Cheshire (/ˈtʃɛʃər/ vagy /ˈtʃɛʃɪər/, régies elnevezése County of Chester) Anglia északnyugati részén található megye. Közigazgatási központja Chester, de legnagyobb városa Warrington. További jelentős városok még Widnes, Congleton, Crewe, Ellesmere Port, Runcorn, Macclesfield, Winsford, Northwich és Wilmslow.
Északról Merseyside és Greater Manchester, keleten Derbyshire, délen Staffordshire és Shropshire, nyugaton pedig a Walesben található Flintshire és Wrexham megyék határolják.
Cheshire megye területe 2343 km², lakossága kb. 700 000 fő. A Mersey folyó mellett található nagyobb városoktól és a megyeszékhelytől, Chestertől eltekintve a megye kevésbé fejlett, városias, számos kisebb város és falu található területén, amelyek lakossága a mezőgazdaságból él.
Története Etimológiája A megye neve Chester város régies nevéből származik, első alkalommal Legeceasterscir formában említette az angolszász krónika,Harris, B. E. and Thacker, A. T. (1987). p. 237. a név jelentése „a légiók városának megyéje”.Crosby, A. (1996). page 31. A név 980 körül jelent meg, de történészek feltételezik, hogy a megyét 920 körül I. Eduárd wessexi király hozta létre. A Domesday Bookban a név Cestrescir formában szerepelt, amely szintén Chester város korabeli nevéből származik. Az angol nyelv fejlődését kísérő változások, egyszerűsítések és betűeltűnések eredményezték a mai nevet.
Közigazgatási története A megyét 920 körül alapította I. Eduárd wessexi király. A megye Wales-szel határos volta miatt határmegye, a Welsh Marches egyike. Egészen Wales angol meghódításáig (1282–1283) emiatt kiemelt szerepe volt, számos kiváltságát ekkor szerezte.
Az 1066-os normann hódítást követően, I. Vilmos angol király uralma alatt, az ellenállás és az elégedetlenség még éveken át folytatódott. 1069-ben a Cheshire-ben kitört helyi lázadást végül kegyetlen eszközökkel fojtották el az „északi hadjárat” (Harrying of the North) részeként. Az angol lakosság elleni hadjárat brutalitása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy minden további ellenállást megtörjön. Példát statuáltak a nagyobb földbirtokosokon, például Merciai Edwin gróf birtokait elkobozták, és normann bárók között osztották szét.
Cheshire palotagrófság Vilmos király Cheshire-t palotagrófsággá tette, és a flamand Gerbodot nevezte ki Chester grófjává. Amikor Gerbod 1070 körül visszatért Normandiába, a király távollétét felhasználva megfosztotta őt címétől, és a palotagróf A palotagrófság (palatinate) jogilag a királyi hatalom „teljes delegálása” egy adott területre, a gróf (palatine earl) királyi jogköröket gyakorol: saját bíróságot, kancelláriát, adórendszert tart, sőt néha saját törvényeket is hoz, a király hatalma ott csak névleg marad meg, a gróf a korona nevében, de önállóan uralkodik, célja: politikai és jogi autonómia biztosítása egy kulcsfontosságú tartományban (Chester, Durham, Lancaster). címet Hugh d’Avranchesnek adta, akit – farkasos címere után – „Hugh Lupus”-nak neveztek. Cheshire stratégiai elhelyezkedése miatt – a walesi határvidéken – a gróf teljes körű, önálló jogkörrel rendelkezett, hogy a király nevében kormányozza a palotagrófságot.
260px|bélyegkép|Chesire a Domesday összeírás idején A Domesday Book (1086) feljegyzései szerint Cheshire akkor sokkal nagyobb megyének számított, mint ma. Tartozott hozzá két olyan hundredA hundred (latinul centuria) az angolszász Anglia, majd a normann korszak alapvető közigazgatási egysége volt, amely egy megye, azaz shire alá tartozott. Eredetileg olyan területet jelölt, amely száz háztartást vagy száz fegyveres embert tudott kiállítani a király szolgálatára, innen származik az elnevezése is. A század később közigazgatási, adózási és igazságszolgáltatási egységgé vált: önálló bírósága, a hundred court intézte a helyi ügyeket, és innen szedték be a királyi adókat is. A középkor során a hundred a megye alatti legfontosabb közigazgatási egység volt, és szerepét csak fokozatosan vették át a későbbi járások és önkormányzati körzetek. – Atiscross és Exestan –, amelyek később Észak-Wales részévé váltak. A Mersey és Ribble folyók közötti terület szintén Cheshire részének számított a feljegyzések szerint. A Domesday Bookban szereplő cheshire-i hundred-ek helye és neve a jobbra lévő térképről olvasható le.
Chester területén nyolc hűbéri báróság létezett: Kinderton, Halton, Malbank, Mold, Shipbrook, Dunham-Massey bárói, valamint maga a chesteri hűbéri uradalom. A hűbéri báróságokat – más néven birtokhoz kötött báróságokat (baronies by tenure) – a (Hugh d’Avranches) gróf adományozta a palotagrófság területén, hasonló módon, ahogyan a király Anglia más részein osztott hűbéri birtokokat. A grófság olyan mértékben volt független Anglia királyságától, hogy a Magna Carta nem vonatkozott Chester megyére, ezért a gróf – báróinak kérésére – saját „Chesteri Chartát” adott ki.
1397-ben a grófság területéhez a walesi határvidék egyes részeit is hozzácsatolták, és ezzel hercegségi rangra emelték. Erre azért került sor, mert a megye lakói hűségesen támogatták II. Richárd angol királyt. Ötszáz fős állandó fegyveres csapatot, a „cheshire-i gárdát” biztosították számára. Ennek elismeréseként a király címe ezután így hangzott: „Anglia és Franciaország királya, Írország ura és Chester hercege”. Egyetlen más angol megye sem részesült ilyen megtiszteltetésben, bár a rangot 1399-es bukásával elveszítette.
Középkor után A helyi önkormányzatokról szóló 1972-es törvény (Local Government Act 1972), amely 1974. április 1-jén lépett életbe, a megye északnyugati részén található területekből alakította ki a Merseyside és Greater Manchester megyéket. A Tintwistle kerületet Derbyshire megyéhez csatolták, ezzel szemben a Lancashire megyének a Merseyside/Nagy-Manchester megyéktől délre eső részeit, közük Widnes és Warrington kerületeket Cheshire-hez csatolták.Local Government Act 1972
1998. április 1-jén Halton és Warrington önálló önkormányzatú kerületekké alakultak át és függetlenedtek a Cheshire megyei tanácstól.
A 2009-es angol önkormányzati reformok eredményeképpen a korábbi körzeteket felváltotta két nagyobb térség: Cheshire East és Cheshire West és Chester.
Megjegyzések
Hivatkozások
Fordítás
Kategória:Anglia megyéi