Az 1972-es zuglói paneltűz (Csertő utcai paneltűz) 1972. május 18-án (csütörtök) a budapesti Füredi utcai lakótelepen, a Csertő utca 12-14. szám alatti panelházban pusztított. A főváros eddigi legnagyobb tűzesete volt, melynek során heten vesztették életüket. A fővárosi tűzoltóság történetében ezt megelőzően nem volt olyan tűzeset, mely ehhez mérhető pánikkal járt volna.
Előzmények Az 1960-as években a budapesti lakásállomány bővülése nem tudott lépést tartani a város - az iparosodás és a kollektivizálás együttes hatásaként jelentkező - nagyarányú népességnövekedésével (az 1960-as években Magyarország össznépessége 300 000 fővel gyarapodott, ebből 200 000 főt tett ki Budapest növekménye). A központi vezetés és a Fővárosi Tanács a probléma megoldását a rövid idő alatt nagy mennyiségű lakás előállítására képes házgyárakban, a nagypaneles technológiában látta. A tíz és tizenöt emeletes panelházak megjelenése nemcsak a városképet, de a tűzbiztonság korábbi helyzetét is megváltoztatta.
Az újonnan kialakult helyzettel a főváros tűzoltósága is igyekezett lépést tartani, 1965-ben egy új ágazati szabványt alkottak meg „Középmagas- és magasépületek tűzrendészeti előírásai” címmel, BM TOP 5/1965. szám alatt. Külföldi tapasztalatok mérlegelése után ebben a szabványban fogalmazták meg mindazon tűzrendészeti és tűzvédelmi követelményeket, amelyek új lakóházak és egyéb épületek tervezésénél élet- és vagyonvédelmi szempontok betartása mellett figyelembe veendőek mind a tervezés és elhelyezés, mind pedig az építés és az üzemeltetés során. Középmagas épületnek számított minden olyan épület, melynek legfelső padlószintje magasabb, mint 13,60 méter, de maximálisan csak 29 méter. A 9.1 pont alapján pedig „menekülési útvonalon a fal, födém, padló csak nem éghető anyagú burkolattal készíthető.” – ezt a Csertő utcai panelházak kivitelezése során megszegték, ami miatt a tragikus helyzet is előállhatott.
Zuglóban 1967-1978 között tartott a Füredi utcai lakótelep kiépítése, az 1960-as évek végén a Csertő utcában a dán Larsen-Nielsen rendszerű, középfolyosós, 10 emeletes (11 szintes) lakóházakat építettek. Ezeknek a legfelső hasznos lakószintje, vagyis az úgynevezett mértékadó magassága 29,20 méter, emiatt a magasépületekre vonatkozó előírások lettek volna érvényesek a szabvány szerint. A Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) eltérési engedélyt kapott, amely kimondta, hogy legfeljebb + 30 méter mértékadó magasságig alkalmazhatják a középmagas épületekre vonatkozó követelményeket, azaz tűzrendészeti szempontból középmagas épületekként kezelték ezeket az épületeket.
A Larsen-Nielsen típusú lakóházak esetében, melyek 98,44 méter hosszúságúak és 16,86 méter szélesek voltak, szintenként megközelítőleg 1700 négyzetméter alapterülettel és mindössze 51800 légköbméter beépített térfogattal számoltak. Az épület három szekcióból áll, melyben szekciónként 88, összesen tehát 264 lakás található, a lépcsőházakat 7,27 méter szélességűre építették. A szekciók egyenként 27,98 méter hosszúságúak, ezeket rendre „A”, „B” és „C” betűvel jelölték meg. A két lépcsőház összesen mintegy 800 lakó közlekedését volt hivatott megoldani. A folyosókat a lépcsőházakból csak üvegezett ablakok választották el, melyek sem füst, sem pedig tűzálló elválasztásként nem voltak jellemezhetőek.
A Csertő utca 12-14. szám alatti lakóépület kivitelezéséhez 1969. március 17-én fogtak hozzá, majd 1970 harmadik negyedében foglalhatták el a lakók lakásaikat. A szomszédos háztól 56 méter szélességű, közutat, autóparkolót és zöldterületet magába foglaló sáv választja el; ekkora távolság esetén a tűz nem terjedhet át a közeli épületre.
A tűz észlelése 1972. május 18-án, éjfél után néhány perccel a „B” épület VII. emelet 181. számú lakásban lakó Horváth Lászlóné nyugdíjas ropogás hangra ébredt, ami veszélyes lehetett. Az előszobaajtó kémlelőnyílásán keresztül kilesett a folyosóra, és látta, hogy szemben elhelyezkedő lakás bejárati ajtaja mellett álló villanyóra-szekrény ég, amely vélhetően elektromos hiba miatt gyulladt ki. Nekifogott a lakók felébresztésének, a 170-es lakással kezdve, majd gyorsan a többivel folytatta.
Az elsőnek felcsengetett 42 éves lakó, aki gépkocsivezetőként dolgozott, megkérdezte, hogy „Ki az?”, azonban mivel a kérdésre választ nem kapott, kinézett a folyosóra, s látta, hogy lángol a beépített szekrény. Egy parázsdarab beesett a szobájába az ajtónyíláson keresztül, amit gyorsan kirúgott a folyosóra. Családját felkeltette, majd a lépcsőházba menekültek. Szomszédjával, a 180. számú lakásban lakó Kovács Tiborral azonnal riasztották a többi lakót.
A tüzet először Kovács Tibor jelentette be, előbb a budapesti rendőr-főkapitányságra, majd a tűzoltó-parancsnokság hírközpontjának telefonált. Mivel a nagy kapkodásban a gépkocsivezető családja nyitva felejtette a lakásajtót, a tűz odaterjedt és az egész lakás teljesen kiégett.
A VII. emelet 168. szám alatt lakó 42 éves vasesztergályos is felébredt a különös ropogásra, villanygyújtás nélkül ajtót nyitott. Látta, hogy a beépített szekrények lángolnak, valamint az előszobájába is becsapott a tűz. Miután becsukta a bejárati ajtót, a gázt elzárta, s nekilátott az ajtaja locsolásának vödör segítségével. Mindaddig folytatta, amíg a tűzoltók ki nem érkeztek és ki nem menekítették őket a lakásból.
Horváthné a lakók egy részével az utcára vonult le, ugyanis féltek, hogy a gázvezeték miatt esetleg felrobbanhat a ház. Azon lakók közül, akik a VI., VII., VIII., IX. és X. emeleteken későn ébredtek fel, többen lakásukban rekedtek, mivel a folyosókon lévő beépített szekrények ekkor már erősen égtek és füstöltek, s így a lépcsőház felé nem mertek menekülni.
Bálint János, miután a feleségével együtt felriadt a füstre és a tűzre, „Meneküljünk!” felkiáltással a hatéves kislányukat felkapva a lángokon keresztül kirohant a lakásból. Feleségének erre nem volt bátorsága, őt a tűzoltók az ablakon keresztül menekítették ki, amikor már az előszoba is lángolt.
Márkus Mihály 40 éves gépkocsivezető, aki a X. emelet 256. számú lakásban lakott, 10-15 perccel éjfél után furcsa zajokra riadt és kiabálást hallott. Felesége, aki szintén felkelt, azt mondta, hogy füstszagot érez. Márkus az előszoba ajtót kinyitva sűrű füstöt látott. Az ajtót becsukta, a füst behatolását elkerülendő, a réseket vizes ronggyal takarta be, s vizet készített elő az oltáshoz. Amikor az ablakot kinyitva kinéztek az utcára, megláttak az első helyszínre érkező tűzoltóautót.
Arany Lajos, VI. emelet 148. szám alatti lakos emlékei szerint „Segítség, tűz van!” kiáltásokra ébredt fel éjfél után öt perccel. A VII. emeletre felszaladva látta, hogy a folyosó már lángol. Lakásába visszamenvén telefonált a tűzoltóknak, majd lakótársaival nekiláttak az oltásnak. A tűz a VII. emelet középső szektorából mindkét lépcsőház irányába terjedt, a lépcsőház melletti 171-es lakás ajtajáig még nem ért el, azonban a sűrű füst miatt a „C” szektorig már nem lehetett ellátni. Tüzet fogott a folyosói szekrénysor és a linóleum padlóborítás is. A tűz gyors terjedése miatt az oltást hamarosan csak a VI. emeletről lehetett folytatni, Arany pedig az V. emeleti lakókat is riasztotta.
Éjfél után 14 perccel futott be Kovács Tibor hívása a fővárosi tűzoltóság hírközpontjába, amelyben közölte, hogy a Füredi úti lakótelep 14-es épülete ég. Ezt követően többen is jelentették a tűzesetet. A hírközpont három gépjárműfecskendőt indított útra, egy gépezetes létrát, valamint a tűzoltási csoportot. Az Egressy úti XIV. kerületi tűzoltólaktanyából indult útnak az 1-es számú fecskendő, ami 0 óra 21 perckor ért a helyszínre. Öt perccel később másik három szerkocsi is érkezett a helyszínre.
Azok a lakók, akik mélyen aludtak, csupán akkor ébredtek fel, amikor már javában lángoltak és füstöltek a folyosói szekrények. A nyitott konyhaajtókon és fürdőszobaajtókon, illetve a szellőzőberendezéseken keresztül áramlottak be a lakásokba a füstgázok. Több lakó így a lakásában rekedt és az ablakon keresztül próbált menekülni.
A VII. emeleten, a tűz fészkéhez közel lakott a Balázs család. A fiatal feleség éppen pár napja hozta haza hétnapos kisbabáját. Édesanyja, Pénzes Sándorné ott volt velük. Miután felriadtak, a folyosóra a tűz miatt már nem tudtak kijutni. Balázs a bejárati ajtót locsolni kezdte, ezzel is megelőzve, hogy a tűz átterjedjen a lakásukra. A csecsemőt, Béluskát pólyájával együtt a nagymama paplanhuzatba kötötte, a lepedőket, pokrócokat és ágyhuzatokat felszabdalta. Mivel az ebből készült kötél a célra rövidnek bizonyult – kétszer is vissza kellett húzni a gyermeket, megtoldotta a függönyökkel is, hogy a lent állók át tudják venni a kisbabát.
Tragikus kimenetelű menekülési kísérletek A VII. emelet feletti lakásokat egyre jobban kezdte megtölteni a füst. A X. emelet 252. szám alatt lakó Tóth család az ablakon próbált meg menekülni, lepedőket csomóztak össze. Elsőnek Tóthné tette meg a veszélyes utat, akit a VIII. emeleten behúztak. Tóth Gyula 43 éves gépkocsivezető és 19 éves nevelt lánya azonban tisztázatlan körülmények között kizuhantak. Nem tudni, hogy véletlen vagy esetleg szándékos ugrás okozta a halálukat. Testük az épület hátsó felén található füves területen ért földet. Miután a tűzoltók megfékezték a lángokat, Tóthék kisebbik szobáját majdnem sértetlen állapotban találták, a család így akár meg is menekülhetett volna, ha megvárják a segítséget.
A IX. emeleti 217-es lakásban Marek Gáborné nem mert a folyosón keresztül menekülni. Feltehetőleg rémültségében ugrott ki az ablakból, amikor a tűz még nem veszélyeztette a lakását. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba, még mielőtt a tűzoltók megérkeztek.
A tűzoltók kiérkezése és az oltás A tűzhöz elsőként kiérkezett tűzoltó fecskendő parancsnoka azt vette észre, hogy a középső szektorban lángolnak a VII., IX. és X. emeleti lakások, az ablakokon sűrű füst árad ki, és több lakó is segítségért integet. A kimenekültek és a szomszédos épületek lakói elárasztották a környéket. Az épületben ragadtak és a lent ácsorgó emberek között sokak pánikba estek, kiabálva és sikoltozva rohangáltak.
A parancsnok a gépjárműfecskendőt az épület „A” részének sarkánál álló tűzcsapra kötötte rá, ezt követően a „B” épületrész II. lépcsőházán keresztül a VII. emeletre alapvezetéket szereltetett fel. A „B” szekció középvonalához állíttatta a gépezetes tolólétrát, majd annak segítségével vette kezdetét a lakók kimentése a veszélyeztetettségnek megfelelő sorrend szerint.
Kustán Sándor tűzoltó főtörzsőrmester azok közül, akiket a tűz körülvett, és menekülni nem tudtak, 14 embert mentett ki. Miután az épület körül megállapították a helyzetet, a parancsnok 6 fecskendőt, két gépezetes tolólétrát, valamint áramfejlesztő és tömlőszállító gépjárművet rendelt az oltáshoz rádióján keresztül. 0 óra 25 perckor riasztotta ezeket az egységeket a hírközpont, s 0 óra 38 és 47 perc között meg is érkeztek a helyszíne.