A perzsa onager (Equus hemionus onager) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a lófélék (Equidae) családjába tartozó ázsiai vadszamár (Equus hemionus) egyik alfaja, amely Irán területén őshonos.
Előfordulása A perzsa onager a hegyi puszták, félsivatagok és sivatagos síkságok lakója.
Legnagyobb populációja az iráni Khar Turan Nemzeti Parkban található.
Megjelenése Átlagos magassága 1,5 méter, testhossza 2 méter, testtömege 250 kilogrammot. Kisebb mint a többi alfaj.
Életmódja Növényevő, füvekkel, bokrokkal, és a lombozattal táplálkozik.
Gyors futó, de néha áldozatául esik medvéknek, farkasfalkának, vadkutyáknak, hiúzoknak és leopárdoknak, a tigris is megtámadja. Füvet eszik. Az ember kizárólagos farmokon tenyészti. Régen a nomád népeknek fontos állata volt. A törzs, ha letelepedett, a bőréből sátrat, ruhát készítettek. A hátán terhet hordattak. Húsát megették és igavonásra is használták az állatot. Tartása egészen a 16. századig fennmaradt. Mára védett, mert orvvadászok vadásznak rá. A perzsa onager legtöbb példánya Iránban él, innen ered a neve. Perzsa nyelven: dzsomki gtzuilmew, melynek jelentése gyors futó.
Szaporodása 365-368 nap vemhességi idő után hozza világra, általában egy utódját.
Természetvédelmi helyzete A Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetettnek tartja nyilván, mivel nem áll messze a kihalástól. Jelenleg a húsáért és bőréért való orvvadászat, illetve a házi jószágokkal való versengés és az aszály jelentik a legnagyobb veszélyt az alfajra.
Források
Fordítás
Kategória:Szamarak Kategória:Lófélealfajok Kategória:Irán emlősei