Anton Ivanovics Gyenyikin (Анто́н Ива́нович Дени́кин; Włocławek, 1872. december 16. – Ann Arbor, 1947. augusztus 8.) az Orosz Cári Hadsereg altábornagya, és az egyik legfontosabb fehérgárdista tábornok az oroszországi polgárháborúban.
Fiatalkora Anton Gyenyikin 1872-ben született a Visztula tartomány területén. Apja, Ivan Jefimovics Gyenyikin jobbágy volt, akit kiképzésre és 25 éves katonai szolgálatra köteleztek. 1856-ban, katonai szolgálatának 22. évében Ivan Gyenyikin tiszti rangot kapott. 1869-ra őrnagyi rangot ért el, ekkor nyugállományba helyezték. 1869-ben feleségül vett egy szegény lengyel varrónőt, Elżbieta Wrzesińskát, aki már a második felesége volt. Anton, a pár egyetlen gyermeke egyszerre tanult meg oroszul és lengyelül. Apjának az Orosz Birodalom iránti hazafias elkötelezettsége és ortodox vallása miatt a fiatal Anton is a katonai pályát választotta. A Gyenyikin család nagyon szűkös viszonyok között élt, egyetlen bevételüket nyugalmazott őrnagy apjának kis nyugdíja jelentette. 1885-ben az apja meghalt, így a család anyagi helyzete még rosszabbra fordult. Anton ekkor kezdte korrepetálni fiatalabb társait, hogy kis többletpénzhez jusson. 1890-ben Gyenyikin a kijevi Tiszti Iskolába ment, ahol 1892-ben leérettségizett. 20 éves korában egy tüzérdandárhoz osztották be, ahol 3 évig szolgált.
1895-ben először tanulhatott a Tábornoki Kari Akadémián, de az első évben nem sikerült tanulmányait befejeznie. A sikertelenség után újból jelentkezett, s osztályából 14-ikként végzett. Szerencsétlenségére az akadémia új jegyértékelési rendszert vezetett be, emiatt Gyenyikin a záróvizsgák után nem jutott be az akadémiára. Ez ellen a legmagasabb helyen tiltakozott. Felajánlották, hogy újra felveszik, ha visszavonja panaszát, de ezt sértésként visszautasította.
Először az orosz–japán háborúban vett részt éles bevetésen. 1905-ben ezredesi rangot szerzett. 1910-ben a 17. gyalogezred parancsnoka lett. Az első világháború kitörése előtt néhány héttel dandártábornok lett.
Az első világháború tábornoka
A polgárháború hadseregparancsnoka
Emigrációban 1920 áprilisában hagyta el Oroszországot. Angliában és Belgiumban élt, de az 1920-as évek első felében lakott Magyarországon is (Budapest, Sopron), és Balatonlellén fejezte be háborús emlékiratainak megírását.
Emléke 2013-ban Balatonlellén emlékkövet és emléktáblát avattak tiszteletére.
Források Gyenyikin tábornok magyarországi menedéke, Oroszország hangja, 2013. február 25. Emléktábla Gyenyikin tábornok tiszteletére, Oroszország hangja, 2013. február 19. Balatonlellén emlékkövet és emléktáblát avattak Anton Gyenyikin tiszteletére, Oroszország hangja, 2013. június 19.
További információk Lenin: Mind egy szálig harcra Gyenyikin ellen. Az Oroszországi Kommunista bolsevik Párt Központi Bizottságának levele a pártszervezetekhez; Szikra, Bp., 1952
Fordítás
Kategória:Orosz cári hadvezérek Kategória:Az orosz polgárháború résztvevői Kategória:Emigráns oroszok Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1947-ben elhunyt személyek Kategória:Emigránsok az Orosz Birodalomból az Amerikai Egyesült Államokba Kategória:Az Orosz Birodalom katonái az első világháborúban