Lőrinczi Ferenc (Bürkös, 1884. március 3. – Kolozsvár, 1953. december 17.) erdélyi magyar pedagógus, tankönyvíró, szerkesztő. Ifj. Lőrinczi Ferenc (1916–1980) és Lőrinczi László (1919–2011) apja.
Életútja
Középiskolai tanulmányait Erzsébetvároson kezdte, majd Déván szerzett tanítói oklevelet (1903). Tanító Pusztacelinán (1904–19), Fehéregyházán, Segesváron (1919–26); Kolozsvárt református elemi iskolai igazgató (1926–35), az Erdélyi Református Egyházkerület iskolaügyi felügyelője (1936–40), a Marosvásárhelyi Tankerületi Főigazgatóság keretében az elemi iskolaügy előadója (1940–45).
A romániai kisebbség felekezeti iskolai tanítók lapjának, A Tanítónak szerkesztője (1930–32). D. Bedeleanuval, Felméri Sándorral, Ferenczi Sándorral, Káli Sándorral és Ősz Sándorral közösen számos, a református iskolákban 1948-ig használatos elemi iskolai tankönyvet (Számtan, 1929, 1934; Magyar olvasókönyv és nyelvtan, 1933, 1934, 1936; Tudományok könyve. Az V–VII. osztály számára. 1936, 1939) írt és szerkesztett.
1953-ban gyomorrákban halt meg, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Emlékezete 2009 november 28-án, a kolozsvári felsővárosi református gyülekezet és a rokonság emléktáblát állított Lőrinczi Ferenc születésének 125. évfordulóján szülőfalujában, Bürkösön a templomban.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek
Romániai magyar tankönyvkiadás
Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Romániai magyar tankönyvírók Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek