Billy Crystal, született William Edward Crystal (New York, 1948. március 14. –) hatszoros Primetime Emmy-díjas amerikai színész, forgatókönyvíró, producer, komikus és filmrendező.
Az 1970-es években az ABC tévécsatornán sugárzott Soap sorozat Jodie Dallas nevű szereplőjeként vált ismertté az Egyesült Államokban. Az 1980-as évek végétől szerepel hollywoodi filmekben. Nyolc alkalommal volt házigazdája az Oscar-díjátadó ünnepségnek.
Élete Fiatalkora és tanulmányai Manhattan Upper East Side negyedében, a Doctors Hospitalban született, majd gyermekéveit Bronxban töltötte. Kisgyermekként családjával a Long Island-i Long Beach városába költözött. Két bátyjával, Joellel és Richarddal együtt Helen Crystal (leánykori nevén Gabler) és Jack Crystal gyermekeként nőtt fel. Édesapja a Commodore Music Store tulajdonosa és vezetője volt, amelyet Billy nagyapja, Julius Gabler alapított. Jack Crystal emellett jazzpromóterként, producerként és a Commodore Records vezetőjeként is dolgozott; a kiadót Billy nagybátyja, Milt Gabler zenész és dalszerző alapította.
Zsidó családban nevelkedett, felmenői Ausztriából, Oroszországból és Litvániából emigráltak az Egyesült Államokba. A long beach-i Temple Emanu-El közösség tagja volt, ahol bar-micvóját is megtartották. Gyermekkorában testvéreivel gyakran adtak elő humoros jeleneteket olyan komikusok műsorai alapján, mint Bob Newhart, Rich Little vagy Sid Caesar. A család otthonában rendszeresen megfordultak ismert jazzmuzsikusok is, köztük Billie Holiday, Eddie Condon, Pee Wee Russell és Arvell Shaw.
A dixieland jazz népszerűségének visszaesése és a diszkont lemezboltok térnyerése következtében Jack Crystal 1963-ban elvesztette vállalkozását. Ugyanebben az évben, 54 éves korában szívrohamban elhunyt. Crystal édesanyja 2001-ben halt meg.
1965-ben végzett a Long Beach High Schoolban, majd baseball-ösztöndíjjal a Marshall University hallgatója lett Nyugat-Virginiában. Az egyetem baseballprogramját azonban első tanévében felfüggesztették, így nem játszott hivatalos mérkőzéseken. Később visszatért New Yorkba, és a HB Studio színiiskolában tanult. Ezt követően a Nassau Community College hallgatója lett, majd átiratkozott a New York Egyetemre, ahol film- és televíziós rendezést tanult. 1970-ben szerzett diplomát az egyetem School of Fine Arts karán. Tanárai között volt Martin Scorsese, évfolyamtársai között pedig Oliver Stone és Christopher Guest.
Pályafutása 1969–1985: Stand-up comedy, Soap és Saturday Night Live 1969-ben különböző improvizációs társulatokhoz csatlakozott. Több mint négy éven át szerepelt egy improvizációs komédiacsoportban két barátjával, akikkel főiskolákon és kávézókban léptek fel, miközben Crystal helyettesítő tanárként dolgozott Long Islanden. Később szólókarrierbe kezdett, és rendszeresen fellépett olyan ismert comedy klubokban, mint a The Improv és a Catch a Rising Star.
1976-ban szerepelt a The Tonight Show Starring Johnny Carson című műsorban, valamint az All in the Family egyik epizódjában. Ugyanebben az évben részt vett Muhammad Ali Dean Martin-féle celeb roast műsorában, ahol Ali és Howard Cosell sportkommentátor paródiáját adta elő. Ez egy hosszú éveken át tartó barátság kezdetét jelentette Crystal és Ali között.
Eredetileg szerepelt volna az NBC Saturday Night című műsorának – a későbbi Saturday Night Live – 1975-ös első adásában, azonban jelenetét végül kivágták. Az első évad 17. epizódjában már fellépett, ahol egy idős jazz-zenész monológját adta elő. 1984-ben kétszer is műsorvezetője volt a Saturday Night Live-nak, majd az 1984–85-ös évadban a műsor állandó szereplője lett. Leghíresebb karaktere Fernando Lamas paródiája volt – Lamas öntelt talkshow-házigazda, akinek „You look… mahvelous!” szállóigéje országos népszerűségre tett szert.
1977–1981 között alakította Jodie Dallas karakterét a Soap című televíziós sorozatban, aki az amerikai televíziózás egyik első nyíltan homoszexuális főszereplője volt. A szerep hozta meg számára az első szélesebb körű ismertséget.
Az 1980-as évek elején az NBC csatornán saját varietéműsort kapott The Billy Crystal Comedy Hour címmel, azonban a műsort rövid idő után megszüntették. Ebben az időszakban szerepelt Shelley Duvall Faerie Tale Theatre című sorozatában is, ahol A három kismalac történetének egyik szereplőjét alakította.
Első mozifilmes szerepét Joan Rivers A nyúlpróba (1978) című vígjátékában kapta. Rövid szerepet játszott Rob Reiner A turné (1984) című kultikus áldokumentumfilmjében is, egy pantomimes pincért alakítva.
1986–1999: Oscar-gála házigazda és filmsztár A stand-up comedy és a Saturday Night Live sikere után 1985-ben kiadta Mahvelous! című komédiaalbumát. A You Look Marvelous című dalhoz videóklip készült, amelyet többek között az MTV is sugárzott. A dal az amerikai Billboard-listára is felkerült, az albumot pedig Grammy-díjra jelölték.
1986-ban Gregory Hines oldalán szerepelt a Rémült rohanás című akcióvígjátékban. Filmes áttörését Rob Reiner A herceg menyasszonya (1987) című filmje hozta meg, Miracle Max szerepében. Reiner ismét őt választotta a Harry és Sally (1989) című romantikus vígjáték főszerepére, ahol Meg Ryannel játszott együtt. A film kritikai és közönségsikert aratott, Crystal pedig Golden Globe-jelölést kapott alakításáért. A film mára a romantikus vígjátékok egyik klasszikusának számít.
Az 1990-es évektől az Oscar-gála egyik legismertebb házigazdája lett. Összesen kilenc alkalommal vezette az Academy Awards ceremóniáját, humoros nyitójelenetei és zenés paródiái pedig széles körű elismerést kaptak. Munkájáért több Primetime Emmy-díjat nyert műsorvezetőként és íróként.
1991-ben főszerepet játszott az Irány Colorado! című western-vígjátékban, ez újabb Golden Globe-jelölést hozott számára. A film sikerét folytatás követte. Ezt követően rendezője, forgatókönyvírója és főszereplője volt a Mr. Saturday Night (1992) és a Felejtsd el Párizst! (1995) című filmeknek.
1992-ben narrátorként közreműködött a Horton Hatches the Egg című Dr. Seuss-adaptációban. Eredetileg őt kérték fel Buzz Lightyear hangjának a Toy Story – Játékháború (1995) című Pixar-filmben, azonban visszautasította a szerepet, amit később megbánt. Később Mike Wazowski hangjaként vált világhírűvé a Szörny Rt. (2001) című animációs filmben.
Az évtized során szerepelt Kenneth Branagh Hamlet (1996) című Shakespeare-adaptációjában, Woody Allen Harry darabokra törve (1997) című filmjében, valamint Robin Williams oldalán az Apák napja (1997) című vígjátékban. 1999-ben Robert De Niróval együtt játszott az Elemezd ezt! című gengsztervígjátékban, amely jelentős kasszasiker lett.
2000–2014: Későbbi filmes munkák és Broadway-debütálás 2001-ben Crystal rendezte a 61* című televíziós filmet, amely Roger Maris és Mickey Mantle legendás hazafutás-versenyét dolgozta fel. A rendezésért Emmy-díjra jelölték.
Ebben az időszakban szerepelt az America’s Sweethearts (2001), az Elemezd újra! (2002) és a Parental Guidance (2012) című filmekben. Mike Wazowski karakterének hangját továbbra is ő kölcsönözte a Szörny Rt. folytatásaiban és kapcsolódó produkcióiban. Emellett Calcifer hangját adta Hayao Miyazaki A vándorló palota című animációs filmjének angol változatában.
2005-ben Tony-díjat nyert 700 Sundays című egyszemélyes Broadway-előadásáért, amely gyermekkorát és családját dolgozta fel. A darabot később turné keretében az Egyesült Államokban és Ausztráliában is bemutatták. Az előadás alapján könyvet is írt.
2012-ben ismét visszatért az Oscar-gála házigazdájaként Eddie Murphy visszalépése után. A kritikusok ismét pozitívan fogadták szereplését. 2013-ban jelent meg Still Foolin’ Em című önéletrajzi könyve, amelynek hangoskönyv-változatát Grammy-díjra jelölték.
2014-ben a Primetime Emmy Awards díjátadón megható beszédben emlékezett meg közeli barátjáról, Robin Williamsről.
2015–napjainkig: Visszatérés a Broadwayre 2015-ben Josh Gaddel együtt szerepelt a The Comedians című televíziós sorozatban, amely egy évad után véget ért. 2016-ban Muhammad Ali temetésén mondott gyászbeszédet, amelyben barátságukról és Ali örökségéről beszélt.
2021-ben újra eljátszotta Buddy Young Jr. szerepét a Mr. Saturday Night színpadi musicalváltozatában. A Broadway-produkció 2022-ben debütált New Yorkban. Crystal nemcsak főszereplőként, hanem társszerzőként is részt vett az előadásban, amelyért Tony-jelöléseket kapott.
2023-ban a Kennedy Center Honors életműdíjjal tüntették ki. A tiszteletére rendezett esten többek között Rob Reiner, Meg Ryan, Robert De Niro, Whoopi Goldberg és Jay Leno méltatta pályafutását.
Magánélete 1970. június 4-én vette feleségül középiskolai szerelmét, Janice Goldfingert. Crystal több alkalommal is elmondta, hogy saját házasságára nagy hatással voltak a szülei, akik szerinte mindig valódi szeretettel fordultak egymás felé. Házasságukból két lányuk született: Jennifer Crystal Foley színésznő és Lindsay Crystal producer. Több unokájuk is van.
A család hosszú időn át Los Angeles Pacific Palisades negyedében élt. Otthonuk 2025 januárjában megsemmisült a Palisades Fire néven ismert kaliforniai erdőtűz során.
2016-ban a New York University tiszteletbeli Doctor of Fine Arts fokozattal tüntette ki. Ugyanebben az évben beszédet mondott az egyetem diplomaosztó ünnepségén a Yankee Stadionban.
Jótékonysági tevékenysége 1986-ban Robin Williamsszel és Whoopi Goldberggel közösen kezdte vezetni a Comic Relief című HBO-műsort. Az eseményt Bob Zmuda alapította azzal a céllal, hogy adományokat gyűjtsenek az Egyesült Államok hajléktalanjai számára.
2005-ben Jay Lenóval együtt aláírt egy Harley-Davidson motorkerékpárt, amelyet jótékonysági árverésen értékesítettek a Katrina hurrikán sújtotta öböl-parti térség megsegítésére.
Részt vett a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Center Museum of Tolerance munkájában is. Családtörténete szerepel a múzeum „Finding Our Families, Finding Ourselves” című genealógiai kiállításán.
Politikai nézetei A Demokrata Párt támogatójaként ismert, és több alkalommal szerepelt a párt kampányait támogató hirdetésekben.
A 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során nyíltan bírálta Donald Trumpot, és Hillary Clinton támogatásáról biztosította a nyilvánosság előtt.
Sportrajongóként Szenvedélyes baseballrajongó. 2008. március 12-én egynapos szerződést kötött a New York Yankees csapatával, és részt vett a klub tavaszi felkészülésén. A 60-as mezszámot viselte közelgő 60. születésnapja tiszteletére. Egy Pittsburgh Pirates elleni felkészülési mérkőzésen kijelölt ütőként pályára is lépett, ahol végül strike outtal zárta szereplését. Másnap, születésnapján a Yankees felbontotta szerződését.
Gyermekkori példaképe a Yankees legendás játékosa, Mickey Mantle volt, akivel később közeli barátságot ápolt Mantle 1995-ben bekövetkezett haláláig. Crystal és Bob Costas közösen írták Mantle gyászbeszédét, amelyet a temetésen Costas olvasott fel.
Ismert volt Phil Rizzuto sportkommentátor paródiáiról is. 1996-ban egy Yankees-közvetítés során rövid időre beült a kommentátori fülkébe, és Rizzuto stílusát utánozva szórakoztatta a nézőket.
Filmjeiben is gyakran utalt baseball iránti rajongására. A City Slickers című filmben New York Mets-sapkát viselt, míg a Running Scared című filmben karaktere Chicago Cubs-drukkerként jelent meg. A Parental Guidance című filmben egy kisebb ligás baseballcsapat kommentátorát alakította.
Szerepelt Ken Burns 1994-es Baseball című dokumentumfilm-sorozatában is, ahol személyes történeteken keresztül beszélt a sport iránti szeretetéről.
A baseball mellett hosszú ideje a Los Angeles Clippers kosárlabdacsapat elkötelezett szurkolója és bérletes nézője.
Közszereplései 1986-ban a HBO csatornán kezdődött a Comic Relief műsor, melynek házigazdái Billy Crystal, Robin Williams és Whoopi Goldberg voltak. A Bob Zmuda által alapított Comic Relief pénzadományokat gyűjt az Egyesült Államok hajléktalanjai számára.