A Northumbriai Királyság (óangolul: Norþanhymbra riċe) egyike volt a hét angolszász királyságnak a középkori angolszász Angliában 604 és 944 között. Fővárosa Bebbanburg (Bamburgh) volt, mely az első király, Æthelfrith feleségéről, Bebbáról kapta a nevét.
Története A királysága a mai Észak-Anglia és Délkelet-Skócia határán jött létre, eredetileg két királyságra oszlott: Berniciára és Deirára. A kettőt először Æthelfrith northumbriai király egyesítette 604 körül, és a következő évszázad során – néhány rövid megosztottsági időszakot leszámítva – egységben maradtak. Kivételt jelentett a 633 és 634 közötti rövid időszak, amikor Eadwine northumbriai király csatában bekövetkezett halála és Cadwallon ap Cadfan, Gwynedd királyának pusztító inváziója káoszba taszította Northumbriát. A northumbriai királyságok egysége Cadwallon 634-es csatában bekövetkezett halála után helyreállt.
Egy másik kivétel a 644 és 664 közötti időszak, amikor Deira felett külön királyok uralkodtak. 651-ben Oswiu király megölette Deira uralkodóját, Oswine-t, és helyére Œthelwaldot ültette, ám Œthelwald nem bizonyult hűséges alárendelt királynak: szövetségre lépett Penda merciai királlyal. A történetíró szerzetes, Beda Venerabilis szerint Œthelwald Penda vezetőjeként szolgált annak northumbriai inváziója során, de amikor a merciaiak és a northumbriaiak összecsaptak a winwaedi csatában, visszavonta seregeit. A merciai vereség után Œthelwald elveszítette hatalmát, és helyébe Oswiu saját fia, Alchfrith lépett. 670-ben Ælfwine-t, a gyermektelen Ecgfrith northumbriai király testvérét nevezték ki Deira királyává; ekkorra a cím feltehetően már inkább az örökös kijelölésére szolgált. Ælfwine 679-ben esett el a merciák elleni csatában, és Deirának egészen a viking uralom koráig nem volt több külön királya.
Northumbria aranykora a hetedik és nyolcadik században volt, kolostorai egész Nyugat-Európa kulturális életére hatással voltak. Itt élt és dolgozott a teológiai és történetírói munkásságáról világszerte ismert Szent Béda. Az aranykornak a vikingek érkezése vetett véget, majd 944-ben Northumbria megszűnt önálló királyság lenni, Anglia alá tartozó megye (grófság) lett.
A Viking uralomtól Hódító Vilmosig A viking királyok 867 és 954 között az időszak nagy részében Jórvíkot (Dél-Northumbriát, az egykori Deirát) uralták, fővárosukból, Yorkból kormányozva. Észak-Northumbriát (az egykori Berniciát) angolszászok irányították Bamburgh központjából. Sok részlet bizonytalan, mivel Northumbria történetéről kevés feljegyzés maradt fenn.
Bár Eadred 946-tól igényt tartott a hatalomra, Northumbria királyságát csak 954 után olvasztották végleg Anglia területébe. Ezt követően Osulf Eadred fennhatósága alatt irányította egész Northumbriát. A későbbi bamburghi urak közül egyik sem uralkodott királyként.
1066-ban Hódító Vilmos trónra lépése után, az északi hadjárat előestéjén, II. Edgár angol király és II. Svend dán király hívei alkotta angol–dán sereg 1069 második felében elfoglalta Yorkot, és rövid időre Northumbria egész területén érvényesítette hatalmát. Ez a rövid életű függetlenség véget ért, amikor Vilmos harccal visszafoglalta az északi területeket, megvesztegette Sweynt, hogy térjen vissza Dániába, majd megindította az északi hadjáratot, ami Edgar és családja Skóciába meneküléséhez vezetett.
Jegyzetek
Fordítás A létrehozás is ennek a szócikknek a bevezetője alapján történt, a 2025-ös frissítés ezt bővítette a megadott angol szócikk alapján.
Kategória:Középkori államok Kategória:Angolszász királyságok