Leitner Zoltán, írói neve: Leitner-Lukács Zoltán (Nagyvárad, 1896. december 18. – 1945. koncentrációs táborban) erdélyi zsidó származású közíró, műfordító, szerkesztő.
Életútja Leitner Lázár és Engelmann Regina fiaként született. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után (1913) irodalmi pályára lépett: a budapesti Múlt és Jövő, majd Nagyváradi Napló munkatársa. Magyarra dolgozta át Hermann Schwab Gyermekálmok c. ifjúsági könyvét (1915), lefordította S. Sachmovitz Litvániai történetek c. kötetét (Budapest, 1917), Salom Asch A bosszú istene című regényét (1919). Felelős szerkesztője a Mizrachi című zsidó hetilapnak.
A két világháború között publicisztikájával a Nagyváradi Naplóban és a kolozsvári Új Keletben jelentkezett. Alapító szerkesztője a Zsidó Renaissance Könyvtár sorozatának, s mint az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség nagyváradi ügyvezető elnöke bekapcsolódott a közéleti mozgalmakba. A rövid életű Zsidó Kisebbség c. közlöny (1928) szerkesztője, majd a Népünk-Unser Volk-Poporul Nostru c. zsidó hetilap (1929-40) felelős szerkesztője. Nagyvárad öregdiákjainak emlékkönyvébe (1937) megírta szülővárosa zsidóságának történetét. Előszót írt Mezei Béla: Ősök és hősök című kötetéhez (Nagyvárad, 1938. Népünk. Oradea kiad. 198 p.)
Kötetei Őrsön a zsidóság frontján! (Nahum Sokolow előszavával, Nagyvárad, 1930); *Kétszáz esztendő az emberszeretet szolgálatában (A nagyváradi Izraelita Szeretetegylet története. Nagyvárad, 1931); Jaj a legyőzötteknek... (Nagyvárad, 1940); Quo vadis Duce? (Olaszországi útijegyzetek, év nélkül).
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek Zsidó Renaissance Könyvtár
Kategória:Az Új Kelet (folyóirat, 1918) vezetői, újságírói Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Nagyváradiak Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Meggyilkolt újságírók Kategória:A náci koncentrációs táborok foglyai Kategória:A Nagyváradi Napló vezetői, újságírói Kategória:Magyar hetilapszerkesztők