Ifjabb Plinius, teljes nevén Caius Plinius Caecilius Secundus, születési nevén Caius Plinius Caecilius Cilo (Kr. u. 61 vagy 62 – Kr. u. 113 körül) 1–2. századi római író. Elsősorban a fennmaradt levélgyűjteményéről (Epistulae), illetve Traianushoz írt dicsőítéséről híres.

Élete

Caius Plinius Caecilius Secundus Kr. u. 61-ben, vagy 62-ben látta meg a napvilágot Comum városában. Apja halála után anyai nagybátyja, az idősebb Plinius nevelte, aki végrendeletében örökbe is fogadta. Ifjabb Plinius jó nevelést kapott, mesterei között ott találjuk Quintilianust is. Római polgárhoz illően közéleti pályára lépett, előbb ügyvéd, majd katonai tribunus volt Syriában. 100-ban kinevezett consul (consul suffectus), majd a 110-es évek elején legatus lett Bithüniában.

Úgy tűnik, hogy irodalomszervező tevékenységet is kifejtett. Barátai között találjuk Tacitust, Suetoniust, illetve Martialist.

Művei közül fennmaradtak a Traianus császárhoz írt dicsőítő beszéde (Panegyricus), valamint egy tíz kötetből álló levélgyűjtemény. A Traianus császárral folytatott levelezését a X. kötet tartalmazza.

Művei Panegyricus

Levelek

A levelek nem fiktív levelek: valós személyekhez szólnak, és gyakran konkrét élethelyzetekből indulnak ki, illetve ezekre reflektálnak. A levelek irodalmi megformálása azonban arra utal, hogy ifjabb Plinius válogatott a tényleges levelezéséből, esetleg át is dolgozott egyes korábbi epistulákat. Plinius valószínűleg saját irodalmi programját valósította meg. Eszményképe valószínűleg Cicero lehetett.

A levél, mint irodalmi műfaj viszonylag későn jelentkezett az antikvitásban. Michael von Albrecht Plinius leveleit Horatius epistulái oldalhajtásainak tartja, és megjegyzi, hogy Plinius leveleinek műfaji jellegzetességét az adja, hogy bennük a meglévő irodalmi műfajok „sokféleképpen kereszteződhetnek egymással: a skála a történetírás és a szónoklat igényes formáitól a mezőgazdasági kérdések kezeléséig és a köznapi, tréfás csevegésig ér el.”Michael von Albrecht, II. 912. oldal

A levélgyűjtemény rendezési elve a változatosság, a levélről-levélre való folytatás, a kontrasztok révén egyes erkölcsi tanulságok kiélezése.

Ismertebb levelei

A levelek történeti jelentőségét az adja, hogy bemutatják az I-II. század jelesebb közéleti szereplőit (idősebb Plinius, Suetonius, Tacitus, Cassius Dio), továbbá bemutatják, miképp gondolkodott egy tipikus római a saját korának új, elsősorban vallási jelenségeiről. A levelek bepillantást adnak továbbá a principátus kori állami adminisztráció működésébe, illetve megvilágítják az egyes helytartók hatáskörének szűkre szabott korlátait is.

A Vezúv kitörése

A Vezúv kitöréséről Plinius két levélben számol be: a VI. könyv 16. és a VI. könyv 20. levelében. Mindkét levélben Tacitus készülő műve számára foglalja össze a Vezúv kitörésének történetét, melyben az idősebb Plinius is életét vesztette. Az idősebb Plinius a Misenumban állomásozó flotta parancsnoka volt 79-ben, amikor augusztus 24-én ifjabb Plinius anyja közölte vele, hogy a Nápolyi-öböl túlsó partján lévő Vezúv felett nagy és furcsa felhő tünt fel. Az idősebb Plinius tudósi indíttatásból felszereltetett egy gyorsnaszádot, hogy közelebbről vizsgálja meg a jelenséget. Egyik barátja, a Pompeiben lakó Tuscus felesége, Rectina segélykérő levelére azonban "életmentő akciókra" utasítja a hajóhadat. Idősebb Plinius a kedvező szél segítségével eljutott Stabiaebe, ahonnan a kedvezőtlen széljárás miatt viszont már nem tudott visszajutni. Barátjának, Pomponianusnak a villájában halt meg kéngáz-mérgezésben.

Idősebb Plinius halála

Ifjabb Plinius a levél nem idézett részében hangsúlyozza, hogy nagybátyja mindvégig megőrizte nyugalmát. Hogy lelket öntsön a többiekbe, Pomponianus villájának fürdőjébe vitette magát, közben pedig bátorító szavakat mondott a rettegőknek, majd lefeküdt aludni. Egy idő után azonban már nem lehetett tovább a házban maradni.

A vulkánkitörések során végbemenő jelenségek

Plinius levelében érzékletesen mutatja be a vulkánkitörés során végbemenő jelenségeket, ezért ezt a beszámolót tekintik az egyik első valódi vulkanológiai leírásnak: bélyegkép|250px|A Pinatubo 1991. június 12-i VEI 6-os fokozatú kitörése

Plinius beszámolója a keresztény szekta terjedéséről

Plinius részletesen beszámol Traianus császárnak a kereszténység térhódításáról. Mint minden új vallási jelenséggel szemben, úgy a kereszténységgel szemben is megfigyelhetjük a rómaiak gyanakvását. Plinius beszámol vizsgálatainak eredményéről is. Feljelentés alapján nem ítélt el senkit, a magukat keresztényeknek vallókat felszólította Jézus megtagadására, akik pedig erre nem voltak hajlandóak, azokat pedig a törvényeknek megfelelően kivégeztette.

Jegyzetek

Források

További információk Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 186–187. o. Sebestyén Károly: A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 129. o.

Magyarul megjelent művei Selectae epistolae / Válogatott levelek M. Tullius Ciceróból és K. Plinius Cecilius szekundusból; ford. Grosser Ker. János; Grünn, Szeged, 1816 Plinius Caecilius Secundus, C. levelei. 1-3. füz.; ford., jegyz. Dankovits Béla; Aczél, Bp., 1930 Levelek; ford. Borzsák István et al., jegyz. Simon Róbert, utószó Szepessy Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1966 Caius Plinius Caecilius Secundus: Levelek; fordító Borzsák István, Maróti Egon, Muraközy Gyula, Szepessy Tibor (Bibliotheca classica) Budapest. Európa Kiadó, 1981. . Online: https://mek.oszk.hu/06100/06177/ Panegyricus. Traianus császár dicsőítése. Fordítás, utószó, jegyzetek Hoffmann Zsuzsanna. JATE BTK Jegyzet, Szeged, 1990. Cajus Plinius Secundus: Panegyricus – Traianus császár dicsőítése (ford., jegyz., utószó Hoffmann Zsuzsanna), Lectum Kiadó, Szeged, 2006, , 178 p

Kapcsolódó szócikkek Messius Maximus Sidonius Apollinaris

Linkek https://mek.oszk.hu/04700/04714/html/falusantik3106.html

Kategória:Ókori római levélírók Kategória:A 60-as években született személyek Kategória:A 110-es években elhunyt személyek Kategória:Consulok a 2. században