A munka törvénykönyve értelmezésében a pihenőidő a munkaidő ellentéte, tehát az az idő, amit a munkaviszonyban álló munkavállaló nem munkavégzéssel tölt. A munkavállaló a szabadságot is pihenéssel tölti, így tágabb értelemben ezt a fogalmat is a pihenőidőhöz kell kapcsolni.Munkajogi ismeretek: „A munkajog egyik alapelve a pihenéshez való jog, amelynek érvényesülését a Mt. a pihenőidők (többek között a szabadság) szabályainak meghatározásával is biztosítja. Pihenőidő a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőidő és a munkaszüneti nap. Tágabb értelemben pihenőidő a szabadságidő is.” Munkajogi alapismeretek (tansegédlet). Vasútépítő projektmenedzser tanfolyam (Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre, Budapest, 2009)
A pihenőidő fajtái a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőnap, munkaszüneti nap ésÚj munkajogi kézikönyv, 1995, 170. o. a szabadság.
A munkaközi szünet Közkeletű elnevezése az „ebédidő” vagy „étkezési szünet”. Az Mt. rendelkezései szerint munkavégzést legalább egy alkalommal, és legalább húsz percre meg kell szakítani, ha a munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja; majd további három óra munkavégzés után (ekkor már a munkavállaló túlórázik) ismét jár a szünet időtartama (ekkor már 25 perc); a munkaközi szünet a felek megállapodásától (ideértve a kollektív szerződést is) függően maximum hatvan perc lehet egybefüggő munkavégzési időtartam alatt. A munkaközi szünetet minimum három, maximum hat óra munkavégzés után ki kell adni, ami a munkavégzés szünetelését jelenti. A munkáltató a munkaközi szünetet jogosult több részletben is kiadni, de az esetenként nem csökkenhet húsz perc alá.2012. évi I. törvény „103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama a) a hat órát meghaladja, húsz perc, b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. (2) A beosztás szerinti napi munkaidőbe a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani. (3) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat. (4) A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. (5) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. (6) A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérhet, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.”
A napi pihenőidő Napi pihenőidő a munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés közötti időtartam, amelynek minimális időtartama általában napi tizenegy óra, meghatározott foglalkoztatottak esetében ez az időtartam nyolc órára csökkenhet.2012. évi I. törvény „104. § (1) A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (a továbbiakban: napi pihenőidő) kell biztosítani. (2) A napi pihenőidő időtartama legalább nyolc óra a) az osztott munkaidőben, b) a megszakítás nélküli, c) a több műszakos vagy d) az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében. (3) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább tíz, a (2) bekezdés alkalmazásakor legalább hét óra. (4) A (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazása esetén a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra. (5) A készenlétet követően nem kell pihenőidőt beosztani, ha a munkavállaló munkát nem végzett.” Kettő óra pihenőidő jár a beosztás szerinti munkaidők között (pl. takarítás hajnali 2–6 óráig, kézbesítés reggel 8–12 óráig), ha a munkáltató napi osztott munkaidőt alkalmaz maximum két részletben (napi osztott munkaidő).2012. évi I. törvény „100. § A munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.”
A heti pihenőnap Főszabály szerint a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (szombat-vasárnap), a munkaidő kiegészítéseként. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat munkanapot követnie kell egy pihenőnapnak; havonta legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie; az utóbbi szabály nem vonatkozik a kizárólag szombat-vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatottakra.2012. évi I. törvény „105. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap). (2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. (3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor – a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalót kivéve – a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. (4) A munkavállaló számára – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.”
A heti pihenőidő A munkavállalót meghatározott körülmények esetén megilleti a heti kettő egybefüggő pihenőnap, amelyek közül az egyik vasárnapra esik havonta kötelezően; ez a szabály nem vonatkozik a kizárólag szombat-vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatottakra. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén megengedi a jogszabály, hogy a munkavállaló hetente minimum negyven órát kitevő (egy naptári napot magába foglaló) megszakítás nélküli heti pihenőidőt kapjon. A munkaidőkeret (amely akár éves is lehet) vagy az elszámolási időszak (pl. három hónap) átlagában kell biztosítani a heti negyvennyolc óra pihenőidőt.2012. évi I. törvény „106. § (1) A munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. (2) A munkavállaló számára a heti pihenőidőt – a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. (3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – az (1) bekezdésben meghatározott heti pihenőidő helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával – a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.”
Munkaszüneti nap Munkaszüneti nap az állam által ünnepnapként elrendelt nap, amelybe beleértendő a változó naptári napra eső ünnep is. Magyarországon a munkaszüneti napok (a tárgyévi naptári napot is meghatározza egyidejűleg a változó napra eső ünnepekkel együtt egyeztetve a felelős egyházakkal) körüli munkarendről a foglalkoztatási miniszter köteles rendelkezni a tárgyévet megelőző évben legkésőbb október 31-ig. A miniszter nem írhatja felül a 2012. évi I. törvényben meghatározott munkaszüneti napokat, csak a munkarendről intézkedhet.2012. I. törvény „102. § (1) 62 (megállapította: 2017. évi XIII. törvény 4. §., hatályos: 2017. III. 24-től). Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26. (2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)–c), g)–h) pontban meghatározott esetben osztható be. (3) A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor. (4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében. (5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy – legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig – az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie. 2012. évi I. törvény, 102. §45(1) bekezdése a 2017: XIII. törvény 4. §-ával megállapított szöveg. Hatályos: 2017.03.24.
Szabadság A szabadságjogcímek kifejtését és nyilvántartásával kapcsolatos teendőket a törvény 59–63. alcímei határozzák meg. A munkajog szerint minden munkavállalónak a munkában töltött idő után alap- és pótszabadság jár. Rendkívüli szabadságfogalmak a munkajogban a beteg-, szülési és fizetés nélküli szabadság.
Alap- és pótszabadság Jellemzője, hogy a munkában töltött idő után minden naptári évre (illetve éven belül időarányosan) jár; munkanapokra kell kiszámítani (azaz a hivatalos pihenőnap és a munkaszüneti nap nem értendő bele); fizetés szempontjából munkában töltött időnek számít. A szabadság időarányos része jár tört év esetén (pl. a munkaviszony kezdete, vége év közben van) és a fél napot elérő töredéknapot egész napnak kell tekinteni a szabadság kiszámításakor. Munkában töltött időnek minősül ebben az értelmezésben a a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, b) a szabadság, c) a szülési szabadság, d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (2012. évi I. törvény „128. § A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.” ) első hat hónapjának, e) a keresőképtelenség, f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó, g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)–k)2012. évi I. törvény „b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra, e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára, f) hozzátartozója halálakor két munkanapra, g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre, h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára, i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra, j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.” pontban meghatározott tartama. A törvény előírásai szerint az alábbi táblázat tartalmazza az alapvetően járó alap- és pótszabadságot a munkavállaló kora szerint. A pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amikor az adott életkort betölti.