Üszögpuszta (horvátul Isik) Pécs közigazgatási területének délkeleti szélén fekvő településrész. Az egykori uradalmi központ mára sokszínűvé vált: kertvárosias lakóövezet, mezőgazdasági telephelyek és ipari-logisztikai terület is.
Nevének eredete A települést a korabeli összeírások Yzud, Yzigh, IIzegh, Izwgh, Izewgh, Iszewghy néven említik 1292-ben, 1542-ben, 1551-ben és 1564-ben. Későbbi írott forrásokban több változatban előfordul, például Izig, Üszög, Üszök, Üszög-puszta, Izud, Vőszegh, Üszögh, Üszögy.Baranya megye földrajzi nevei I. Szerkesztette: Pesti János. Baranya Monográfia sorozat. Pécs, 1982. 857. o. Az üszög kifejezés az ősmagyar parázs, izzik szavunkból származik, nem a betegség nevéből.
Fekvése Üszög Baranya vármegye középső részén, közvetlenül Pécs szomszédságában, attól kelet-délkeletre terül el. Bár csak néhány kilométerre esik a Mecsek hegység déli lábától, de földrajzilag a Baranyai-dombság része. Nyugatról a , északkeletről Újhegy, délkeletről Kozármisleny határolja.
Üszög öt, egymástól földrajzilag elkülönült területből áll: Üszög, Üszögpuszta, Üszögi Kiserdő, Üszög víztározó és Üszög vasútállomás (jelenleg: Pécsbánya-Rendező vasútállomás). Üszögi területen helyezkedik el a Pécsi Ipari Park mintegy kétharmada; ezen a részen található többek között az Elcoteq telephelye, az Alexandra új központja, a BAT logisztikai központja, és még a PIP központi épületegyüttese is.
Megközelítése A városrész közúti megközelítési lehetőségei kedvezőek, mert a Mohács-Pécs közti 57-es főút és a Pécset keletről elkerülő 578-as főút keresztezése közelében fekszik; főutcája az 5617-es út. Délkeleti határszélén indul, az 57-es főútból délnek kiágazva a Siklósra vezető 5711-es út.
Története Prehisztorikum Éghajlata, földrajzi helyzete és gazdag forrásai magyarázzák, hogy az őskortól fogva a puszta és környéke lakott terület volt. A környék leletei arra utalnak, hogy az újabb kőkorban jelenik meg az ember ezen a tájon. A bronzkorban a környéken az urnasíros kultúrák képviselői éltek i. e. 1100-800 között. Üszögön a vasútvonal mentén szórványlelet került napvilágra; fekete, grafitos urnatöredék, alsó részén alig látható enyhe függőleges árkolással. Üszögpuszta valószínűleg lakott, de gazdaságilag mindenképpen használt terület volt a kelta korban is.
Római kor A Római Birodalom az i. e. 2. század közepétől kezdett terjeszkedni a Balkán-félszigeten, i. e. 12-9. között vették birtokba a Szávától északra fekvő részeket, így innen számítható e területen a római uralom kezdete. Akkoriban itt haladt át a Dunát Sopianaeval összekötő Sirmium illetve Mursa felé vezető katonai és kereskedelmi út. Pusztai Rezső régész 1949-ben a halastavat tápláló forrásnál nagyobb római villára utaló nyomokra lelt. Más ásatások alapján a Mohács-Pécsi úttól északra római eredetű árok figyelhető meg, amely az úttól 800 méter hosszan követhető egészen Pécs határáig. Az ásatások leletei bizonyítják, hogy Sopianae lakóinak virágzó szőlőskertje volt a környéken. A virágzó szőlőkultúrát az 1800-as évek végén dühöngő filoxéravész irtotta ki. A rómaiak életében döntő szerepe lett a 379-ben bekövetkezett hadrianapolisi csatavesztésnek, amelynek következtében a császári hatalom kénytelen volt engedni a dunai határra nehezedő barbár nyomásnak.
Hun leletek A rómaiak után a népvándorlás kora következett, amelynek jelentős képviselői voltak e területen a hunok az 5. században. Az üszögi hun lovas sírjának aranyleleteit a tudományos körök is számon tartják, mint a hun kori ritka fejedelmi leletek egyike. A Pécsi Napló 1900. február 11-i számában Szmik Antal osztálymérnök, a Múzeumi Egyesület titkára jegyzi a pécsüszögi arany lelet előkerülését.
1900-ban még török korinak tartották az aranyleletet, de 1902-ben a pécsi városi múzeum régészeti osztályának leltárába már mint avar sírlelet került a lelet együttes és az arany tárgyak egyetlen teljes, egykorú leírása és közlése. Megtalálásakor az aranylelet súlya a kő ékítményekkel együtt 105 g volt, ma összesen alig több mint 73 g. 1902. elején Gross Antal ajándékaként jutott a pécsi városi múzeum régészeti osztályának leltárába egy vas lándzsa, egy aranylemezes vas zabla, kardhüvelyborító aranylemezek, íjborító aranylemezek, lószerszámdíszek és nyeregveretek, arany szíjvégek és aranylemez töredékek, ezüst pántok és keskeny ezüst lemezek, melyek lelőhelye (Pécs) Nagykozár – Üszögpuszta (Hun kor, 5. század – Janus Pannonius Múzeum Régészeti Gyűjtemény, ltsz.: 956). Az üszögi hun lelet lelőhelyének meghatározására csak 1967-ben tettek kísérletet, mely vélemény szerint a lelet nem tekinthető másnak, mint halotti tor alkalmával elásott áldozati leletek együttesének. Feltételezhető, hogy a lelőhely környékén lehetett annak az előkelő hunnak a sírja is, akinek temetésekor az üszögi leletek földbe kerültek. Megerősített vélemény, hogy a lelőhelyen a hun uralom egyik katonai méltóságviselőjének temetkezési áldozata került elő. Az egymással szorosan rokon üszögi, bátaszéki és pannonhalmi lelet jellegét és összetételét tekintve keleten a Dnyeper torkolatvidékétől a Krímig terjedő terület néhány nagy leletével mutat meglepő hasonlóságot.
Három arany szíjvég "díszítése a magyar hieroglif írás jeleivel elolvasható rövid szöveget rögzít. (forrás: Varga Géza: "Ragyogó úr" mondat egy Nagykozár Üszögpuszta lelőhelyről származó hun kisszíjvégen http://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/08/ragyogo-ur-mondat-egy-nagykozar.html )
Hunokat a 6. században feltételezhetően a longobárdok követték. Emlékeik e körzetben nem kerültek elő, legközelebb csak Szentlőrincen.
A 6. századtól a török kiűzéséig A 6-9. században az avarok éltek e régióban. Rájuk vonatkozóan régészeti emlékeket a mai Kozármislenyben, a kiskozári szőlőhegyen találtak. A 10-11. században a magyarok következtek, akik először a Kárpát-medence középső részét vették birtokukba, majd innen fokozatosan terjesztették ki fennhatóságukat a medence szélei felé. Ismert volt több jelentős, de azóta elkallódott honfoglalás kori lelet is. A környékbeli helyiség nevekből, mint Nagyárpád, Kozár (=Kazár), Megyer, Hetény következtetni lehetett a megtelepülő magyar törzsekre is. A honfoglalás után Botond törzsének területe és a kazár nemzetség lakja. A 11. században kialakul Baranya vármegye, a várispánság középpontjában egy-egy földvárral, a püspökséggel és a baranyai esperességgel. Az egykori útvonalak kirajzolják Baranya akkori gócpontjait. Ezek Pécs, mint püspöki város; baranyavári várispánság, mint hadi központ; Pécsvárad, mint jeles apátság és közhely; koaszti várispánság, (a mai Kozármisleny melletti egykori erődítés) mint a hadi gyakorlatok központja. Mint másodrendű hely megemlíthető Vajszló vidéke. 1290-ben a pécsi káptalan által kiállított bogádi határ bejárásban az egyházi nemes tanuk között a meszesi, szabolcsi (egyházi) nemesek mellett üszögiek is szerepeltek. Üszög a 13. században már plébániás község lett. Kozár és Üszög is a 14. század elején jelentős hely volt, hiszen papjaik voltak, akik pápai tizedet fizettek. A káptalan tagjai között az üszögi pap 1333-ban 11 báni pápai tizedet fizetett. Ez mutatja, hogy Üszög e korban jelentős hely volt.Jó szeretni való világban élni... Kozármisleny. Szerkesztette: Dr. Erdődy Gyula. Kozármisleny, 2001. 45. o.
Üszög minden bizonnyal Pécs város sorsában osztozik. Tatárjárás, Mátyás gazdag kora, a 15. század nagy pestisjárványai követik egymást. 1526-ban a Pécsi Egyetem diákjai Baksay Sándor (1832-1915) regénye szerint az üszögi kiserdőben gyülekeztek és onnan indultak a mohácsi csatatérre. 1543. július 20-ig, a török megszállásig a pécsi püspökség birtoka. 1566-ban Sziget várának elestét követően megkezdődött Baranya vármegye megszállásának második igen hosszú szakasza, mely 1686-ig tartott. A 16. század második felében és a 17. században a Pécs környéki falvak lakói valószínűleg nem költöztek el. Timár György megállapítása szerint az 1570 körüli években, egyes falvakban ugyanazon családnevek tűntek fel a török kincstári defterekben, mint a török utáni évek kamarai összeírásaiban. E terület a török hódoltság időszakában a pécsi náhijéhez adózott. A török támogatta a római katolikus vallással szemben az új vallások térnyerését, így a reformációt is. Baranya vármegyében 1581-ben már csak három római katolikus pap tevékenykedett.
1686. október 16-án Buda várát a töröktől visszafoglaló keresztény sereg egyik hadoszlopa Tolna mellől indulva ért Pécs alá, majd kisebb ostrom után a várost védő háromezer török megadta magát. 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál, ami a második mohácsi csata néven vonult be a történelembe döntő ütközet zajlott le a Szent Liga csapatai és a török között, melynek következtében a Dunántúl délkeleti része teljesen felszabadult. A török alóli felszabadító háború igen nagy megterhelést jelentett a Habsburg Birodalomnak. Azért, hogy a terheket megossza, a felszabadult területeket a Császári Udvari Kamara kezelésébe adták, amely az elhagyott javakat – már amelyeket a földesuruk és lakosságuk elhagyott, vagy elhagyni volt kénytelen – csak megváltási összeg fejében adta vissza tulajdonosainak, vagy azok örököseinek, amit kevesen tudtak megfizetni. A kamara a területen prefektúrákat alakított ki, amelyek elvégezték a gondjaikra bízott javak számba vételét, felmérték a területen megmaradt falvakat, elsősorban adózási kötelezettségeik megállapítása céljából. A településből a török kiűzése után alig maradt valami, a feljegyzések szerint csak „romjaik”.
A Batthyányiak kora A birtokot 143 éves török megszállás után lefoglalja a Császári Udvari Kamara. A Kamara Pécsi Prefektúrájához tartozó terület lesz és okmányokban Vőszegh néven emlegetik. 1695-ben és 1696-ban Baranya vármegyében összeírták a településeket, szintén az adózási képességük megállapítása végett. Üszögről 1696-ban így írtak:
„ … Puszta falú. … Keresztény földesura a pécsi püspök. Hogy milyen évi cenzust fizettek urasága elismeréséül, azt nem tudni, mivel puszta. Török földesura Kys Kádija volt. … Lakói mind kálvinisták voltak. … A török időkben a tizedet a török földesúrnak szolgáltatták.”