Lengyel Dénes (Kisbacon, 1910. augusztus 7. – Budapest, 1987. július 19.) magyar író, irodalomtörténész, pedagógus. Kovács Ágnes (1919–1990) néprajzkutató férje, Benedek Elek (1859–1929) író, költő, újságíró unokája. Fia Lengyel László közgazdász, politológus.
Élete és munkássága 1932-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett magyar-latin-francia szakon. 1935 és 1952 között középiskolai tanár volt Budapesten. 1952 és 1961 között a Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet magyar tanszékének vezetőjeként is dolgozott, majd 1970-es nyugdíjazásáig a Petőfi Irodalmi Múzeum helyettes igazgatói tisztségét töltötte be.
Pedagógiai tárgyú írásaiban többek közt az irodalomtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott. Szerkesztette a Nagy Magyar Költők címet viselő sorozatot, valamint népszerűsítette a 19. század ismert alkotóit. Jókai Mór összes művei kritikai kiadásának egyik szerkesztője is volt. Életének nagy munkájaként állította össze, a mai napig sikeresnek számító művét, a Régi Magyar Mondák című könyvet.
Művei Megjelent munkái a következők: Ovidius és a francia renaissance (Budapest, 1933) La Fontaine (Budapest, 1963) A fogalmazás tanítása a középiskolában (Budapest, 1965) Jókai Mór (Budapest, 1968) Benedek Elek (Budapest, 1974) Régi magyar mondák (Budapest, 1972)Régi magyar mondák Irodalmi kirándulások (Budapest, 1974) Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (Budapest, 1975) Így élt Jókai Mór (Budapest, 1975) Kossuth Lajos öröksége. Mondák a 18. és 19. századból (Budapest, 1977) Új élet hajnalán (Budapest, 1979) Ókori bölcsek nyomában (Budapest, 1981) Újkori bölcsek nyomában (Budapest, 1987) Emlékezések 1914–1947 (Kolozsvár, 2007)
Jegyzetek
Források
További információk
(bibliográfiával)
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek