bélyegkép|250px|A vitorla és a kötél minden bizonnyal az egyik első „műszaki textília” az emberiség történetében. A kép ezeknek egy kb. i. e. 500-ból származó görög ábrázolása. A műszaki textíliák a textiltermékek egy csoportját alkotják, amely napjainkban mind nagyobb jelentőségre tesz szert és használata egyre nagyobb mértékben terjed. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság területén egyaránt erős törekvés van a környezetbarát technológiák alkalmazására, a megújuló erőforrások feltárására, a szerkezetek tömegének csökkentésére, az újrahasznosítás lehetőségeinek kihasználására. Mindennek a textilanyagok és textilszerkezetek sok felhasználási területen jól megfelelnek.
Fontos szerepe van annak is, hogy a textilruházati cikkek tömegtermelése mind jobban az úgynevezett olcsó bérű ázsiai, dél-amerikai és észak-afrikai országokban összpontosul, az európai és észak-amerikai textil- és textilruházati ipar ennek következtében jelentősen összezsugorodik és inkább csak a viszonylag kis sorozatban gyártott, nagyon magas esztétikai és minőségi színvonalú ruházati cikkek, valamint a speciális tulajdonságú és felhasználású termékek gyártása terén tudja megtartani pozícióit. Ez utóbbiak közé tartoznak a műszaki textíliák is. Jelentőségüket az is mutatja, hogy 2010-ben a Nyugat-Európában előállított textiltermékek 43%-át műszaki textíliák gyártására használták fel, és a szakértők az elkövetkező években a műszaki textíliák felhasználásának átlagosan évi mintegy 3,8%-os növekedését várják.
A műszaki textíliák fogalma és csoportosítása A műszaki textíliák köre rendkívül széles. Az élet legkülönfélébb területein használt műszaki textíliák tételes felsorolásai a szakirodalomban általában hosszú listák formájában jelennek meg. Szakszerű meghatározásuk a szakirodalomban sem egységes. Lényegében csak kizárásos alapon definiálhatjuk: nem tartoznak a műszaki textilanyagok közé a „szokványos” alsó- és felsőruházati termékek illetve azok anyagai, valamint általában véve a lakás- és háztartási textíliák sem. Még itt is vannak azonban kivételek: sokszor a műszaki textíliákhoz sorolnak bizonyos textiltermékeket, amelyek a ruházati cikkek gyártásában (beleértve a cipőgyártást is) mint „szerkezeti anyagok” használatosak és nem is láthatók (pl. közbélések, zsinórok, merevítő szalagok stb.), és olyanokat is, amelyeket pl. a bútoripar használ (pl. hevederek, a kárpitozás alatt elhelyezkedő belső borítóanyagok stb.), vagy a háztartásokban használt, textiltechnológiai eljárásokkal készült használati tárgyakat (pl. padlóburkolatok, kötött mosogató csutak stb.) is. Sok esetben találkozunk a műszaki textíliák felsorolásában az egészségügyben, gyógyászatban használt textilanyagokkal is (kötszerek, mesterséges erek, törlőkendők stb.).
A szakirodalomban leginkább elterjedt felosztás a műszaki textíliák legnagyobb jelentőségű világkiállítása, a TechtextilA műszaki textíliákkal foglalkozó Techtextil világkiállítást eredetileg Frankfurt am Mainban rendezték, de ma már Frankfurton kívül a világ több más nagyvárosában is (, Moszkva, Mumbai, Sanghaj) rendszeresen (kétévenként) megtartják. által alkalmazott besorolást használja, amely szerint 12 szakterület tartozik ide:
Agrotech – a növénytermesztésben, erdészetben, kertészetben, tájépítészetben használt textíliák, Buildtech – a magas- és mélyépítésben szerkezeti anyagként alkalmazott textíliák, Clothtech – a ruha- és cipőgyártásban nem alapanyagként, hanem szerkezeti anyagként használt textíliák, Geotech – az út-, vasút- és vízépítésben, gátak, hulladéklerakók stb. építésében használt szerkezeterősítő textíliák, Hometech – a bútorgyártásban és dekorációs anyagok formájában (pl. tapéta) használt textíliák, Indutech – a gépgyártásban, a vegyiparban, energiaiparban szerkezeti anyagként használt textíliák, Medtech – a gyógyászatban és higiéniai eszközökben alkalmazott textíliák, Mobiltech – a járműgyártásban (autó-, hajó-, repülőgépgyártás, vasutak, űrhajózás) szerkezeti anyagként használt textíliák, Oekotech – a környezetvédelemben, hulladékkezelésben alkalmazott textíliák, Packtech – csomagolóanyagok, az anyagmozgatásban, szállításban alkalmazott textíliák, Protech – az egyéni és közösségi védőfelszerelések előállításában használt textilanyagok, Sporttech – sportruházatok, sportfelszerelések, szabadidő-tevékenységek eszközeinek gyártásában alkalmazott textíliák.
Egy más szempontok szerint összeállított csoportosítás szerint a műszaki textíliák körébe tartoznak
a textilbetétes műanyag szerkezetek (kompozitok) vázszerkezetét alkotó textilanyagok, a különböző rendeltetésű hálók, a gépgyártásban, a vegyiparban, az energiaellátásban alkalmazott úgynevezett ipari textíliák, a járműipari alkalmazások, az egyéni védőfelszerelésekben alkalmazott textíliák, a textilanyagból készült szűrők, szűrőbetétek, a textil alapú csomagolóanyagok, a geotextíliák, a gyógyászati, egészségügyi és higiéniai textíliák, az anyagmozgatásban és szállításban használt textíliák, a hő, tűz és robbanás elleni védelemben használt textíliák, a fegyveres testületek által használt textíliák.
A felsoroltakon kívül a szakirodalomban még más szempontokat visszatükröző csoportosításokkal is találkozunk.
Történet Az emberiség már az ősidőkben is használt „műszaki textíliákat” – ide sorolhatók például az indákból, növényi rostokból sodort kötelek, hálók. Mintegy 5000 évvel ezelőtt az egyiptomiak már készítettek lenvászonból napernyőket, vitorlákat, lámpabeleket. Az ókori görögök a színházak, a rómaiak az amfiteátrumok fölé textilanyagból készült napvédő tetőket feszítettek ki. A 13. században élt Albertus Magnus leírása szerint a korai középkorban már kapucnival ellátott „védőruhát” hordtak a bányászok. Murillo, a 17. században élt spanyol festő napvédő ponyvákat ábrázol sevillai utcákat bemutató képein. A 18. században az európai lakásokban világító gyertyákban és olajlámpákban fonatolt kanócokat használtak.
A műszaki textíliák jelentősége a 20. század közepe óta nőtt meg, ekkor kezdtek a textilanyagok e téren való alkalmazási lehetőségeivel tudományosan is foglalkozni. Nagy lökést adott ennek a folyamatnak az űrhajózás igénye az újszerű szerkezeti anyagok iránt, a katonaság ruházatának és felszereléseinek tökéletesítésére irányuló törekvés, a munkavédelem fontosságának megnövekedése, a környezetvédelem és a jobb energiahasznosítás szükségességének előtérbe helyezése. A textilipar, az anyagtudományok és az alkalmazási területek kutatói, gyakorlati szakemberei közös munkájának eredményeként hozták létre – és hozzák létre folyamatosan napjainkban is – azokat az új nyersanyagokat és technológiákat, amelyek révén nagyon speciális felhasználási igényeket kielégítő, textil alapú termékek készülhetnek. A műszaki textíliák ma a fejlett ipari országok textilipara számára igen komoly üzleti lehetőségeket kínálnak.
A műszaki textíliák előállítása A műszaki textíliák előállításában a textilipar valamennyi gyártási eljárása képviselteti magát, a különböző kelmeképzési eljárásokon (szövés, kötés, horgolás, varrvahurkolás, fonatolás, nemszőtt kelmék készítése) kívül a sodrott (vert) kötelek gyártása is. Mindezek természetesen a fonalgyártáson (is) alapulnak, hiszen ahhoz, hogy a termékek megfelelő fonalakból készülhessenek, a fonóiparnak is fontos szerep jut speciális eljárások révén. Nagy szerepe van a nyers kelme előállítását követő sokrétű kikészítő eljárásoknak is. A textilgépgyárak – együttműködve a különböző szakterületeken működő kutatóintézetekkel, egyetemekkel, a műszaki textíliák felhasználóival – jelentős fejlesztési tevékenységet fejtenek ki kifejezetten bizonyos fajta műszaki textíliák előállítására szolgáló berendezések és technológiák megvalósítására. A vegyipar folyamatosan hozza létre a mesterséges szálasanyagok újabb és újabb változatait a speciális tulajdonságú textilanyagok iránti igények kielégítésére és az anyagtudomány is behatóan foglalkozik a textíliák sajátos tulajdonságaival és újszerű alkalmazási lehetőségeivel, különösképpen a kompozitokban betöltött szerepével és újabban a nanoszálakkal.
A műszaki textíliák sok esetben nem a szokványos, széles körben elterjedt textilnyersanyagokból készülnek, hanem speciális nyersanyagokat igényelnek, amelyeket többnyire különféle mesterséges szálasanyagok testesítenek meg. Ma már olyan mesterséges szálasanyagok is kaphatók, amelyeket kifejezetten a műszaki textíliák egy-egy speciális fajtájának gyártásához fejlesztettek ki. Emellett azonban nagy tere van továbbra is a hagyományos nyersanyagoknak is.
A műszaki textíliák anyagai
Szálasanyagok és fonalak bélyegkép|150px|A hulladék műanyag palackokból jelentős részben műszaki textíliák nyersanyaga készül A műszaki textíliák jelentős részét hagyományos textilipari nyersanyagokból állítják elő, de ilyen célra speciális mesterséges szálasanyagokat is kifejlesztenek, amelyek a kívánt cél megvalósításához szükséges, meghatározott tulajdonságokkal rendelkeznek.A szintetikus szálasanyagoknak épp az a nagy előnye, hogy megfelelő kémiai technológiai eljárásokkal előre meghatározott tulajdonságú polimereket tudnak előállítani, amelyekből a mindenkori igényeknek megfelelő szálakat gyárthatnak. Ez a magyarázata annak is, hogy a szintetikus szálasanyagok ma már rendkívül nagy választékban állnak rendelkezésre és még mindig megjelennek újabb és újabb változataik. A természetes szálasanyagok használatának az a nagy előnye, hogy természetes úton lebomló, komposztálható nyersanyagokat jelentenek, ami összhangban van a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem érdekeivel. E tekintetben elsősorban a len, a kender, a juta és a szizál alkalmazása került előtérbe. Ilyen kedvező tulajdonságokkal egyébként létrehoztak természetes alapanyagú (azaz nem szintetikus) szálakat is, mint például a cellulóz alapú lyocell és az egyes növényekből (pl. kukoricából) kivonható tejsavból készült politejsav (PLA) szálat, és amelyek szintén teret nyertek a műszaki textíliák anyagai körében.
A műszaki textíliákhoz használt szintetikus szálasanyagoknak általában a következő fő követelményeket kell kielégíteniük (a felhasználási terület igényeitől függően külön-külön, vagy többet együttesen):
Nagy szilárdság – Olyan textilszerkezetek esetében fontos, ahol a teherviselő képesség, a mechanikai hatásoknak való ellenállás fontos. Ilyenek például a kötelek, egyes hálófajták, a golyóálló mellények, egyes védőruhák stb. Nagy rugalmas nyúlás – Jelentősége a termék alakváltozási képességével függ össze; a gépkocsikban alkalmazott csomagtartó hálók vagy a kötélugráshoz használt kötelek például ilyen fonalak használatát teszik szükségessé. Lángállóság, hőállóság esetleg több száz Celsius-fokig, valamint jó hőszigetelő képesség – Tűzoltók, melegüzemekben dolgozó munkások védőruházatának, a láng tovaterjedését gátló függönyök stb. készítésében van fontos szerepe ennek a két tulajdonságnak. Jó elektromos vezetőképesség– A sztatikus elektromosság levezetésére, fűthető, valamint elektronikus készülékek befogadására alkalmas ruhadarabok készítésére szolgáló kelmék gyártásához szükséges. Jó elektromos szigetelőképesség – A villamosiparban dolgozó munkások védőruházatánál van jelentősége.
Vannak olyan szálasanyagok is, amelyeket kifejezetten bizonyos fajta műszaki textíliák készítésére fejlesztettek ki. Ilyenek például a már a 21. században megjelent nanoszálak, vagy az ezüstöt tartalmazó szálak, amelyeket a mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozására, elpusztítására használnak az egészségügy és a funkcionális ruházatok területén.
Kelmefajták Műszaki textíliák gyártására a textilipar bármelyik kelmeképző eljárása (szövés, kötés, fonatolás, nemezgyártás, varrvahurkolás, nemszőttkelme-gyártás) alkalmas. Azt, hogy milyen célra melyik technikát veszik igénybe, attól függ, hogy a terméknek milyen követelményeknek kell megfelelniük.