Philippe Charles d’Orléans (Saint-Cloud, Franciaország, 1674. augusztus 2. – Versailles, Franciaország, 1723. december 2.), a Bourbon-ház orléans-i ágából származó francia királyi herceg, hadvezér és államférfi, születése jogán Chartres hercege, majd apja jogán Orléans hercege. Unokaöccse, XV. Lajos francia király kiskorúsága idején, 1715 és 1723 között Franciaország régense, majd 1723 augusztusától azon év decemberében bekövetkezett haláláig az ország főminisztere. Kormányzósága idejéről a Régens () ragadványnévvel illetik.

A herceg Fülöp orléans-i herceg és második feleségének, Pfalzi Erzsébet Saroltának egyetlen felnőttkort megélt fia volt, XIV. Lajos francia király unokaöccse. 1692-ben vette feleségül nagybátyja, a király Madame de Montespan márkinétól származó törvényesített leányát, Mademoiselle de Blois-t. De facto uralkodásának időszakát régence néven említik (1715–1723). Régenssége 1723 februárjában, XV. Lajos nagykorúvá válásával ért véget, majd Orléans hercege 1723. december 2-án negyvenkilenc éves korában hunyt el.

Élete Származása balra|65px

Fülöp herceg a Saint-Cloud hercegi kastélyban született 1674-ben. Édesapja (I.) Fülöp orléans-i herceg (1640–1701) volt, a Monsieur, XIV. Lajos király (1638–1715) öccse, XIII. Lajos francia király (1601–1643) és Ausztriai Anna spanyol infánsnő (1601–1666) második fia, IV. Henrik király unokája. Édesanyja a Wittelsbach-házból való Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő (Liselotte von der Pfalz, 1652–1722) volt, I. Károly pfalzi választófejedelem (1617–1680) és Sarolta hessen-kasseli tartománygrófnő (1627–1686) leánya, Orléans-i (I.) Fülöp második felesége. Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő rövid élettörténete a Pallas Lexikonban (mek.oszk.hu) Szülei házasságából három testvér született:

Sándor Lajos (Alexandre-Louis), Valois hercege (1673–1676), kisgyermekként meghalt. Fülöp (1674–1723), Chartres, majd Orléans hercege. Erzsébet Sarolta (1676–1744), Chartres kisasszonya, aki Lipót Józsefhez (1679–1729), Lotaringia és Bar hercegéhez ment férjhez, az ő fia lett I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár. Őt tekintik a Habsburg–Lotaringiai-ház egyik ősanyjának.

Fülöp féltestvérei apjának első házasságából, amelyet korán elhunyt unokanővérével, Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnővel (1644–1670), a kivégzett I. Károly angol király leányával, IV. Henrik király egy másik unokájával kötött:

Mária Lujza (1662–1689), aki az utolsó Habsburg-házi spanyol király, II. Károly felesége lett. Fülöp Károly királyi herceg, Valois hercege (1664–1666), kisgyermekként meghalt. Anna Mária (1669–1728), aki 1684-ben II. Viktor Amadé savoyai herceghez (1666–1732) ment feleségül. Férje 1730-tól II. Viktor Amadé néven szárd–piemonti király lett. Anyja révén Anna Mária királynét és utódait a brit jakobiták az Egyesült Királyság és Írország jogos trónörökösének tekintették.

Ifjúsága Idősebb fiútestvéreinek korai halála miatt Fülöp herceg vált az orléans-i hercegi korona várományosává, majd örökösévé.Christine Pevitt : Philippe, Duc d’Orléans: Regent of France, Weidenfeld & Nicolson, London, 1997. A fegyelmezetlen és csapongó kamasz tanítása először kudarcokat eredményezett. Később maga a király gondoskodott nevelőről. A herceg tanítását 1683-tól a szabados szellemű Guillaume Dubois abbé (1656–1723), a későbbi államférfi irányította.V. de Seilhac: L’Abbé Dubois, premier ministre de Louis XV. Paris, 1862. 5-11., 185-205. oldalak. Fülöp anyja, Erzsébet Sarolta hiába kifogásolta Dubois úgymond „züllött” világnézetét, XIV. Lajos ragaszkodott személyéhez. Magát az oktatást a kor kiváló pedagógusa, Nicholas-François Parisot de Saint-Laurent végezte (1687-ig). Tanítóinak keze alatt Fülöp becsvágyó, érdeklődő és szorgalmas tanulóvá érett. Diplomáciai, katonai és hadvezetési ismereteket szerzett. Zeneszerzésre Marc-Antoine Charpentier oktatta.

bélyegkép|300px|XIV. Lajos fogadja a genovai dózse hódolatát, 1685. május 15-én. A király kíséretében I. Fülöp, Orléans hercege és fia, Chartres hercege. (Claude Guy Hallé festménye) 1685. május 15-én Chartres tízéves hercege először jelent meg, apja kíséretében hivatalos eseményen, Francesco Maria Lercari Imperiale genovai dózse fogadásán a versailles-i kastélyban. 1686. június 2-án a Szentlélek-rend lovagjává avatták, jövendő sógorával, Louis-Auguste de Bourbonnal, Maine hercegével és unokafivéreivel, Louis III de Bourbonnal, Condé hercegével és François Louis de Bourbon-nal, Conti hercegével együtt.

A pfalzi örökösödési háború során Chartres ifjú hercege kitüntette magát Mons 1691-es ostrománál, az 1692-es steinkerque-i (steenkerkei) csatában, az 1693-as neerwindeni csatában és a Namur erődjének birtoklásáért 1692–1695 között folyó harcokban. A pfalzi háború utáni békés években Fülöp herceg természettudományos tanulmányoknak szentelte magát.

Házassága, családja bélyegkép|Françoise-Marie de Bourbon, Blois kisasszonya, XIV. Lajos és Montespan márkiné törvényesített leánya, Chartres majd Orléans hercegnéje

Amikor XIV. Lajosnak fia, majd 1682-ben fiúunokája (Lajos, Burgundia hercege) is született, az orléans-i ág trónöröklési esélyei elhalványultak, ezért Chartres hercege számára előnyös házasságot kerestek. XIV. Lajos már 1688-ban közölte öccsével, Orléans-i Fülöppel azon királyi óhaját, hogy Françoise Marie de Bourbont (1677–1749), Blois kisasszonyát, XIV. Lajos házasságon kívüli leányáthttp://www.thepeerage.com/p10526.htm#i105255 – akit a király kegyencnője, Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart, Montespan márkiné (1640–1707) szült, és akit a király 1673-ban törvényesített –, öccsének egyetlen fiához, az ifjabb Fülöphöz, Chartres hercegéhez kívánja feleségül adni. XIV. Lajos szavai szerint igen megtisztelő az ifjú herceg számára, ha nagybátyja, a király a saját leányának kezét ajánlja fel neki.

A házasságot Fülöp herceg mindkét szülője ellenezte. Apja, a Monsieur, pontosan érzékelte királyi bátyjának alig leplezett szándékát, a Bourbon-ház másodszülötti, orléans-i ágának eltávolítását a trónöröklés bármiféle lehetőségétől. Az Orléans-ház törvényes sarjának hozzákényszerítése az elsőszülötti (azaz a királyi) ág „balkézről való”, alacsonyabb presztízsű tagjához pontosan ezt jelentette. Fülöp anyja, Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnő is minden lehetséges módon tiltakozott királyi vérből való hercegi fiának és a – szavai szerint – „kettős házasságtörésből származó fattyúnak” összeboronálása ellen.Blois kisasszonyának nemzésekor mindkét szülő hivatalosan érvényes házasságban élt saját, élő házastársával (XIV. Lajos király felesége Mária Terézia királyné volt, a márkiné pedig nem volt elválasztva férjétől, Montespan márkitól). „Ha vérem hullatásával megakadályozhattam volna fiam házasságát, megtettem volna, de mióta a dolog elvégeztetett, már csak a megbékélést óhajtottam” – írta emlékirataiban.Erzsébet Sarolta emlékiratai: Mémoires, fragments historiques et correspondance de Madame la duchesse d’Orléans, Princesse Palatine, mère du Régent, kiadó Paulin, 1832. Bibliothèque jésuite des Fontaines. 167. old. Google books, digitalizálva: 2011. febr. 1., Idézet: 167. oldal.

XIV. Lajos szívósan ösztökélte a házasságot. Dubois bíboros is erre biztatta Chartres hercegét, aki végül engedett a királyi akaratnak. 1692. február 18-án a versailles-i kastélyban megtartották az esküvőt. Az Orléans-ház méltóságán esett sérelmet a király hatalmas összegű hozománnyal orvosolta: kétmillió livre-t adott készpénzben, mesés évjáradékokat biztosított (leányának, Françoise Marie-nak livre-t, vejének, Fülöp hercegnek livre-t), továbbá nagy mennyiségű drágakövet és értékes ékszert adott nászajándékba.Thea Leitner: Skandal bei Hof, Ueberreuter, Bécs, 1993. , 104. old. Vőlegény és menyasszony vér szerint egymás első unokatestvérei voltak, de egyikük királyi házasságból, másikuk házasságtörő kapcsolatból született. A boldogtalan, de gazdagon bearanyozott házasságból nyolc gyermek született, hét leány és egyetlen fiú:http://www.thepeerage.com/p10316.htm#i103157

Egy leánygyermek, Valois kisasszonya (1693–1694), csecsemőkorában meghalt. Mária Lujza Erzsébet (1695–1719), aki 1710-ben Károlyhoz, Berry hercegéhez (1686–1714), XIV. Lajos harmadik unokájához ment feleségül. Lujza Adelheid (1698–1743 (1698–1743), Orléans kisasszonya, Chelles főapátnője, nem ment férjhez. Sarolta Aglája (1700–1761), Valois kisasszonya, aki 1720-ban az Este-házból való III. Ferenc modenai herceghez ment feleségül. Lajos, Chartres hercege (1703–1752), aki 1723-ban apjától örökölte Orléans hercegének címét (I. Lajos néven). 1724-ben Auguszta Mária Johanna badeni őrgrófnőt (1704–1726), a törökverő Bádeni Lajos őrgróf leányát vette feleségül. Lujza Erzsébet (1709–1742), Montpensier kisasszonya, 1722-től I. Lajos spanyol király (1707–1724) felesége, majd özvegye. Filippina Erzsébet Sarolta (1714–1734), Beaujolais kisasszonya; Lajos infáns öccsének, Károly infánsnak, Parma hercegének eljegyzett menyasszonya, de házasságát politikai okokból halasztották, míg végül Filippina 19 évesen, hajadonként meghalt. Lujza Diána (1716–1736), Chartres kisasszonya, aki 1732-ben Louis François de Bourbonhoz, Conti hercegéhez (1717–1776) ment feleségül.

Egyéb szerelmi viszonyaiból Fülöp hercegnek további, házasságon kívüli gyermekei is születtek, akiknek később magas méltóságokat juttatott:

Florence Pellegrin operaházi táncosnővel (1660–1716) folytatott viszonyából született Louis Charles de Saint-Albin (1698–1764), Laon püspöke, Cambrai érseke. Christine Charlotte Desmares-ral (1682–1753) folytatott viszonyának gyümölcse lett Philippe Angélique de Froissy kisasszony (1702–1786), aki 1718-ban Henri François de Ségur grófhoz ment feleségül. Marie Louise Madelaine Victorine Le Bel de La Boissière-hez, Argenton grófkisasszonyához (1684–1747) fűződő viszonyából származott Jean Philippe François d’Orléans (1702–1748), az Hautvillers apátság kegyura.

bélyegkép|Orléans-i Fülöp 1700 körül(Hyacinthe Rigaud festménye)

Orléans hercege 1701-ben édesapja, Orléans-i I. Fülöp, a Monsieur – bátyjával, XIV. Lajos királlyal anyagi és családi ügyekben folytatott dühödt vita után – agyvérzést kapott és meghalt. A 27 éves Fülöp megörökölte Orléans hercegének címét, Anjou, Montpensier, Nemours grófságokat és Joinville hercegségét.Nancy Nicholas Barker: Brother to the Sun king: Philippe, Duke of Orléans. Orléans hercegeként – apjától való megkülönböztetésül – a dokumentumokban II. Fülöpnek nevezték.

XIV. Lajos bizonyos felelősséget érzett egyetlen testvérének hirtelen haláláért. Az ifjú orléans-i herceget bizalmáról és támogatásáról biztosította. A spanyol örökösödési háború itáliai hadjáratában magas katonai parancsnoki beosztásokkal bízta meg. Fülöp elismerést szerzett az 1706-os torinói csatában. 1707-ben a spanyolországi fronton része volt az almansai győzelemben és más fontos hadműveletekben, amelyekkel konszolidálták a spanyolországi Bourbon-hatalmat. XIV. Lajos fülébe azonban olyan pletykák jutottak, hogy Orléans-i Fülöp azon mesterkedik, hogyan orozhatná el a spanyol királyi koronát saját unokaöccsétől, Fülöptől, Anjou hercegétől, XIV. Lajos unokájától. Nem tudjuk, hogy a féltékeny és gyanakvó XIV. Lajos hitelt adott-e a híreszteléseknek, Orléans-i Fülöpöt mindenesetre visszahívta a hadvezérségből.

Fülöpnek – abban a korban meghökkentő – nézetei (liberalizmus, ateizmus) miatt sok nézeteltérése támadt nagybátyjával, a királlyal. 1711–1714 között a trón várományosainak sorozatos elhalálozása nyomán a Bourbon királyi ház franciaországi trónöröklése súlyos veszélybe került, a királynak csak egyetlen egyenes ági leszármazottja maradt életben, a legkisebb dédunoka, az 1710-ben született Lajos, Anjou hercege, a későbbi XV. Lajos király.