Lőrincz György (Kápolnásfalu, 1946. május 2. –) erdélyi magyar író, újságíró, esszéista és a szociográfiai publicisztika művelője.

Életútja Középiskolát Szentkeresztbányán végzett. Zetelaka és környékén volt helyettes tanár 1966-73 közt, majd műszaki vezető, technikus a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyárban. 1990-től a székelyudvarhelyi municípiumi művelődési bizottság szakirányítója, szerepet vállalt a Székelyudvarhelyen felállított szobrok kivitelezésében és az egyleti, alapítványi élet megteremtésében. Saját szülőföldjén alkot és szervezi az irodalmi, zenei, képzőművészeti életet, 2002-ben egy alkalommal Gálfalvi Györggyel részt vett egy körúton Ausztriában, négy helyen tartottak előadást.Bölöni Domokos: "Van szerkesztői szemem saját magamhoz is". = Népújság (Marosvásárhely), Múzsák mell. 2002. április 27. 2003-ban a Pallas-Akadémia szegedi és debreceni irodalmi estjein vett részt, az erdélyi magyarok gondjairól adott számot./Kozma Mária: Közös sakktábla irodalommal és olvasóval Szegeden és Debrecenben. Hargita Népe (Csíkszereda), 2003. október 17.

Munkássága Riportjait, elbeszéléseit az Utunk, Igaz Szó, Korunk, Hargita közölte, 1990 óta a Székely Útkereső szerkesztőségének állandó munkatársa. Szociográfiai tájékozódásában a Székelyföld átalakulása, a fél-városi, fél-falusi életforma s ebben a kisember ellentmondásos lelkülete jelentkezik lírával átszőtt, balladai erővel. "Történetei szomorkásak, a tragikum szele járja át őket" – írja kritikusa, Páll Szilárd. Egy még 1985-ben írt elbeszélésében (Egy nagy ember árnyékában. Korunk, 1991/6) egy sofőr őszinte naplójában lepleződik le a diktatúra alatt vezető állásba jutott helyi nagyságok urizáló élete. 1998-ban megjelent Zajlásban című kötete, amelyben az eltelt fél évszázad viszontagságait, embertelenségeit, szenvedéseit eleveníti fel, mind a székelyföldiek, mind a szórvány magyarság gondjait jól ismeri.Oláh István: Nemszép irodalom. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2006. április 8. A falvak folyamatos lepusztulásának, kihalásának folyamatát tragédiaként ábrázolja és éli meg. (Pusztulás című regénye). Főleg a régi értékek, közösségi életérzés elvesztését fájlalja.

Lőrincz György 1995-ben alapító elnöke lett a székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványnak.Lukács Csaba: Írószakszervezet Marosvécs szellemében. Erdélyi Napló, (Nagyvárad), 1999. március 9. Az Alapítványhoz számos irodalmi est megrendezése, s irodalmi mű kiadása fűződik. 2000. március 20-án Csoóri Sándor-szerzői estet rendeztek Székelyudvarhelyen. Az est témája a nemzet és irodalom volt. Lőrincz György író az alapítvány nevében köszöntötte a hetvenéves költőt.Az igazi irodalom mindig megelőzte korát. Hargita Népe (Csíkszereda), 2000. március 24. 2000 júliusában Zetelakán, Marosvásárhelyen járt Jeszenszky Géza történész, Magyarország amerikai nagykövete, volt külügyminisztere, Székelyudvarhelyen Lőrincz György fogadta, értékelték, hogy Romániában béke van (ekkor folyt a volt Jugoszlávia területén a délszláv háború), a magyar kisebbség képviselői részt vesznek a kormányzásban, s a román-magyar viszony is kedvezően alakul.Komoróczy György: Jeszenszky Géza Székelyudvarhelyen. Hargita Népe (Csíkszereda), 2000. július 20.

Lőrincz György mint a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség udvarhelyi körzetének vezetője írótáborok, néptánc, népviselet és népdal seregszemlék szervezésében működött közre. Először a kortárs erdélyi magyar irodalom helyzetéről tanácskozott a gyergyószárhegyi ferences kolostorban rendezett írótábor 2000. június 14-15-én. Számos erdélyi író jelen volt és hallatta szavát, köztük Domokos Géza, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, Fodor Sándor, Dávid Gyula, Kántor Lajos, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Oláh István, Kozma Mária, Ágoston Vilmos, Lőrincz György, György Attila, Molnár Vilmos, Ferenczes István, Vida Gábor, Lövétei Lázár László, Balázs Imre József, Fekete Vince, a Pallas-Akadémia Kiadó képviseletében Tőzsér József. Beke György és Bodor Pál nem tudott megjelenni, de levélben küldtek üzenetet.Egy jó szellemű írótábor. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 2000. június 20.

Kötetei

Amíg csak él az ember: Székelyföldi tájak, sorsok; Kriterion, Bukarest, 1980 (Forrás) A hallgatás csöndje (novellák, elbeszélések, 1983) A harmadik házig (novellák, karcolatok, Kolozsvár, 1987) Kiment a fény a szememből. Riport az öregekről (riportok aggmenházak és gyermekotthonok nyomorúságáról, Székelyudvarhely, 1992) Bukás (novellák, Csíkszereda, 1995) Feketében (riportok, Székelyudvarhely, 1996) Zajlásban : tanulmányok, cikkek (Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1998) Áldozatok. Kisregény; Udvarhelyszék, Odorheiu Secuiesc, 2000 Márton Áron mítosszá lett élete. Tamási, te csillag! in: A magyarokhoz című könyvsorozat, prózaantológia (2001)Guther M. Ilona: A magyarokhoz. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. január 24. Az elveszített sziget; Neptun, Csíkszereda, 2001 Kutyák és emberek (régi és új szociográfiai riportok, 2003) Imázskészítők: publicisztika (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004) Pusztulás (háromrészes regény, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005)Márton László: Sajgóföld fölött az ég. Krónika (Kolozsvár), 2005. január 7. Áldozatok. Riportregény; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 Sóvárgás; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 A szív hangjai; Pro-Print, Csíkszereda, 2013 A várakozás balladája; Pro-Print, Csíkszereda, 2014 Bécs fölött a Hargitát. Magyar sorsregény; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–Méry Ratio, Budapest, 2017 Válogatott novellák; vál., szerk. Lövétei Lázár László; Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2019 (Székely könyvtár) Szerelmes novellák; Pro-Print, Csíkszereda, 2019 Ma éjjel eljövök érted; Magyar Napló, Budapest, 2021 Besugó voltam, szívem, Magyar Napló Kiadó Kft., Budapest, 2024

Szerkesztések Gagyi László: Egyedül (Bukarest) Nem mi választjuk szentjeinket (Márton Áron, Székelyudvarhely, 1995) Gond és felelősség. Írások Pomogáts Béla nyolcvanadik születésnapjára; összeáll. Kántor Lajos, Lőrincz György; Mentor, Marosvásárhely, 2014

Díjak, elismerések Székelyföld nívódíj (2001)(Daczó Dénes): Negyedik alkalommal. Kiosztották a Székelyföld nívódíjat. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. november 9. Székelyudvarhelyi polgármesteri díszoklevél (2001. december) Szabó Zoltán-díj (A Magyar Írószövetség elismerése, 2002)/Komoróczy György: Romániában a falu élete teljesen rendezetlen. Beszélgetés Lőrincz György Szabó Zoltán-díjas íróval. Hargita Népe (Csíkszereda), 2002. június 14. Erdélyi Magyar Írók Ligája, Irodalmi Jelen Prózadíj (2004) Székelyudvarhely legprímább polgára (Príma Rádió, 2009. január 8.) Magyar Arany Érdemkereszt (2016) EMIA-díj (2016) Pro-Urbe cím (Székelyudvarhely, 2018) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2021) Az év legjobb könyve (Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozat, 2021)

Jegyzetek

Források

Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Lőrincz György lásd 365. p. További információk Gálfalvi György: Bensőséges jelentéssel. Igaz Szó, 1981/4. Kántor Lajos: Prózaíró született. Igaz Szó 1984/2. Kisgyörgy Réka: A lehetséges párbeszéd. Utunk, 1988/17. Páll Szilárd: A harmadik állomás. Korunk 1988/6. Oláh István: Mire jó egy alapítvány? Beszélgetés Lőrincz György székelyudvarhelyi íróval. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2000. december 30. Komoróczy György: Amíg csak él az ember. A 60 éves Lőrincz György író köszöntése. Hargita Népe (Csíkszereda), 2006. április 21.

Kapcsolódó szócikkek Orbán Balázs Közművelődési Egyesület

Kategória:Romániai magyar újságírók Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:1946-ban született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar esszéírók Kategória:A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettjei