A Maki, teljes nevén Maki Engineering egy megszűnt Formula–1-es konstruktőr. Bár nyolc versenyen is részt vettek, egyen sem tudtak elindulni, ezzel a sportág legrosszabb csapatainak egyike. Egyetlen sikeres futamuk a bajnokságba bele nem számító 1975-ös svájci nagydíj volt.

Története Mimura Kendzsi és Ono Maszao huszonéves japán fiatalemberek alapították az 1970-es évek elején azzal a céllal, hogy meghódítsák a Formula–1-et.Geschichte von Maki Engineering auf der Internetseite www.f1rejects.com (abgerufen am 8. Mai 2014). Előttük egy japán csapat indult már, méghozzá a Honda. A Maki pilótaként szerződtette Howden Ganleyt, aki már rendelkezett Formula–1-es tapasztalattal, 33 nagydíj volt már a háta mögött. A csapat bázisa Ganley londoni műhelyében lett berendezve, így a második karosszéria és a két tartalék már Londonban készült el, az F101-re keresztelt autót a projekt két vezére, Mimura és Ono tervezte.David Hodges: Rennwagen von A–Z nach 1945, Motorbuch Verlag Stuttgart 1993, , S. 158. Az autó radikális és egyértelműen szabálytalan orrot és egy hatalmas, a fél pilótafülkét lefedő szélvédőt vonultatott fel - és ami még nagyobb probléma volt, hogy elképesztő (kb. 100-150 kg) túlsúllyal is küzdött.

Az első tervek szerint két autót indított volna a csapat 1974-ben, ám nem sikerült az ehhez szükséges anyagi feltételeket biztosítani, így az első tesztet teljesítő Shaw Hayami, aki kettes számú pilóta lett volna, hamarosan inkább a politika felé fordult. Ganley elől eltitkolták e teszt köridőit, ugyanis már ekkor, március végén világossá vált, hogy autójuk egyszerűen alkalmatlan a királykategóriára.Doug Nye: Das große Buch der Formel-1-Rennwagen. Die Dreiliterformel ab 1966. Verlagsgesellschaft Rudolf Müller, Köln 1986, , S. 204. Az egyenesekben lassú volt, a kanyarokban bizonytalan, ráadásul folyamatosan túlmelegedett.

Eredetileg az 1974-es szezon hatodik futamán, Monacóban debütáltak volna, de a Nemzetközi Automobil Szövetség visszautasította a nevezésüket. Ezután a júliusi brit nagydíjra akart benevezni csapat, ám Ganley kijelentette, hogy ezt az autót nem hajlandó vezetni. Az ő útmutatásai szerint alakították át az F101-et, melyen a hátsó szárny kivételével semmi nem maradt változatlan, a túlsúly viszont még mindig 100 kilogramm körül volt. Esélyük sem volt kvalifikálni a futamra, a 35 nevezőből Ganley a 32. helyen zárta az időmérő edzést, miközben csak huszonöten állhattak rajthoz. A következő hétvégén aztán a Maki szezonja és Ganley Formula–1-es karrierje is véget ért. Az új-zélandi első pénteki edzéskörén a felfüggesztés hibájából hatalmasat bukott, autója eleje leszakadt, s bár saját lábán szállt ki a roncsból, pillanatokkal később összeesett a pályán; mint kiderült, súlyos bokasérülést szenvedett. A Maki szeretett volna még a szezon során visszatérni, sőt év végére Ganley is felépült, ám az autót át kellett volna alakítani, hogy versenyképesebb legyen, amire viszont pénz nem volt, így egyetlen sikertelen időmérő, valamint egy balesettel zárult edzéskör után véget kellett vetni az 1974-es projektnek.

1975-re a Maki megszerezte a Citizen óramárka támogatását, s az innen származó összegből el tudták kezdeni az egyik tartalékkarosszéria átépítését, ismét új koncepció szerint. Az F101C már Goodyear-abroncsokon gurult, a versenyző kiléte viszont eleinte bizonytalan volt, de végül Dave Walkerre esett a választás. Az ausztrál végül még csak egy időmérőn sem szerepelt a Maki színeiben, ugyanis hiába érkezett meg Zolderbe, az első futamra, melyre a csapat benevezett, az istálló el sem utazott. A svéd nagydíjra szintén neveztek, de innen már a versenyző is távol maradt, hogy aztán Hollandiában végre feltűnjön a színen a Maki. A pilótájuk a piacvezető japán kimonógyártó cég tulajdonosának fia, Fusida Hirosi volt, akinek ráadásul garantált helye lett volna a rajtrácson a 25 nevező miatt, ám a szabadedzésen túlpörgette és tönkretette a Ford-motort, tartalék pedig nem volt. Mire sikerült újat szerezni, egy futam már el is telt, így Fusida legközelebb a brit nagydíjra próbálhatta meg kvalifikálni magát, sikertelenül. A Maki F101C még annyira se volt versenyképes, mint az elődje, s a helyzet csak rosszabb lett a Nürburgringre, a csapat ugyanis az előző évi fiaskó után alaposan megerősítette az autót, hogy egyáltalán kibírja a pályát, ez viszont azt eredményezte, hogy még a korábbinál is nehezebb lett. Így aztán a Fusida helyére ültetett Tony Trimmernek esélye sem volt kvalifikálni magát, még annak ellenére sem, hogy mindössze egy riválist kellett volna ehhez megelőzni. Mielőtt az autó tönkrement, Trimmer egyetlen a pole-időtől 44,5 másodperccel lassabb kört tudott összehozni. Az utolsó bejutó Lombarditól közel 7 másodperccel maradt el. Ausztriában a felfüggesztés ment tönkre az időmérőn, Olaszországban pedig a kuplung. A bajnokságon kívüli svájci nagydíjon rajthoz állhatott Trimmer, aki hat kör hátránnyal lett utolsó. A Maki ezt követően eltűnt a királykategóriából, Ono pedig elhagyta Mimurát, hogy a Kojima Engineering projektjén dolgozzon a továbbiakban.

Az egyedül maradt alapító szerette volna, ha nemcsak volt partnere autója lesz ott az 1976-os első japán nagydíjon, hanem az övé is, így papírra vetett egy vadonatúj Makit, az F102A-t, mely még az előzőeknél is rémesebbre sikeredett, s mint kiderült, a súly minimalizálása érdekében a biztonságot is feláldozták.David Hodges: A–Z of Grand Prix Cars 1906–2001, 2001 (Crowood Press), , S. 143. Trimmer egyetlen gyorskört tudott megtenni az autóval, mielőtt tönkrement volna, 18 másodperccel volt lassabb a pole-időnél. Az utolsó utáni pillanatban felmerült a lehetősége, hogy Trimmer egy Shadow volánja mögött rajthoz állhatna a futamon, ám a csapat nem engedte, mondván hogy velük áll szerződésben, ezzel megfosztották karrierje egyetlen világbajnoki futamindulásától.

Teljes Formula–1-es eredménylistája

Év Kasztni Motor Gumi Pilóta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés 1974 Maki F101 Ford-Cosworth DFV ARG BRA RSA ESP BEL MON SWE NED FRA GBR GER AUT ITA CAN USA0- VL NK NK 1975 Maki F101C Ford-Cosworth DFV ARG BRA RSA ESP MON BEL SWE NED FRA GBR GER AUT ITA USA0-VLVL Fusida Hirosi NI NK Tony Trimmer NK NK NK 1976 Maki F102A Ford-Cosworth DFV BRA RSA USW ESP BEL MON SWE FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA JPN0- Tony Trimmer NK

Bajnokságon kívüli futamok ÉvVersenyHelyszínPilótaHelyezés1975Svájci NagydíjCircuit de Dijon-PrenoisTony Trimmer13.

Jegyzetek

További információk Grandprix.com Encyclopedia Eredmények F1 Rejects történelem

Kategória:Megszűnt Formula–1-es csapatok