A Földközi-tenger az Atlanti-óceánhoz a Gibraltári-szorossal kapcsolódó melléktenger, amelyet három kontinens vesz körbe: északról Európa, keletről Ázsia, délről pedig Afrika. Területe mintegy (a Márvány-, a Fekete- és az Azovi-tengerrel együtt ). Átlagos mélysége , legmélyebb pontja , a jón-tengeri Calypso-árokban. Partvonalának hossza kb. . Kelet-nyugati irányú kiterjedése az ázsiai partoktól Gibraltárig csaknem .
A Földközi-tenger térsége vagy Mediterráneum (mediterrán, azaz „földközi”) a partvidéki területekkel és a szigetekkel a nyugati civilizáció bölcsője. Az ókorban fontos közlekedési térségnek számított, az egyiptomiak, görögök, rómaiak és a közel-keleti népek is sokat utaztak és kereskedtek e tenger partjain.
Elnevezései A Földközi-tenger elnevezés a latin Mare Mediterraneum fordítása. A mediterraneum szó a medius, medi- „közép, közt” és terra „föld” latin szavak összetétele. A kifejezés eredete az ógörög Meszogeiosz Thalassza (Μεσογειος Θαλασσα, azaz „Földközi-tenger” – meszogeiosz: a meszo-, μεσο, 'közép' és Gaiosz, Γαιος, 'Föld' szavak összetételéből). Az ókori görögök ugyanis a Földközi-tenger térségét tartották a Föld közepének. A tenger leggyakoribb ókori római neve Mare Nostrum, azaz „a mi tengerünk” volt, illetve néha a Mare Internum („belső tenger”) elnevezést is használták (például Sallustius: Bellum Iugurthinum 17).
Az Ószövetségben a Földközi-tenger leggyakoribb elnevezése a „nagy tenger” (például Mózes 4. könyve 34,6-7), illetve ritkábban „hátsó tenger” (például Mózes 5. könyve 11,24; Jóel 2,20; a bibliafordítások azonban számos nyelvre a „nyugati tenger” fordítással ültették át). Néha „a filiszteusok tengere” elnevezés is szerepel (például Mózes 2. könyve 22,81), mivel a Földközi-tengernek a zsidókkal szomszédos partvidékét eredetileg a filiszteusok lakták.
A legtöbb nyelvben a tenger neve a magyarhoz hasonlóan „földközi (mediterrán) tenger”, „középső tenger” elnevezések fordítása, például az angol Mediterranean Sea, francia Mer Méditerranée, spanyol Mar Mediterráneo és olasz Mar Mediterraneo, a német Mittelmeer, a mai héber ha-Jam ha-Tikhon, הַיָּם הַתִּיכוֹן (mindkettő „középső tenger”). Ismert a Hét tenger egyikeként is.
Keleti környékének lakói Fehér-tenger néven is ismerték az ókorban. Erre alapul török neve: Akdeniz („fehér tenger”). Arab neve is Al-Bahr Al-Abjad Al-Muttavaszit (البحر الأبيض المتوسط), ami „középső fehér tengert” jelent. Ez abból vezethető le, hogy több ókori nyelven is az égtájakhoz különböző színeket kapcsoltak, így a nyugathoz a fehéret (az észak színe a fekete, a délé a vörös, a keleté a sárga volt). Valószínűleg hasonlóképpen kapta nevét a tőlük északra elhelyezkedő Fekete-tenger, illetve a délre fekvő Vörös tenger is. Homérosz egy helyen szinonimaként említi a Vörös-tenger és a Déli-tenger kifejezéseket.
Földrajzi helyzete, részei center|800px|A Földközi-tenger térsége
Gibraltár (N.Br.) C. (Sp.) M. (Sp.) M. Francia-ország Spanyol-ország Marokkó Algéria Líbia Tunézia Egyiptom Görög-ország Törökország Olasz-ország Szlo. B.-H. Horv. M. Alb. Lib. Szíria Izr. G. Ciprus Málta
Tirrén-tenger Ligur-t. Jón-tenger Adriai-t. Égei-tenger
Baleár-szk. Szicília Szardínia Korzika Kréta A Földközi-tenger nyugaton a Gibraltári-szoroson keresztül kapcsolódik az Atlanti-óceánhoz. Északkeleten a Fekete-tengerhez csatlakozik, a Boszporusznál. Délkeleten, a Vörös-tenger felé a mesterséges Szuezi-csatornán keresztül lehet eljutni 1869 óta.
A tengerrészek hivatalos elnevezései
A Nemzetközi Vízrajzi Szervezet (International Hydrographic Organization, IHO) hivatalos felosztása szerint a Földközi-tengeren belül a következő vízterületeknek van önálló hivatalos neve:
Gibraltári-szoros; Alborán-tenger, Spanyolország és Marokkó között; Baleár-tenger, a szárazföldi Spanyolország és a Baleár-szigetek között; Ligur-tenger Korzika és az olaszországi Liguria között; Tirrén-tenger Szardínia, az Appennini-félsziget és Szicília között; Jón-tenger Olaszország, Albánia és Görögország között; Adriai-tenger Égei-tenger Görögország és Törökország között.
Más elnevezések A Földközi-tenger egyes részeinek ősidők óta vannak egyéb, gyakran párhuzamosan vagy ellentmondásosan használt egyéb nevei is, például Katalán-tenger, az Ibériai-félsziget és a Baleár-szigetek között, mint a Baleár-tenger része Szardíniai-tenger, Szardínia és a Baleár-szigetek között mint a Baleár-tenger része Szicíliai-tenger, Szicília és Tunézia között, Líbiai-tenger, Líbia és Kréta között, Levantei-tenger Törökország és Egyiptom között, valamint az Égei-tengeren belül is sok kisebb tengerrésznek (Krétai-tenger, Trák-tenger) van külön neve.
Kialakulása
A Földközi-tenger geológiai őse a Tethys-óceán volt a mai Atlanti-óceán és az Indiai-óceán között. Az afrikai tábla közeledése, majd ütközése az ázsiai kontinenssel, mintegy 17 millió évvel ezelőtt, lezárta a tengerrész keleti oldalát, majd a nyugati oldalon, a mai Gibraltári-szoros térségében is leszűkült az összeköttetés a világtengerekkel, sőt a messinai sókrízis idején ismételten el is zárult. Ennek következtében a Földközi-tenger a miocén végén többször kiszáradt. Mintegy 5,3 millió évvel ezelőtt azonban a Gibraltári-szoros tartósan megnyílt, és a Földközi-tenger felvette mai alakját.
Az afrikai kontinentális lemez északra nyomulása és ütközése az eurázsiai kontinentális lemezzel ma is tartó folyamat. Ezt bizonyítja az aktív vulkáni és szeizmikus tevékenység is a Tirrén-tenger és az Égei-medence területén, a működő tűzhányók, mint a Stromboli, a Vezúv és az Etna.
Geológiai szerkezete A Földközi-tenger ugyan a Tethys ősóceán üledékein jött létre, azonban nem csak mérete, hanem aljzatának szerkezete miatt sem tekinthető óceánnak. Mai formájában ingressziós eredetű tenger, azaz a tenger benyomulása révén jött létre. Medencéjének alját a messinai sókrízis során létrejött vastag, karbonátos üledékréteg alkotja.
Két fő medencéjében, a nyugatiban és a keletiben több különböző kisebb medencét azonosíthatunk. Gibraltártól keletre, Spanyolország és Marokkó partjai között terül el az Alborán-medence, amelyet az Alborán-tenger tölt ki. A szárazföldi Spanyolország és a Baleár-szigetek közötti tengerrészt Baleár-tengernek hívjuk (a Katalónia partjai előtti részt Katalán-tengernek is mondják). Ennek a mélyén található a nyugati medence legnagyobb és legmélyebb síksága. A négyzetkilométer kiterjedésű mélytengeri síkság átlag - méter mélyen helyezkedik el. Legmélyebb pontja méter, a terület keleti szélén.
A Korzikától északra található tengerrészt Ligur-tengernek hívjuk, legnagyobb mélysége méter. A Tirrén-tenger Korzika, Szardínia, az Appennini-félsziget és Szicília közötti háromszögben terül el. Északi része sekély kontinentális talapzat (self). Délebbre a tenger fenekét az egykori Tirrenio-masszívum alkotja. Ehhez az ősi, kristályos metamorf kőzetekből álló szerkezethez tartozik földtanilag Szardínia és Korzika szigete is. A Tirrén-medencében, Nápoly közelében található a nyugati nagymedence legmélyebb pontja, méterrel.
A Medditerráneum nyugati és keleti nagy medencéit Szicília és Tunézia között 145 kilométer hosszan egy átlagosan mindössze 400 méter mély fenékküszöb választja el. Ez szerkezetileg az észak-afrikai Atlasz hegységet, és az itáliai Appennineket kapcsolja össze. A Szicíliai-átjáróban, a tenger alatti hátságból emelkedik ki Málta, valamint több más sziget, mint Pantelleria, Linosa, Lampedusa.
Kelet felé haladva a Jón-tenger következik, amelyet a Földközi-tenger keleti nagymedencéjéhez sorolunk, de időnként önálló központi medencének is neveznek, hiszen ez a legnagyobb és legmélyebb rész-tenger. Területe négyzetkilométer. Középső részén az átlagos vízmélység eléri a métert. Keleti részén, a Peloponnészosztól délnyugatra fekvő Hellén-árokban van a Földközi-tenger legmélyebb pontja méterrel.
A Jón-tengertől északra van a fiatal, transzgressziós sekélytenger, az Adria.
A Földközi-tenger keleti nagymedencéjének része az Égei-tenger a görög szigetvilággal ( négyzetkilométer). A Mediterráneum keleti végében, Törökország és Egyiptom között helyezkedik el a szűkebb értelemben vett Levantei-tenger. (Néha a Földközi-tenger egész keleti nagymedencéjét, Szicíliától Szíriáig Levantei-medencének nevezik). Az egyiptomi partok előtti self kontinentális lejtőjének alján húzódik a méter mély Plinius-árok, valamint a méter mély Strabón-árok. Ezek igazi óceáni maradványok, a Tethys ősóceán alábukási zónájának a fennmaradt részei, amelyeket a Nílus hordalékkúpja részlegesen feltöltött. Ettől északra, Krétáig, a tengerfenéken a gyűrt karbonátos rétegekből álló Földközi-tengeri hátság található.
Vizének sajátosságai A világóceántól való szeparáltsága és a földrajzi helyzetéből következő nagy párolgás miatt a Földközi-tenger vize az óceáni víznél sokkal sósabb, azaz szuperhalin. Keleti medencéjében a sótartalom eléri a 39,2 súlyezreléket. Ez az érték alig marad el a szintén túl sós Vörös-tenger szalinitási értékétől.
Ugyancsak az elzártság és az ebből fakadó rendkívül lassú vízcsere (egy Gibraltárnál belépő vízmolekula átlagosan, hozzávetőlegesen 130-140 év múlva hagyja el újra ott a Földközi-tengert) miatt vizének hőmérséklete a mélység függvényében erősen kiegyenlített. A mindössze 300 m mély gibraltári fenékküszöb meggátolja a hideg óceáni mélységi áramlatok behatolását. Emiatt télen, amikor a felszíni vízhőmérséklet eléri az évi minimumát, a Földközi-tenger vize a felszíntől a legnagyobb mélységekig kiegyenlítetten kb. 12 °C-ossá válik.
Hasonlóképpen az elzártság, valamint partjainak viszonylagos meredeksége miatt a Földközi-tengerben az árapály jelensége nagyon mérsékelt az óceánokhoz képest.
Áramlási rendszere bélyegkép|jobbra|300px|A Földközi-tenger áramlatai
A Gibraltári-szorosban a kevésbé sós óceáni víz nagy sebességgel, másodpercenként 80-100 centimétert haladva, felszíni áramlásként ömlik a mediterrán medencébe. Ugyanakkor a szoros mélyén a Földközi-tenger erősen sós, ezért nehezebb víztömege a beáramló hűvös vízréteg alatt kifelé folyik a medencéből. A sodrás miatt a szoros fenekén nem található meg a szokásos finom, mélyvízi üledék.
Az atlanti vizek az észak-afrikai partok mentén Algériai- vagy Luzitán-áramlat haladnak tovább kelet felé. A sebességüket növeli, hogy a Földközi-tenger keleti területeinek vízszintje 15 centiméterrel alacsonyabb az Alborán-tenger vízszintjénél. A Szicíliai-szoros sekély selfje felemelkedésre, és részben északi irányú kitérésre készteti az Algériai-áramlatot. A tápanyagban dús, hidegebb vizek vegyülése nyomán a Szicília és Tunézia között található a Földközi-tenger egyik legjobb halászati területe.
Az Algériai-áramlat észak felé forduló ága Korzika felé tart, majd délnyugati irányba fordulva, már mint a Ligur-Provencei-Katalán áramlat tér vissza az Alborán-medencébe. Az Algériai-áramlat keleti ága tovább halad a Földközi-tenger keleti medencéjébe, és ott felmelegszik. A líbiai, egyiptomi partok előtt már Afrikai-áramlat néven halad a víz, ami a medence végében északra, majd Törökország partjai előtt nyugatra fordul. Kis-ázsiai-áramlás néven érkezik az Égei-, majd a Jón-tengerbe, végül Közép-Mediterrán-áramlás néven halad vissza az Atlanti-óceán irányába.
Éghajlata
A terület mediterrán éghajlatú, amelyre az enyhe, esős telek és a forró, száraz nyarak jellemzők. Az éghajlat kiválóan megfelel a citrusfélék, olajbogyó és parafa termesztéséhez.
Élővilága