Az 1981-es Penthouse and Pavement a Heaven 17 debütáló nagylemeze.
A (We Don't Need This) Fascist Groove Thang dal jól illusztrálja a dalszövegek baloldali orientáltságát, melyek a Margaret Thatcher vezette Nagy-Britannia egyes megnyilvánulásait kritizálja. Mike Read, a Radio 1 disc jokey-ja a dalt nem engedte le a rádióban, mert az nyíltan politizált (Read konzervatív volt és Thatchert követte). A többi dal az atomháborúval, vallási extrémizmussal és Amerika a világra gyakorolt nagy befolyásával foglalkozik.
A kislemezek gyengén szerepeltek a listán, de az album a 14. helyig jutott és 76 hétig maradt a Top 75-ben. 1982 októberében kapta meg az arany minősítést.
Az albumot teljes egészében lejátszották néhány koncerten 2010 folyamán, ezek közül a sheffieldit rögzítették és 2010. május 16-án a BBC Two sugározta. Másnap leadták az album elkészültéről készített dokumentumfilmet is. A lemez bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz könyvbe.
Az album dalai
Közreműködők Heaven 17 Glenn Gregory – ének Ian Craig Marsh – szintetizátor, szaxofon, ütőhangszerek Martyn Ware – szintetizátor, zongora, ütőhangszerek és háttérvokál
További közreműködők Malcolm Veale – szintetizátor, szaxofon Josie James – ének a Penthouse and Pavement-en Steve Travell – zongora a Soul Warfare-en The Boys of Buddha – szintetikus kürtök John Wilson – basszusgitár, gitár és gitár szintetizátorok a Pavement side-on Ray Smith – borítófestmény
Produkció hangmérnök és producerasszisztens – Peter Walsh hangmérnök – Steve Rance executive manipulátor – Bob Last
Fordítás
Kategória:1981 nagylemezei