VI. Erik Björnsson vagy Győztes Erik (svédül: Erik Segersäll,655-656 (Nordisk familjebok / 1800-talsutgåvan. 4. Duplikator - Folkvandringen) németül: Erich der Siegesfrohe), (932 előtt – 994Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, , ill. , 58. oldal), svéd király 970 és 994 között, és Villásszakállú Svendet elűzve dán király körülbelül 992 és 993 között, Upplandból mind a Baltikumra, mind Európa Keleti részére nagy befolyást gyakorolt.
Élete Ifjúkora III. Björn fiaként született, de édesapja halála után valószínűleg nem ő, hanem II. Emund Emundsson lett a király. Annak 970 körüli halála után lett Eriké a trón, de a meglévő források szerint (ezek izlandi mondák, és a Brémai Ádám krónikája) 975-ig fivérével, Olaffal együtt kormányzott.
Uralkodása Királyságának határai vitatottak: főleg a Mälaren tó és környéke és dél fele egészen a Balti-tenger partjáig Blekinge tartományig. Egyes krónikák arról jelentenek, hogy ő volt az első király, aki Svealand, Östergötland és Västergötland tartományokra, azaz a teljes középkori Svédország területére ki tudta terjeszteni hatalmát. Mai vélekedések azonban ezt az érdemet inkább fiának tulajdonítják. Visszaverte a dánok támadását, 975 körül megsemmísítette a vikingek leghíresebb fészkét, Birket.
Háború Erős Styrebjörnnel Az izlandi mondavilág arról mesél, hogy Olaf fia, Erős Styrbjörn igényt tartott édesapja trónjára, és nem ismerte el Eriket uralkodóként. Délre vonult, és egyesítette ereit a wollini vikingekkel. Ezzel az egyesült sereggel indult meg Styrebjörn Uppland irányába azzal a céllal, hogy Eriket elűzze a trónról. A két ellenséges sereg 984-ben találkozott Gamla Uppsala közelében. A csatában, mely Erik győzelmével záródott, Styrebjörn elesett. Egyes feltételezések szerint Erik ez után a csata után kapta a „győzedelmes” melléknevet.Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, , 222. oldal
A kereszténység felvétele 990-ben Eriket megkeresztelték Dániában., 52. oldal Amikor azonban visszatért a sveák fővárosába, a többségében pogányok lakta Uppsalába, kénytelen volt visszatérni a pogány hitre, mert a pogány társadalmakban a király főpap is volt. Bár Erik felvette a keresztséget, a svédek a későbbi keresztény uralkodók alatt is a 12. század elejéig megtartották pogány kultuszaikat, amelyek központja Gamla Uppsala (Régi Uppsala) volt.
Svéd–dán háború Erik feltehetőleg Dániában is sikeres területfoglaló hadjáratokat vezetett. Ezek kiváltó oka a Styrebjörnnek nyújtott dán segítség volt. A hadjáratok időpontjaként egyes források 992-t, más források egy évvel korábbi dátumot említenek. Brémai Ádám szerint miután rex Sueonum Hericus lerohanta Dániát, elűzhette annak királyát Villásszakállú SventSweden Kings és egy évig uralkodhatott dán földön. Ezután betegsége miatt vissza kellett térnie a Régi Uppsala vidékére. Bár Dániában megkeresztelkedett, Svédországba való visszatérésekor kiújult pogány hite.
Egyes források szerint üldözte a kereszténységet.
Halála Snorri Sturluson szerint Uppsalában (régi királyi udvarában) hunyt el 10 évvel Styrebjörn halála után (tehát 994-ben). A Régi Uppsala délnyugati temetőinek egyikében feltételezik végső nyughelyét. Erik királyt fia, III. Olaf követte a trónon.
Egyéb Valószínűleg ő alapította a ma is álló Sigtuna városát, ahol fia és utóda, (Olaf) első pénzérméit verték.
Gyermekei Első felesége Sygrydát, Skoglar Toste leányát, két gyermekük született: III. Olaf svéd király (980 k. – 1021/1022) Emund A 980-as években feleségül vette Szvjatoszlavát (más néven: Gunnhild, Sigrida), (966 – 1013), I. Mieszko lengyel fejedelem leánya, akit a történetírók „Gőgös Sigrid” néven említenek. Egy gyermekük született: Holmfrid Eriksdotter ∞ Sven Haakonsson
Jegyzetek
Fordítás
Források Genealogie-Mittelalter.de
Irodalom Sture Bolin: „Erik Segersäll“ in: Svensk Biografisk Lexikon Lars O. Lagerqvist: Sverige och dess regenter under 1000 år. Sporrong. Norrtälje 1976. Lars O. Lagerqvist: Sveriges regenter. Från forntid till nutid. Norsteds Förlag AB Stockholm 1996. Joachim Herrmann u. a.: Wikinger und Slawen. Zur Frühgeschichte der Ostseevölker. Berlin: Akademie-Verlag (DDR)1982 Lutz Mohr: Drachenschiffe in der Pommernbucht. Die Jomswikinger, ihre Jomsburg und der Gau Jom. (edition rostock maritim). szerk.: Robert Rosentreter. Rostock: Ingo Koch Verlag 2013,
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek Svédország uralkodóinak listája Svéd királyok családfája Svédország társadalma a középkorban
Kategória:Svéd királyok Kategória:A 930-as években született személyek Kategória:994-ben elhunyt személyek Kategória:Munsö-ház