiszttartónak, Karácsonykor 19 kappant és 57 kalácsot ajándékozott, robotjuk nem volt olyan súlyos, mint a világi nagybirtokon élő társaiké. Ezt követően a falu sorsa nagyjában azonosan alakult az uradalmi központéval, Vásárhellyel. A 16. század közepén a község 9 portával szerepel. A törökök 1566-ban elpusztították és lakóit fogságba hurcolták. A székesfehérvári szandzsák 1563-1567. évi adóösszeírásában a község a somlói náhije (várkapitányság) része, Diváne Ferhát tímárja, azaz hűbérbirtoka, 7 házzal, 50 akcse (török pénzegység) adóval. Noha 1567-1596 között hódolt, 1596-ban a török seregben harcoló tatárok portáit, egy kivételével felperzselték.
1600. október 13. II. Rudolf király az elnéptelenedett vásárhelyi kolostort és birtokait /köztük Kisszőlőst is/ a Pozsonyban székelő Óbudai Klarisszáknak adományozta. A hivatalos beiktatáson Kisszőlőst Ács Péter bíró képviselte. A 17. század közepe után nagyobb csapás nem érte, állandóan lakott település. 1698-ban saját erejéből tartott fenn iskolát. A lakosság elsőrendű fenntartási forrása a szőlő volt, 1696-ban a Somlóhegyen 138 kapás szőlőt tudhatott magáénak. A szőlőművelés mellett a megélhetés másik forrása a földművelés és az állattenyésztés volt. Ez azonban nagy gonddal járt, mert a Hajagos-patak áradása földjeit gyakran elöntötte.
A pragmatica sanctio korában végzett népesség-összeírásban 1721-ben 21 jobbágy szerepelt. A malom jövedelme ekkor 30 forint, a korcsmából származó jövedelem pedig 1 forint. A község határa ekkor egynyomású, a legelő saját határukban silány és kevés, rét semmi. Mivel semmiféle kézművességgel nem foglalkoztak, lakossága szerény gazdasági viszonyok között élt. A 18. század végén az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) adatai szerint Kis Szőllős a Kamara birtoka volt, 65 házzal, benne 76 család 410 lakossal.
A 19. század közepén határának felét még erdő borította. 1857-ben 68 kisbirtokos 1086 hold területen gazdálkodott, ebből 483 hold szántó. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Kisszőlős a Nagyalásony székhellyel szervezett 55. számú nemzetőr-kapitánysághoz tartozott. Az ünnepélyes eskütétel 1848. május 23-án történt. A község 22 nemzetőrrel szerepelt, köztük két tizedes és egy hadnagy.
240px|jobbra|bélyegkép|Emlékkereszt (1882), Polgármesteri hivatal A 20. század elején a község élénk társadalmi életet élt, a két világháború között a településen Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet, Gazdakör, Levente mozgalom, Önkéntes Tűzoltóegylet (utóbbi egészen a hatvanas évekig) működött. Magyarország 1924. évi címtárának szakmacímjegyzéke szerint a faluban 2 fő biztosítási ügynök, 2 fő szabó, és 1-1 korcsmáros, kovács, kőműves, szatócs, malomtulajdonos élt, továbbá 2 szövetkezet működött (Kisszőlős és Vidéke Hitelszövetkezet, Kisszőlős és Vidéke Tejszövetkezet). 1932-ben átadásra került a villanyhálózat.
1930. szeptember 11-én a csütörtökről péntekre virradó éjjel tűzvész pusztított a községben. Este 11 órakor kigyulladt egy pajta, a nagy szélben sorra borultak lángba az épületek, melyek közül 17 lakóház és 21 pajta égett le, emberéletben nem esett kár.
1950. október 22-én alakult meg az önálló községi tanács, amely 1962-ig működött. A község 1963-ban a Nagyalásonyi Községi Közös Tanácshoz lett beosztva mint társközség. 1959-ben alakult meg a termelőszövetkezet "Becsület" néven. 1962-ben Nagyalásony székhellyel egyesültek a környező falvak termelőszövetkezetei (Táncsics MGTSZ). Ekkor a tsz községi állatállománya 156 szarvasmarha, 130 sertés volt.
1990 óta a községben ismét önálló önkormányzat működik (körjegyzőség: Somlószőlős). Ennek a változásnak köszönhető a község korábbinál gyorsabb fejlődése. 1994-ben aszfaltburkolatú út épült a temetőhöz, majd a következő évben új buszváróval gazdagodott a falu, kiépült a vezetékes ivóvíz (1995), valamint a gázhálózat (2001). A Petőfi utcában sportpálya, a község központjában tekepálya található, utóbbi mellett új játszótér épült. Három utca aszfaltburkolattal rendelkezik, egy pedig betonozott. A község központjában artézi kút működik, az egykori tejcsarnok épületében orvosi rendelő működik.
A polgármesteri hivatal az 1957-ben, a nagy részben a lakosság társadalmi munkájával épült egykori kultúrház épületében működik (Rákóczi u. 3.). A rendszerváltozást követő időszak polgármesterei: Kuti István (1990-94), Nagy Árpád (1994-2002), Árik István (2002-től).
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Kuti István (független) 1994–1998: Kuti István (független) 1998–2002: Nagy Árpád (független) 2002–2006: Árik István (független) 2006–2010: Árik István (független) 2010–2014: Árik István (független) 2014–2019: Árik István (független) 2019–2024: Árik István (független) 2024– : Kaiger Zoltán (független)
Népessége 500px|balra|bélyegkép250px|jobbra|bélyegkép|Vegyesbolt250px|jobbra|bélyegkép|Buszváró
A rendszeres népszámlálások kezdete óta a település lélekszáma a 19-20. század fordulóján érte el csúcspontját, az elvándorlás a téeszesítés (1959) után gyorsult fel. A demográfiai folyamatokat jelzi, hogy a község 65 lakásából 52 még 1960 előtt épült. A falut története során szinte teljes egészében római katolikusok lakták (néhány evangélikus és izraelita lakos mellett). A 2011-es népszámlálás során 100 római katolikus mellett 4 evangélikus lakost írtak össze. A község kezdettől Felsőiszkáz (később Iszkáz) anyaegyház fíliája (leányegyháza) volt. Jelenleg Nemesszalókhoz van beosztva. A falut a kezdetektől magyar lakosság lakta, a legutóbbi népszámlálás (2011) során 62-en vallották magukat a roma etnikai kisebbséghez tartozónak (a "nemzetiség", az "anyanyelv", a "családi, baráti közösségben használt nyelv" válaszok legalább egyike szerint).
2022-ben a lakosság 83,7%-a vallotta magát magyarnak, 17,8% cigánynak, 1,6% németnek, 1,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 17,1% volt római katolikus, 4,7% evangélikus, 0,8% református, 0,8% egyéb katolikus, 3,1% felekezeten kívüli (73,6% nem válaszolt).Kisszőlős Helységnévtár
Nevezetességei Római katolikus templom 150px|balra|bélyegkép|Oltárkép150px|jobbra|bélyegkép|Templombelső150px|jobbra|bélyegkép|Nagy Kelemen József OSB emléktáblája A falut északról elérő út mellett álló barokk jellegű, eklektikus templom elődje 1672-ben a hívek erejével épült, és az 1880-as években bontották le (az elbontott templom küszöbköve napjainkban a templomkertben látható). A jelenlegi templomot 1881-ben építették fel, 1958 óta műemléki védettséget élvez. Azon körülményből, hogy Kisszőlős Szent Márton ünnepén 19 kappant és 57 kalácsot ajándékozott a kolostornak, következik, hogy a faluban már 1511-ben egyházközség létezett, továbbá feltételezhető, hogy kis templom vagy kápolna állott. Az 1698-as vizitáció megállapításai szerint a templom zsindellyel volt fedve, belül boltíves és minden jó állapotban volt, az oltár kőből, a kórus fából készült. A torony kőből készült, melyben egy harang van és az Szt. Márton tiszteletére van megáldva. A főbejárat felett levő márványtábla felirata: "Isten dicsőségére építette a Kis szőlősi katholika hitközség, 1881, Hints Ist. építész által" A templom mérete: 30x10 méter, tetőzete palával, a toronysisakja bádoggal van fedve. A toronyban két harang lakik, a nagyharangot Sentehofer Frigyes fiai (1924, Sopron), a kisharangot Szlezák Rafael öntötte. A templom titulusa Szt. Márton püspök, búcsúja november 11. Kiemelkedő dísze a főoltár és annak festménye. Az oltárkép Szt. Mártont mint római lovas katonát ábrázolja, amint köpenyét megosztja a didergő koldussal. (Sem a festő neve, sem az alkotás éve nem ismert.) A karzaton elhelyezett orgona 1882-ben készült, építője: Országh Sándor (Magyar Királyi Orgonaépítő). A templomban a bejárat közelében elhelyezett emléktábla a község szülöttének, Nagy Kelemen József bencés szerzetesnek állít emléket, állíttatták egykori tanítványai születésének 100. évfordulóján, 2005-ben.
150px|balra|bélyegkép|Szűz Mária
A templom előtt álló szobor Szűz Máriát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. A megszokott ábrázolástól eltérően, a gyermek Jézus koronát visel és a Szűzanya jobb karján ül. Felirata: „Óh, Szűz Mária!Magyarország patronája.Tengeren evezők reménycsillagaKönyörögj érettünk.Felállították Amerikábandolgozó szeretteink.(Kondor, Kis Czell) 1906.''150px|jobbra|bélyegkép|Temető 150px|jobbra|bélyegkép|Temető kőkeresztA bekerített templomkertben álló fenyőfákat a község az I. és II. világháborúban elesett hősi halottainak emlékére ültették.
Temető