A brit uralkodók koronázása

bélyegkép|VI. György mint megkoronázott brit uralkodó portréja (Gerald Kelly műve) bélyegkép|A westminsteri apátság, amely évszázadok óta a brit uralkodók koronázási temploma A brit uralkodók koronázása egy beavatási rítus, melynek során az Egyesült Királyság uralkodóját megkoronázzák, valamint ellátják a többi koronázási ékszerrel.

Mivel a koronázás maga egy örömteli esemény, ezért erre az előző uralkodó halála után hónapokkal kerül sor, nem zavarva ezzel a gyász időszakát, valamint elég időt hagyva a nagyszabású ceremónia megszervezésére. Így történt II. Erzsébet esetében is, akinek a fejére csak 1953. június 2-án helyezték a koronát, noha édesapja, VI. György 1952. február 6-án bekövetkezett halálakor a fiatal hercegnő rögtön az Egyesült Királyság uralkodója lett. A brit törvények értelmében ugyanis a trón nem állhat üresen, így a király (vagy királynő) halála után a trónörökös azonnal uralkodóvá válik.

A szertartást az anglikán egyház legmagasabb rangú főpapja, a canterburyi érsek celebrálja, de szerepet kapnak más egyházi személyek és a nemesség tagjai is. A ceremóniában résztvevőknek ünnepi egyenruhát vagy palástot kell viselniük. A meghívott vendégek között megtalálhatók a brit politikai élet szereplői éppúgy, mint a külföldi országok magas rangú képviselői.

A koronázás leglényegesebb momentumai nem sokat változtak az elmúlt majdnem ezer év során. Az uralkodót először bemutatják és elismertetik a brit néppel. Ezután következik az eskütétel, melyben megfogadja, hogy fenntartja a törvényeket és az egyházat. Ezt követően felkenik az előre megszentelt olajjal, fejére helyezik Szent Eduárd koronáját és felékesítik a többi koronázási ékszerrel. A szertartás végén fogadja alattvalói hódolatát.

Története

Az uralkodó halála és az új megkoronázása közti idő többször változott a brit történelemben. Az első normann uralkodót, Hódító Vilmost, trónra lépése napján, 1066. december 25-én koronázták meg,Bates, Oxford Dictionary of National Biography utódait azonban napokon esetleg heteken belül. I. Eduárd a kilencedik keresztes háborúban harcolt, mikor 1272-ben megörökölte a trónt, így a koronázásra csak 1274-ben, hazatérte után kerülhetett sor.Prestwick, Oxford Dictionary of National Biography II. Eduárd az 1307-es skóciai hadjárata miatt halasztotta el.Phillips, Oxford Dictionary of National Biography VI. Henrik nem volt még egyéves sem, mikor uralkodó lett 1422-ben, ezért koronázására csak 1429-ben került sor, de tényleges hatalmat csak nagykorúvá válása után gyakorolhatott, 1437-től.Griffiths, Oxford Dictionary of National Biography A 18-19. században szükségessé vált meghosszabbítani a koronázás előtti időszakot több hónappal, egyrészt a gyász miatt, másrészt pedig a koronázási ceremónia megfelelő megtervezése érdekében. Ettől kezdve minden uralkodó esetében minimum egy év telt el a trónra lépés és a koronázás között, kivéve VI. György idején, akinek az elődje és egyben bátyja, VIII. Eduárd nem meghalt, hanem lemondott a trónról egy amerikai közrendűvel, Wallis Simpsonnal kötött házassága miatt.

Mivel a trónra lépés és a koronázás között sok idő telt el, volt olyan uralkodó, akit végül nem is koronáztak meg. V. Eduárdot és Lady Jane Grey-t még koronázásuk előtt lemondatták a trónról, az előbbit 1483-ban, az utóbbit pedig 1553-ban. Hasonló eset történt VIII. Eduárddal is, aki lemondott a trónról, mielőtt letelt volna az egyéves időszak. A brit törvények értelmében ugyanis az uralkodó nem a megkoronázásakor örökli a trónt, hanem rögtön elődje halála után (A király halott. Éljen a király!).

Az angolszász uralkodók idejében még nem létezett állandó koronázási helyszín, így őket különböző angol városokban (Bath, Kingston upon Thames, London, Winchester) koronázták meg. Az utolsó angolszász királyt, II. Haroldot koronázták meg először a westminsteri apátságban 1066-ban és ettől kezdve minden brit uralkodó fejére itt helyezik a koronát. A szertartás legfőbb elemei, melyeket 973-ban Dunstan canterburyi érsek dolgozott ki, nem sokat változtak az évszázadok során.Churchill, Winston (1966). The Birth of Britain p.134. Dodd, Mead. Mikor London francia megszállás alá került,Strong, Coronation, p72 III. Henriket Gloucesterben koronázták meg 1216-ban, de 1220-ban Westminsterben is újrakoronázták.Ridgeway, Oxford Dictionary of National Biography Kétszáz évvel később VI. Henriket is kétszer koronázták meg: 1429-ben angol királynak, 1431-ben pedig francia királynak.

Az angol forradalom után, Oliver Cromwellt nem koronázták meg, de egy hasonló ceremónia keretében iktatták be lordprotektornak, 1657-ben.Morrill, Oxford Dictionary of National Biography

A középkori Franciaországban és Németországban bevett gyakorlatnak számított a társuralkodó választása, de Angliában erre csak kétszer volt példa: 796-ban Ecgfrith lett apja, Offa társuralkodója valamint 1170-ben koronázta II. Henrik fiát, az ifjabb Henriket szintén társuralkodóvá.Keefe, Thomas K., Oxford Dictionary of National Biography Sokkal általánosabb gyakorlatnak számított, mikor a király feleségét koronázták királynévá, annak ellenére, hogy a királynők férjét nem koronázták királlyá. Ha az uralkodó már házas volt a koronázás előtt, akkor közös koronázást tartottak. Ilyen először II. Henrik és felesége, Aquitániai Eleonóra idején történt 1154-ben, majd a brit történelemben még tizenhét hasonló esemény fordult elő, köztük III. Vilmos és II. Mária társuralkodása során,Strong, Coronation, pp xxx–xxxi, although the dates of the coronations of three queens are unknown valamint legutóbb VI. György és Elizabeth Bowes-Lyon koronázása 1937-ben. Ha az uralkodó a koronázása után házasodik meg vagy házasodik újra, esetleg ha a feleségét bármilyen ok miatt nem tudták megkoronázni, akkor egy külön szertartás keretében kerül erre sor. Így történt először 1068-ban Flandriai Matildával,van Houts, Oxford Dictionary of National Biography majd utoljára 1533-ban Boleyn Annával.Strong, pp xxx–xxxi II. Károly viszont nem koronáztatta meg feleségét, Braganzai Katalint.Woolley, Coronation Rites, p199

II. Erzsébet koronázása volt az első amelyet a BBC teljes egészében közvetített 1953-ban. Előtte csak a kórust láthatták élőben, a koronázás többi részét felvették és az utójavítások után játszották le. Így a tv-nézők nem láthatták élőben a koronázás legfőbb momentumait, legfőképpen magát a korona felhelyezését, amely mind a sajtóban, mind a parlamentben vitákhoz vezetett.See for example, The Times, 29 October 1952, p4 Ezek után a teljes szertartást élőben közvetítették, a felkenés és az úrvacsora kivételével, melyek a fotókon sem szerepeltek. Csak harminc évvel később derült ki, hogy a fordulat a királynő személyes beavatkozásának köszönhető. Becslések szerint több, mint 20 millióan látták az eseményt, ami precedens nélküli volt a televíziózás történetében, és jelentősen megnövelte a tv-nézők számát is.Strong, Coronation, p433–435

A brit uralkodókat egyszerre több ország uralkodóivá is koronázzák. II. Erzsébettől például a következőt kérdezték esküje során: „Ünnepélyesen esküszöl és ígéred-e, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Unió, Pakisztán és Ceylon népeit, valamint birtokaidat és egyéb területeidet törvényeik és szokásaik szerint kormányzod?”

Résztvevők

A szertartásra nem csak a brit elit, hanem a Nemzetközösségi tagországok meghatározó személyiségei is meghívást kapnak. II. Erzsébet 1953-as koronázásán 7500 vendéget zsúfoltak a westminsteri apátságba, ahol fejenként 460 milliméternyi mozgástér jutott.

Papság

A canterburyi érsek az anglikán egyház minden papja és laikus tagja felett áll (kivéve a királyi család tagjait), így hagyományosan résztvevője a koronázási szertartásnak. A történelem során azonban akadtak kivételes esetek, amikor nem tudott részt venni a koronázáson, így az uralkodónak egy másik, magas rangú főpapot kellett kijelölnie. I. Vilmost a yorki érsek koronázta meg (a canterburyi érseket X. Benedek ellenpápa nevezte ki és az igazi pápa nem ismerte el őt),Hilliam, Crown, Orb & Sceptre, p16 II. Eduárdot a winchesteri püspök (az érseket I. Eduárd száműzte),Hilliam, Crown, Orb & Sceptre, p48 I. Máriát katolikus lévén szintén a winchesteri püspök koronázta meg (Thomas Cranmer canterburyi érsek protestáns volt)Strong, Coronation, p205 III. Vilmost és II. Máriát a londoni püspök (őket nem ismerte el a canterburyi érsek),Strong, Coronation, p337 I. Erzsébetet pedig a carlisle-i püspök (mivel a magas rangú főpapok illegitimnek tekintették).Strong, Coronation, p208 Minden esetben, amikor nem a canterburyi érsek koronázta meg az új uralkodót, az anglikán egyház egyik főpapja helyettesítette: a yorki érsek a második, a londoni püspök a harmadik, a durhami püspök a negyedik, winchester püspöke pedig rangban az ötödik helyen áll.

Állami főméltóságok (Great Officers of State)

A koronázás állandó résztvevői az állam főméltóságai is. Bár a Lord High Steward (főudvarmester) és a Lord High Constable (főlovászmester) hivatalát a 15-16. századtól nem töltötték be rendszeresen, a koronázásra ezeket a méltóságokat újra felélesztik.Encyclopædia Britannica (1911), Lord High StewardEncyclopædia Britannica (1911), Lord High Constable A Lord Great Chamberlain (főkamarás) feladata az udvarnokkal (Groom of the Robes) és a főudvarnokkal (vagy főudvarhölggyel) (Master vagy Mistress of the Robes) az uralkodó felöltöztetése a koronázási ruhába.

Cinque Ports bárói (Barons of Cinque Ports) is részt vettek a szertartáson, akik eredetileg a baldachint tartották az uralkodó felett. Cinque Ports bárói Hastings, New Romney, Hythe, Dover és Sandwich településeket képviselték a brit parlament alsóházában (House of Commons), de a 19. századi reform során ezeket egy választókerületbe olvasztották. Utoljára IV. György 1821-es koronázásán hordozták a baldachint. Napjainkban is részt vesznek a szertartáson, de már nincsen semmilyen feladatuk.

Egyéb résztvevők

Az egyházi és állami főméltóságok mellett számos földbirtokos és más személy élvez bizonyos privilégiumokat a koronázási szertartáson. Ezeket a jogokat egy speciális bíróság, a Court of Claims (az igények elbírálására felállított testület) hivatott meghatározni, melynek hagyományosan a Lord High Steward az elnöke. Az első hasonló testületről 1377-ben tesznek említést, II. Richárd koronázásán. A Tudor királyok korában a Lord Hight Steward hivatala a koronához került és VIII. Henrik óta csak ideiglenesen nevezik ki a koronázásra.

1952-ben ilyen kérelem volt többek között a westminsteri apátság esperesének igénye, hogy tanácsaival lássa el a királynőt a szertartás alatt (közel ezer éve őriznek egy Vörös Könyvet a szertartás menetéről); Durham valamint Bath és Wells lord-püspökeinek igénye, hogy a királynő oldalán álljanak a teljes szertartás alatt, Shrewsbury earljének igénye, hogy, mint Írország Lord High Steward-ja hordozza a fehér pálcát.Crown Office, Minutes of the proceedings of the Court of Claims

Rajtuk kívül a brit miniszterelnök és a kormány tagjai, a Nemzetközösségi királyságok főkormányzói és miniszterelnökei, a koronagyarmatok kormányzói is meghívást kapnak, csak úgy, mint más külföldi méltóságok, hírességek is.

Öltözék Uralkodói öltözékek thumb|Viktória királynő a Robe of State-ben, fején a IV. György diadémmal

Az uralkodó különböző palástokat és ruhadarabokat visel a szertartás során:

Crimson surcoat (karmazsin köpeny) – a szertartás során a legalsó öltözék, amit visel az uralkodó; 1953-ban II. Erzsébet koronázására egy teljesen új köntöst készítettek. Robe of State of crimson velvet (állami karmazsin bársonypalást) vagy Parliament Robe (parlamenti palást) – az első palást, amit a koronázáson használnak, az apátságba való belépéskor, majd később a parlament megnyitásán. Egy hermelin köpenyből és egy hosszú, karmazsin színű, bársonypalástból áll, hermelin szegéllyel és arany csipkével díszítve.