bélyegkép|jobbra|Várkonyi Nándor 1909. Nyitra. bélyegkép|jobbra|Várkonyi Nándor 1914. Nyitra. bélyegkép|jobbra|2012. május 16-án, Pécsen megnyílt a Belvárosi Fiókkönyvtár a volt Hamerli-házban (Pécs, Király u. 9.) Ebben az épületben kapott helyet a Várkonyi Nándor emlékszoba is, mely dolgozószobája bútoraiból, könyveiből és egyéb emléktárgyakból áll. bélyegkép|jobbra| Várkonyi Nándor emléktáblája. Klimo Könyvtár. Pécs, Szepessy Ignác utca 1–3. bélyegkép|jobbra| Várkonyi Nándor és feleségének a sírja a Pécsi Köztemetőben. Parcella: S, Sor: I., Sírhely: 2 bélyegkép|jobbra|A Klimó Könyvtár olvasótermei. Itt dolgozott Várkonyi Nándor 1924–1956 között bélyegkép|260px|Az egykori jezsuita Pius gimnázium és internátus, ma a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi és a Természettudományi karának ad otthont. Itt tanított Várkonyi Nándor 1941–1945 között.
Várkonyi Nándor (Pécs, 1896. május 19. – Pécs, 1975. március 11.) magyar író, irodalomszervező, szerkesztő, könyvtáros, irodalom- és kultúrtörténész.
Családja
Várkonyi Nándor apai nagyszülei Czernil Ignácz (Olmütz, 1830. július 30. – Budapest, 1878. július 5.) és August Mária (1824. február 14. – ?), anyai nagyszülei Eberhardt Hugó (Lebkowitz, 1826. június 21. – Krems, 1897. szeptember 17.) és Voschtetter Amália (Songastin, 1832. december 4.– Pozsony, 1912. július 6.). Édesapja id. Várkonyi Nándor (Budapest, 1856. július 29. – Budapest, 1918. július 13.), a Magyar Királyi Belügyminisztérium engedélyével 1890-ben az eredeti vezetéknevű Czernil Nándor vezetéknevet változtatott, a felvett vezetéknév Várkonyi, utónév Nándor. Édesanyja Eberhardt Mária (Pécs, 1861. augusztus 9. – Budapest, 1953.Kende Kata. Várkonyi Nándor élete képekben. 17-18. Széphalom Könyvműhely. 2016. Id. Várkonyi Nándor és Eberhardt Mária kilenc gyermeke közül vele együtt heten érték meg a felnőttkort: Irén (1886–1972), Dezső (1988–1971), Margit (1900–), Ödön (1894–1956), Mária, Gizella (1902–1997), András és László közvetlenül a születésük után haltak meg. Szülőháza Pécsen a Petrezselyem utca (ma Aradi vértanúk útja) 17-es számú háza volt. Bátyja Várkonyi Hildebrand Dezső (1888–1971) filozófus. 1927 októberében megnősült, felesége Schäffer Erzsébet (1906–1985), két gyermekük született, leányuk Éva (1928–2005) Kende Sándorné és Péter fiúk (1932–2020). Három unokája, Kende Ágnes és Kende Kata (Éva gyermekei), valamint András (Péter gyermeke) a mai napig nagyapjuk emlékének méltó őrzői: konferenciák, szabad- és nyári egyetemek, emlékestek, tanácskozások, megemlékezések, (Pécsen, Nyitrán, Sümegen és Budapesten), könyvek, tanulmánykötetek, valamint egy gazdag tartalommal bíró, folyamatosan bővülő honlap segítségével. Kende Kata nagyapja emlékének fennmaradása és munkásságának bemutatása érdekében egy rendkívül adatgazdag, informatív honlapot indított 2016. június 5-én.Honlap. Várkonyi Nándor
Életpályája
Nyitrán érettségizett 1914-ben. A család ezután Budára költözött. Várkonyi Budapesten tanult bölcsészetet, magyar–francia szakon, illetve orientalisztikát hallgatott Mahler Ede professzornál. 1916-tól katona volt az első világháborúban, 1917-ben leszerelték betegsége miatt, mely későbbi halláskárosodását okozta. 1918-tól egy évig Révay József gróf házitanítója volt. 1921-ben teljesen elvesztette hallását. A tanári pályáról le kellett mondania. 1921-ben közli írásait a Tavasz című pozsonyi folyóirat. Szeptembertől Pappenheim Szigfrid gróf gyerekeinek, Sándornak és Györgynek a nevelője volt. 1922-ben Pécsre költözött. Süketsége miatt tanári oklevelet nem szerezhetett, ezért 1918-tól 1924-ig fizikai munkával, (szőnyegszövés, könyvkötés) részben könyvfordítással tartotta fenn magát. Számos francia, német, angol és olasz írótól jelentek meg fordításai. 1926-ban például két újabb regény fordítását adják ki: Honoré de Balzac: Sivatagi kaland és Edgar Allan Poe: Az aranybogár című művét. 1928-ban megjelent Emile Baumann: A feláldozott című regényfordítása. A fordítói munkát Pécsre való visszakerülésével sem hagyta abba. Honoré de Balzac, Émile Baumann, René Bazin, Ernst Theodor Amadeus Hoffmann, Joris-Karl Huysmans, Xavier de Maistre, Alfredo Panzini, Edgar Allan Poe műveit fordította magyar nyelvre. Saját bevallása szerint beszédszintű nyelvismerete volt francia és német nyelvekből, ezek mellett olvasási szinten tudta még az angolt, az olaszt, valamint a latint és a görögöt, de értette a spanyol, a portugál, a holland szövegeket is. A doktori szigorlatot süketen tette le a pécsi egyetem bölcsészeti karán 1929-ben, magyar-francia-német irodalomtörténetből, summa cum laude minősítéssel. „A magyar irodalom és a világirodalom kapcsolatai” c. tárgykörből rendszeresen előadásokat tartott 1935-től 1940-ig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon, 1941-től 1945-ig a Jog- és Államtudományi Karon, valamint 1945/46-ban a Tanárképző Tanfolyamon. 1929-ben első ízben osztják ki a Baumgarten-díjakat. Neve ott szerepel a díjra jelöltek között, de végül „vigaszdíjul", áprilisban ezer pengő jutalmat kap csak. Egyik elindítója és szerkesztője a Symposion című lapnak. 1924-től 1956-ban történt nyugdíjazásáig az Egyetemi Könyvtár munkatársa volt (1948-tól osztályvezető, 1950–1951-ben megbízott igazgató). A Pécsi Egyetemi Könyvtárban 1924-től 1936-ig az „ideiglenes napidíjas” jövedelmét hosszú évekig különféle „mellékkeresetekkel” egészítette ki. Lektor volt a pécsi Danubia kiadónál, rendezte és katalogizálta az Irgalmas rend, az Egyetem nyelvészeti tanszék, a Szent Mór Kollégium és a Tóth Lajos Emlékkönytár könyvanyagát. A Pécsi Egyetemi Könyvtárban 1936-ban a legalsó fizetési fokozatban dolgozott. A Janus Pannonius Irodalmi Társaságnak 1931-ben alapító tagja, 1941-től alelnöke, a Batsányi János Irodalmi Társaságnak 1945–1948 között elnöke. Tagja volt a Szent István akadémiának, a Dunántúli Írók Munkaközösségének, a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, a Magyar Írók Szövetségének, a PEN Clubnak. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Baranya megyei elnökévé választották meg és tanított a parasztpárt „népfőiskolai tanfolyamain, pl.: Pécsen, Harkányban, Balatonbogláron. A baloldali támadások miatt elnökségéről 1948-ban lemondott. Világirodalmi-történeti doktorátusát 1929-ben szerezte meg a pécsi egyetemen. 1933-ban a bölcsészkaron magántanárrá habilitálták. 1941-től 1948-ig, annak megszűnéséig szerkesztette a Sorsunk című lapot. A két világháború között Hamvas Bélával és Kodolányi Jánossal együtt ők alkották a nagy szellemi triumvirátust, műveiknek szabad, csonkítatlan megjelenése azonban csak 1989 után vált lehetségessé. 1963-ban munkatársa lett a Magyar irodalmi lexikon szerkesztőségének, majd 1970-ben a Világirodalmi lexikon szerkesztőségének.
Tanulmányait, kritikáit, szépirodalmi műveit, valamint verseit az alábbi folyóiratokban, napilapokban publikálta: Alföld, Délsziget, Diárium, Dunántúl, Dunántúl Évkönyve, Dunántúli Napló, Dunántúli Népszava, Dunántúli Szemle, Élet, Életünk, Esti Kurir, Hajdú-Bihari Napló, Híd, Hír (Nyitra), Ige, Írott Kő, Ív, Jelenkor, Katholikus Szemle, Látóhatár, Magyar Műhely, Magyar Szemle, Művészet, Napkelet, Nyugat, Pécsi Emericánás Élet, Pannonia, Pandora, A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Magyar Szociográfiai Intézet Közleményei, Magyarság, Múzeumi Körlevél, Pécsi Napló, Pécsi Szabad Szó, Röneszánsz, Sorsunk, Symposion, Széphalom, Tavasz (Pozsony), Tolna Megyei Népújság, Új Élet, Új Írások, Újság, Vajdasági Írás, Vigilia, Vigyázó Szem.Bertók László: Várkonyi Nándor bibliográfia. Pécs, 1984. (Életrajzi adatok 28–38.) A Sziriat oszlopai tetralógiáját a nagyközönségnek írta, bízva abban, hogy munkája teljes terjedelmében majd valamikor meg fog jelenni. Ez 1989-ben történt meg, amikor a szocialista rendszerek megbuktak. Általában, kivéve a Bibliát, csak a szerzőkre hivatkozik, a mű (könyv, tanulmány stb.) címét nem adja meg. Ha nem volt lefordítva az eredeti mű magyarra, akkor az eredeti változatot dolgozta fel.
Mezey Katalin véleménye szerint:”Sötét függönyöket húznak el a rendszerváltás évei azok elől az ablakok elől, melyeken át kiláthatunk közel- és távol-múltunk eseményeire, a valódi szereplőkre és a valódi történetekre. Egy ilyen függöny fellebbentésének feladatát vállalta magára a Várkonyi-emlékkönyv is, bízva abban, hogy az idő elteltével sem csökkent azoknak a száma, akik a magyar irodalmi és kultúrhistóriai jelenségekre kíváncsiak, és részt kívánnak venni az értékek trónfosztását hozó évtizedek hagyatékának felszámolásában."
Az 1970-es években, még életében kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, és az Elnöki Tanácstól megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. 1998-ban posztumusz kitüntették a Magyar Örökség díjjal.
Főbb művei
A Sziriat oszlopai tetralógiája Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák; Egyetemi Ny., Budapest, 1942 (1972 és 1984 cenzúrázott kiadás; 2002 teljes kiadás; 2017 2. teljes kiadás) Az elveszett paradicsom; Baranya megyei Könyvtár, Pécs, 1988 (Pannónia könyvek) (részletek; 1994 teljes kiadás) Az elveszett paradicsom; utószó: Rajnai László; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1994 Az ötödik ember, 1–3.; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1995–1997 Varázstudomány, 1–2.; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1998–2000 Sziriat oszlopai; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2002 Az elveszett paradicsom; szerk. Hafner Zoltán, Mezey Katalin; 2. javított kiadás; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009. Varázstudomány; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2015–
Egyéb művek A modern magyar irodalom; életrajz összeáll. Szabó István; Danubia, Pécs, 1929 A pécsi Szent Mór Kollégium könyvtára; Egyetemi Könyvtár, Pécs, 1931 (Közlemények a Pécsi Erzsébet-Tudományegyetem Könyvtárából) Pécs és Baranya a szépirodalomban. Életrajzi és tartalmi utalásokkal. 1. közlemény; Egyetemi Könyvtár, Pécs, 1932 (Közlemények a Pécsi Erzsébet-Tudományegyetem Könyvtárából) Elmék, eszmék. Tanulmányok; IGE, Budapest, 1937 Magyar katonaköltők; Janus Pannonius Társaság, Pécs, 1940 (A Janus Pannonius Társaság könyvtára) Petőfi arca (1940) A dunántúli költészet; Martineum Ny., Szombathely, 1940 (Dunántúli Szemle könyvei) Kelet és nyugat határán; Dunántúl Ny., Pécs, 1941 (A Janus Pannonius Társaság könyvtára) Kodolányi János; Dunántúl Ny., Pécs, 1941 A paraszt a magyar irodalomban; Magyar Szociográfiai Intézet, Pécs, 1942 (Szociográfiai értekezések tára) Az újabb magyar irodalom. 1880-1940; életrajz, könyvészet Harcos Ottó; Szukits, Budapest, 1942 Az újabb magyar irodalom. 1880-1940; prof. dr. Nagy Imre tanulmányával kiegészítve; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2021 Az írás története; Attila Ny., Budapest, 1943 (Turul könyvek) Magyar Dunántúl. Táj és nép; Turul, Budapest, 1944 (1975-ben Dunántúl címen jelent meg) Az üstökös csóvája. Dokumentumok Petőfiről; Dunántúli Magvető, Pécs, 1957 Stonehenge; szöveg Várkonyi Nándor, fotó Panyik István, Sellei Sarolta; Corvina, Budapest, 1975 Dunántúl; utószó Tüskés Tibor, fotó Panyik István, Sellei Sarolta; bővített, átdolgozott kiadás; Magvető, Budapest, 1975 Pergő évek; Magvető, Budapest, 1976 (Tények és tanúk) (cenzúrázott kiadás; 2004 teljes kiadás) Az írás és a könyv története; szerk., jegyz., utószó, névmutató, fotóvál., irodalomjegyzék Keresztúri József, szerk., szöveggond. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001 Várkonyi Nándor. Az írás és a könyv története Pergő évek; szerk., utószó Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2004 Magyar katonaköltők – Az üstökös csóvája – Dunántúl (2006) Összegyűjtött tanulmányok; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely., Budapest, 2006- Egy irodalmi korszak számvetése (2008) Kaleidoszkóp (2014) "Az elmélet a steril agyvelők menhelye". Várkonyi Nándor és Horváth Árpád levelezése; Napkút, Budapest, 2016 (Káva téka)
Széphalom Könyvműhely. Várkonyi Nándor életműsorozat. (1990-2017) Várkonyi Nándor. Galéria. Életműsorozat. Petőfi arca, 1990 Az elveszett Paradicsom, 1994 Az ötödik ember I., 1995 Az ötödik ember II., 1996 Az ötödik ember III., 1997.